Kis őrgébics

Általános leírás, életmód:

A madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.

Seregélynél (Sturnus vulgaris) némileg kisebb termetű, hosszú farkú énekesmadár. Rokonságából nálunk egyedül a nála lényegesen termetesebb nagy őrgébiccsel (L. excubitor) téveszthető össze, de az hazánk nagy részén csupán téli vendégként fordul elő olyankor, amikor a kis őrgébics már régen délre vonult.

Testhossza 20 centiméter, szárnyának fesztávolsága 32-35 centiméter, testtömege 41-50 gramm.

Fekete szemsávot visel, az idősebb madaraknak a homloka is fekete. Melle és hasa rózsaszínnel árnyalt.

Más madarak hangját keveri saját énekével.

Táplálékának jelentős része rovarokból áll, de megfogja a kisebb emlősöket és hüllőket is.

Csőre kampós, mint a ragadozó madaraké, és lábához hasonlóan fekete színű.

Röpte hullámos.

Szívesen üldögél bokrok, fák csúcsán, esetleg kórókon, magasabb dudvákon, ahonnan zsákmányolni indul.

Éneke halk, nem túl dallamos, bár sok fajt képes utánozni. Riasztó hangja viszont erős, feltűnő és jellegzetes.

Magasabb fákra, növényi anyagokból építi csésze alakú fészkét, melyet tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 15-16 napig kotlik. A fiókák 16 nap múlva repülnek ki.

Elterjedés:

Európa déli részén, Ázsia nagy részé honos. A kis őrgébics tipikusan síksági és dombvidéki faj, amely a nyílt tájat részesíti előnyben. Kedveli a bokrokkal, magányos fákkal tarkított legelőket, erdősávokat, az út menti fasorokat, valamint a kisebb extenzív gyümölcsösöket Költöző madár, hosszútávú vonuló.

Dél-, illetve közép- és kelet-európai elterjedésű faj. Fészkel Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, Lengyelországban, Litvániában, Fehéroroszországban, továbbá Magyarországtól keletre, illetve délkeletre valamennyi országban, de Törökországban és a kaukázusi országokban is. Kelet-Európában elterjedésének északi határa csaknem az 55. szélességi körig felhúzódik. Európában 77–320 ezer párra becsülik fészkelőállományát. A legtöbb kis őrgébics Oroszország, Románia és Törökország területén él. Nyugat-Európában nagyon ritka, noha még egy évszázaddal ezelőtt Franciaországban is egészen gyakori volt.

Hazánkban elsősorban az Alföld és – jóval kisebb számban – a Kisalföld lakója. A Dunántúl dombvidékein és Észak-Magyarország völgyeiben jóval szórványosabban fészkel. Leggyakoribb a Kiskunság, a Dél-Tiszántúl és a Hortobágy térségében. Májustól augusztusig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon.

Természetvédelmi helyzet:

Az utóbbi két-három évtizedben tovább fokozódott a mezőgazdasági területek mikroélőhelyeinek fogyatkozása, a táj homogenizálása. A gyepterületek, különösen a nagyobb kiterjedésű szántók, illetve az azokat kísérő fasorok további fogyatkozása jelentősen csökkentették táplálkozási lehetőségeit, így kevesebb rovart talál korábbi élőhelyein, ami a hazai költőállomány csökkenéséhez vezetett. A legeltetéses jószágtartás visszaszorulása, és ezáltal a legelők elbokrosodása a nagy testű rovarok – elsősorban a kis őrgébics szempontjából különösen fontos sáskafélék – fogyatkozásához, eltűnéséhez vezetett, ami szintén hozzájárult állományának csökkenéséhez. A fasorok, a bokrosok, sőt újabban a szárnyékerdők kiirtása is sok fészkelőhelyét szüntette meg.

Védettség:

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján, de még mint nem fenyegetett, Európában sebezhető fajként van nyilvántartva, Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50 000 Ft. A vegyszerezés visszaszorítása, az ökológiai gazdálkodás terjedése elősegítheti a kis őrgébics táplálékául szolgáló bogarak, egyenesszárnyúak számának újbóli növekedését, esetleg olyan terültekre történő visszatelepülését, amelyről ezek a fontos táplálékállatai eltűntek, vagy olyannyira megfogyatkoztak, hogy az kizárja a megtelepedését. A legeltetéses (hagyományos) jószágtartás néhány évtizeddel ezelőtti szintre történő emelése nemcsak a kis őrgébics számára kínálna kedvező életfeltételeket, hanem számos további fajnak is. Meg kell őrizni a fás legelők még megmaradt fáit, a pusztai jószágállások még meglévő szárnyékerdőit, egyes útszéli fasorokat, bokrosokat.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lanmin

https://termeszetbolond.hu/hun/Magyarorszag-allatvilaga/Madarak/Kis-orgebics

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1661

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1661#images-1