Kis csér

Általános leírás, életmód:

A csérfélék legkisebb testű hazai faja.

Feltűnően kistermetű, testhossza 21–25 cm, szárnyterpesztése 41–47 cm.

Elsősorban a tengerpartok, tengeri szigetek madara, ahol a vízhez közeli kavicsos, homokos partokon fészkel. A szárazföld belsejében folyók szigetein, zátonyain, sós és szikes tavak menti kopár területeken, leeresztett tavak medrében lehet számítani megtelepedésére. Elsősorban az apró halakban gazdag, átlátszóan tiszta vizek környékén várható a megtelepedése, ott ahol fészkelésre alkalmas növényzetmentes helyeket talál.

Költési időben feltűnő fehér homlokfoltja alapján biztosan felismerhető. Vékony, hosszú csőre sárga színű, végén fekete folttal, lábai szintén sárgák. Télen, nyugalmi tollazatban a fejen több a fehér szín, ilyenkor csőre fekete, a lábai tompább színűek.

A víztükör fölött repülve keres táplálékot, zsákmányát zuhanórepülésből lecsapva szerzi meg. Főleg kishalakkal, vízirovarokkal táplálkozik.

Jellemzően telepesen költ, homok- vagy kavicszátonyokon, kopár tengerparti fövenyeken. A fészke csak egy sekély talajmélyedés, ebbe 2-4 tojást rak, a fészkét vagy fiókáit közelítő ragadozókat megtámadja. Az Európa folyami zátonyain költő állomány nagyrészt megsemmisült.

Elterjedés:

A mérsékelt égövi és trópusi Eurázsiában tengerpartjain és édesvizek mentén költ. Szubtrópusi-trópusi területeken telel, ilyenkor eljut Dél-Afrikáig és Ausztráliáig is.

Hatalmas elterjedésű faj. Európában és Nyugat-Ázsiában Nepálig a S. albifrons albifrons alfaj költ. Kontinensünkön általánosan elterjedt költőfaj a tengerpartok mentén, valamint a szárazföld belsejében levő zátonyos, szigetes folyóknál, tavaknál. Európai költőállománya stabil, 35–55 ezer párra tehető. A legnagyobb fészkelőpopulációk Oroszországban (7–14 ezer pár), Törökországban (6–10 ezer pár), Spanyolországban (5500–6000 pár), Ukrajnában (2500–4000 pár) és az Egyesült Királyságban (1900 pár) találhatók. A Brit-szigeteken, a Mediterráneumban és Kelet-Európában az utóbbi évtizedben enyhe állománycsökkenés tapasztalható.

Hazánkban alkalmi és ritka költőfajnak számít. Hazánkban a múltban a folyók zátonyain, szigetein kívül csak szikes tavak közelében levő vakszikes foltokon, illetve leeresztett halastómederben találták fészkelve. Költőhelyül mindig a növényzettől mentes vagy igen gyér és alacsony sziki növényzettel borított helyeket választják. A Dráva zátonyain, szigetein fészkelő párok mindig a teljesen kopár kavicstakarón költenek. Magyarországon a drávai fészkelőhelyeken 3–8 pár telepedik meg évente.

Természetvédelmi helyzet:

Hazánkban legnagyobb veszélyt a faj számára az alkalmas költőhelyek fogyatkozása, átalakulása, illetve megszűnése jelenti. A folyóból történő kavicsbányászat nagyon komoly kedvezőtlen, költőhely-megszüntető hatással van élőhelyeire. Néhány alkalommal a Dráván előfordult, hogy a csérek megtelepedésére alkalmas drávai kavicsszigeteket árvízvédelmi megelőző intézkedésre hivatkozva elbányászták. A folyók zátonyain, szigetein fészkelő párok fészekaljait a nyári árvizek gyakran megsemmisítik. A folyózátonyokon, szigeteken a növekvő víziturizmus okozta zavarások, valamint az illegálisan megjelenő strandolók a költési időben veszélyeztethetik a madarak fészekaljait, meghiúsíthatják a költést. Alacsony drávai vízállások idején emlős ragadozók (Carnivora) juthatnak be a kis csérek költőhelyeire. Megfigyelték, hogy a költőszigetre bejutott kutya (Canis familiaris) pusztított el tojásos és fiókás fészekaljakat. Az aránylag gyors benövényesedés miatt költőhelyeik, a frissen képződött drávai szigetek, zátonyok két év után már alkalmatlanná válnak a kis csérek fészkelésére.

Védettség:

A csekély fészkelőpopuláció megőrzésének legfontosabb eleme a költőhelyek, azaz a drávai kavicsszigetek, kavicszátonyok megőrzése. Ennek érdekében a kis csérek potenciális költőhelyeinél meg kell tiltani a folyómederből történő kavicsbányászatot, amelyről az elmúlt évek gyakorlata egyértelműen bebizonyította, hogy nem árvízvédelmi célokat szolgál, hanem kizárólag anyagi haszonszerzésre irányul. Különösen szigorúan kell tiltani a költőszigetek és zátonyok elbányászását, tekintettel arra, hogy a kis csérek lakta Dráva-szakaszon a vízitúrázáson kívül semmiféle hajózási tevékenység nem folyik, mert a meanderező, esetenként sekély és zátonyos folyó ezt nem tenné lehetővé. A nyári vízitúrázások engedélyezésénél szigorúan meg kell tiltani a Dráva kavicsszigetein történő kikötést és a táborozást, mert az ezzel járó zavarás meghiúsíthatja a telepesen fészkelő madarak (csérek, kis lilék) fészkelését. A költési időszakban nem szabad engedélyezni, hogy a fürdőzők, a strandolók a kis csérek potenciális költőhelyeinek számító drávai kavicsszigeteket bármilyen módon igénybe vegyék, hogy oda beússzanak, hogy ott tartózkodjanak. Amennyiben ez a veszély fennáll, akkor az érintett szigeteknél napi ellenőrzésekkel kell megakadályozni a zavarást.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-stealb

http://docplayer.hu/108229618-A-kis-cser-sterna-albifrons-pali-koltohelyei-magyarorszagon.html

https://mandadb.hu/tetel/503385/Kis_cser

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)