Keresztes vipera

Általános leírás, életmód:

A keresztes vipera (Vipera berus) viszonylag kistermetű (testhossza átlagosan 60-90 cm), némiképp zömök kígyó. Fejük a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyeknek köszönhetően hátrafelé kiszélesedik. A nőstények feje lapos, háromszög alakú, a hímeké pedig kissé nyújtottabb, inkább körte formájú. Szivárványhártyájuk aranybarna vagy vörösesbarna színű, pupillájuk pedig függőleges hasítású. Felső ajakpajzsaik általában fehéresek.

A hímek átlagosan 60 cm-es hosszúságúra nőnek meg, aránylag karcsúak, farkuk töve vastag, majd hirtelen vékonyodik. A nőstények rendszerint elérik a 70-90 cm-es hosszúságot, vaskosabbak, farkuk pedig egyenletesen vékonyodik. Az egyes populációk között azonban jelentős méretbeli különbségek lehetnek.

Nevüket a fejtető-tarkó tájékán található „Y” vagy „X” alakú sötét mintáról kapták.

Színezetük meglehetősen változatos lehet, illetve az ivarok színe is eltérő. A hímek alapszíne rendszerint szürkétől az ezüstfehérig változó lehet, csak ritkán barnás. A nőstények alapszíne ezzel szemben inkább barnás, esetleg sárgás, zöldes, és csak ritkán szürkés. Gyakran melanisztikus, teljesen fekete példányok is előfordulnak. Mindkét nemre jellemző egy a nyaktájéktól a farok végéig húzódó sötét színű cikkcakkos sáv, amely elüt a test alapszínétől, illetve a testoldalon található kör alakú sötét foltok.

A hasoldal feketés vagy sötétszürkés több-kevesebb fekete folttal, a farokvég hasi oldala pedig minden esetben sárga vagy narancssárga színezetű.

A fiatalok lényegében csak méretükben különböznek a kifejlett egyedektől.

Téli pihenőjüket követően az élőhely fekvésétől és az időjárástól függően február végén-márciusban jelennek meg. Először a hímek bújnak elő, 2-3 héttel később a nőstények, és végül a fiatalok. A hibernációt követően a hímek nem táplálkoznak, hanem kizárólag napozással töltik idejüket a párzásig. Általában április elején megtörténik az első vedlés, amely beindítja a párzási aktivitást is. A szaporodási időszakban a hímek egész nap keresik a nőstényeket, és párharcokat vívnak értük. A párzási időszakot követően már a vemhes nőstények töltik napozással az idejük nagy részét. Álelevenszülők, azaz az 5-15 utód 75-100 napig a nőstény testében fejlődik, majd augusztus-szeptember táján egy átlátszó, lágy burokban jönnek a világra. A fiatalok a megszülésüket követően azonnal vedlenek, és néhány órán belül megkezdik önálló életüket. Ivarérettségüket 3-4 éves korban érik el, mely után a nőstények csak minden második évben szaporodnak.

Alapvetően nappali életmódot folytatnak, elsősorban a reggeli és a délutáni órákban aktívak.

Nagy hőség, illetve szárazság esetén kevesebbet mozognak, nyáron időlegesen akár passzív állapotba is lehetnek.

A fiatal keresztes viperák kezdetben rovarokat, főként egyenesszárnyúakat, szöcskéket, sáskákat fogyasztanak. A kifejlett egyedek már elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak, de alkalmanként gyíkokat, békákat, kisebb madarakat is zsákmányolnak. Áldozatát rendszerint lesben várja be, majd marja meg, de ha éhes, aktívan is vadászik. A lemart, és már elpusztult zsákmányát a szaga alapján találja meg. A zsákmány elfogyasztását követően rendszerint emésztési pihenőt tartanak.

Alapvetően nagyon éberek és a hiedelmekkel ellentétben csak ritkán támadnak. Általában már messziről észlelik a felé közeledő zaklatót és igyekeznek elmenekülni előle. Ha ez nem sikerül, hangos sziszegéssel, fújással próbálkoznak elijeszteni, és csak a legvégső esetben marnak. A marások többsége is csak riasztó jellegű álmarás, azaz nem fecskendeznek mérget támadójukba. Tényleges mérgezés csak ritkán történik.

Mérgük alapvetően keringést gátló és véralvasztó hatású hematoxin, amely gátolja a megfelelő izomműködést és vérömlenyt okoz.

Ősszel olykor magánosan, de többnyire tömegesen föld alatti üregekbe, korhadt fák odvaiba, vagy sziklahasadékokba húzódnak a fagyos hideg elől, és rendszerint október közepétől áprilisig hibernált állapotban vannak.

Elterjedés, élőhely:

A keresztes vipera feltehetőleg a világ legnagyobb elterjedési területtel bíró szárazföldi mérgeskígyó-faja. Előfordulása majdnem a teljes Paleartikumra kiterjed, azonban Dél-Európában és a Balkánon csak szórványosan van jelen.

Magyarországon három jól elkülönülő állománya él: egy Belső-Somogyban, illetve Zala délkeleti részén, egy jelentősebb állománya található a Szatmári- és a Beregi-síkon, illetve a legjelentősebb hazai állománya a Zempléni-hegységben ismert. Magyarországon a keresztes vipera két alfaját tartják számon: a törzsalak, Vipera berus berus az ország északkeleti populációit foglalja magában, míg a Vipera berus bosniensis a délnyugatiakat.

Rendkívül jól alkalmazkodik a különféle élőhelyi adottságokhoz, azonban előnyben részesíti a félárnyékos, nedves, vizes területeket. Főként lápokban, erdőszéleken, cserjés réteken fordul elő, de sziklagyepeken vagy legelőkön is találkozhatunk vele.

Természetvédelmi helyzet:

Jelentős veszélyforrást jelent a fajra nézve a természetes élőhelyek visszaszorulása, aminek következtében a megmaradt állományok mind kisebb, elszigetelt élőhelyekre kényszerülnek.

Ugyanakkor ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg a legeltetéssel felhagyott területeken, ahol a becserjésedés következtében a korábban elszigetelt állományok összeolvadhatnak.

Természetes veszélyt a tartós szárazság jelenthet számukra, ugyanis az ilyenkor alacsonyabb térszínekre húzódó egyedeket egy esetleges áradás elpusztíthatja.

Komoly veszélyforrás a túltartott vad-, különösen a vaddisznóállomány. A vaddisznó nemcsak feltúrja az élőhelyeket, hanem a táplálékbázist is fogyasztja, illetve a viperákat is megeheti.

Sajnos napjainkban is gyakran esnek a helyi lakosság ellenszenvének áldozatául, és verik agyon őket alaptalan félelmükben.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Keresztes vipera http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/keresztes-vipera; Letöltés dátuma: 2017-02-28

http://www.termeszettar.hu/anyagok/kigyo/herp.htm (az oldal nem található)

http://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok?showAll=0&id=441

Fényképek:

Fotó: Habarics Béla (HNPI)