Fajtár

Kétpettyes lábatlangyík

Anguis colchica
Védett, Nem közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

Az ép farokkal rendelkező, kifejlett kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica) hossza rendszerint eléri a 40 cm-t, de olykor az 50 cm-t is elérheti. Fejük meglehetősen kicsi, és alig különül el a tömzsi, hengeres testtől. Fejükön nagyméretű pajzsok találhatóak, testüket pedig apró, sima, fényes pikkelyek borítják.

Színezetük egyedenként változó lehet: a hímek tipikus alapszíne egyöntetű szürke vagy barna, a nőstényeké pedig barna, gyakran sárga- vagy vörösréz színű árnyalattal. Általában a nőstények mintázata is eltér a hímekétől: A hímek hátán szinte mindig, a nőstényeken csak néha láthatóak kék pettyek, továbbá a nőstények oldala többnyire kissé sötétebb, és a hátuk közepén rendszerint sötét, vékony sáv vagy cikk-cakk vonal húzódik. Hasuk általában sötéten pettyezett vagy márványozott, gyakran teljesen fekete.

A fiatal egyedek színezete markánsan eltér a kifejlett egyedekétől: A frissen kikelt példányok hátoldala ezüstszürkés, ezüstfehér, vagy réz színű, a gerinc vonalában egy szélesebb vagy két keskenyebb sötétszürke vagy fekete csíkkal. Testoldaluk és hasuk sötét, szürkés, barnás vagy feketés színű.

A kékpettyes lábatlangyíkok általában március második felében, április elején jönnek elő telelőhelyeikről, majd az ébredést követően nem sokkal, április végén-május elején kezdetét veszi a szaporodási időszak. Az ivarérettségüket a hímek a második vagy harmadik, a nőstények a harmadik vagy negyedik tavaszra érik el. Párosodás után az ivadékok embrionális fejlődésük teljes idejére az anyaállat testében maradnak, így az augusztus végén-szeptember elején lerakott 2-12 tojásokból azonnal kibújnak a fiatalok. Ezt a jelenséget félelevenszülésnek nevezik.

Bár alapvetően kerüli a nyílt, száraz helyeket, gyakran fekszenek ki sütkérezni erdőszélekre, erdei tisztások szegélyeire, turistaösvényekre. Rendszerint szürkületkor indulnak vadászni.

Táplálékuk kisméretű, lassú mozgású gerinctelenekből, főként meztelencsigákból, gilisztákból és rovarlárvákból áll, de alkalmanként apróbb hüllőket is zsákmányolnak, illetve a kannibalizmus is ismert a lábatlangyíkok között.

Viszonylag korán, már szeptember végén-október elején komposzthalmokba, rágcsálójáratokba, sziklarepedésekbe, kőrakások alá, vagy fagyökerek közti üregekbe húzódnak telelni, olykor más hüllőkkel, kétéltűekkel megosztva telelőhelyüket.

Elterjedés, élőhely:

Elterjedésének pontos határai nem ismertek, de alapvetően kelet-európai és nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Elterjedésének nyugati határa a Kárpát-medencében a Duna vonala, illetve a Kárpátok nyugati pereménél északi irányba meghúzott képzeletbeli vonal. A Kárpát-medencében 1200 méterig hatol fel. Keleten nagyjából az Urálig, délkeleten egészen Iránig megtalálható. Délre valószínűleg szintén a Duna képzi elterjedésének határát.

Magyarországi elterjedési területe nem pontosan meghatározott, jelenlegi ismereteink szerint a Dunától keletre fordul elő. Elterjedésének nyugati határát tehát a Duna képzi, azonban az eddigi adatok alapján a Duna mentén már a közönséges lábatlangyíkkal (Anguis fragilis) vagy együttesen fordul elő, vagy hibridzónát alkotnak.

Elterjedési területükön rendkívül sokféle élőhelyen megtalálhatóak, de elsősorban a nedves talajú, részlegesen zárt, erdei vagy cserjés vegetációt részesítik előnyben. Főként hegy- és dombvidékeken jellemzőek, de természetes állapotban fennmaradt síkvidéki erdőkben vagy lápok, árterek peremén is előfordulnak. Élőhelyeik közelében az emberi létesítményeket sem kerülik el, ember alakította környezetekbe is bemerészkednek.

Természetvédelmi helyzet:

Rejtőzködő életmódjuk, illetve pontos hazai élőhelyigényük ismerete hiányában a veszélyeztető tényezők nagy része feltehetően rejtve marad, azonban az élőhelyeik megszűnésének (beépítés, gyepek beszántása, gyephasznosítás intenzitásának növelése, legeltetés/kaszálás hiánya), a ragadozó háziállatok predációjának, a növényvédelmi célra használt csigaölő szerek, valamint a közúti gázolások negatív hatásaival biztosan számolhatunk a kékpettyes lábatlangyík esetében is.

Veszélyforrásként jelenik meg sok esetben egyes emberek tájékozatlansága is, ugyanis kígyók iránti ellenszenvből számos esetben verik ezek a teljesen ártalmatlan hüllőket agyon.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel.

Magyarországon a természetvédelmi szabályozások még nem különböztetik meg a közönséges és a kékpettyes lábatlangyíkot. A jogi státuszuk rendezése fontos feladat. A lábatlangyíkok természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.

Irodalomjegyzék:

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Kékpettyes lábatlangyík http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kekpettyes-labatlangyik; Letöltés dátuma: 2017-02-28

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Közönséges lábatlangyík http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kozonseges-labatlangyik; Letöltés dátuma: 2017-02-28

http://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok?showAll=0&id=2126

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet