Kerecsensólyom

Általános leírás, életmód:

A madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.

Nagytestű sólyomfaj, testhossza 45–55 centiméter, szárnyfesztávolsága 102–126 centiméter testtömege 730–1300 gramm. A tojó nagyobb méretű, mint a hím.

A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Mivel az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak.

Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, például héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat.

Élőhelye a nyílt puszta, a tagolt, hegyvidéki területeket elkerüli. A múlt század második felében, amikor állománya a mélyponton volt, a megmaradt néhány pár középhegységeinkben, sziklákon, azok üregeiben költött, vagyis behúzódott a vándorsólyom fészkelő helyeire. A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, dolmányos varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kárókatona elhagyott fészkeit foglalja el.

Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3–5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2–3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egyéves korában a tojó már ivarérett, a hímek kétéves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

Elterjedés:

Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak Afrikába is. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Elterjedése egybeesik kedvenc eledelének, az ürgének az előfordulásával.

Földrészünkön csak a középső, s keleti, illetve a délkeleti országokban fészkel, azaz Ausztria keleti része, Csehország, Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország tartozik fészkelőterületébe.

Magyarországon rendszeres fészkelő. Az állomány egy része itt telel, egy része novemberben délre vonul. A sík vidéki területeken ma már elsősorban az intenzív mezőgazdasági hasznosítás alatt lévő különböző növénykultúrák felett húzódó nagyfeszültségű légvezetékek tartóoszlopain fészkel. Megtelepszik a folyókat kísérő ártéri erdőkben, fasorokban, kisebb-nagyobb sík vidéki erdőkben, erdőfoltokban is. Korábban elsősorban a középhegységi erdőkben fészkelt, de a táplálkozóterületek átalakulásának következtében ma már ritkaságszámba megy ottani megtelepedése.

Természetvédelmi helyzet:

A legjelentősebb negatív hatást valószínűleg a különböző növényvédő szerek túlzott mértékű alkalmazásával összefüggő károsodás okozta. A napjainkban végzett tojásvizsgálatok még mindig kimutatják a különböző DDT alapanyagú szerek maradványait. További jelentős negatív hatás volt, hogy a villamoshálózat kiépítése során szinte valamennyi fontos élőhelyén megjelentek a középfeszültségű oszlopok, amelyek folyamatos veszélyt jelentenek az ott élő madarak számára. A hegyvidéken költő kis populáció elsősorban sziklán fészkelt, de ezek egy része közkedvelt kirándulóhely, így a folyamatos emberi zavarás miatt az ottani költések veszélyeztetettek voltak. További veszélyt jelentett a tojások és fiókák rendszeres kirablása. Meg kell említeni, hogy a fiatal madarak az önállóvá válás után hatalmas térségben szóródnak szét, illetve kóborolnak, majd újra visszatérnek a Kárpát-medencébe. E hatalmas terület bejárása során számos veszélynek – lelövés, áramütés, befogás stb. – vannak kitéve.

Védettség:

Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1.000.000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik.

A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik.

Fészkelőhelyek védelme: A fasorok, facsoportok, valamint az idős, nagy termetű fák kímélete javasolt, mivel ezek lehetséges költőhelyekként nagy jelentőségűek. Zavarásra érzékeny faj, ezért költési időben kerülni kell a fészkek közelében történő munkavégzést.

Táplálékforrás biztosítása: A gyepeken, szántókon élő rágcsálók fontos táplálékforrást jelentenek, ezért a vegyszeres gyom- és rágcsálóirtás kerülendő – a méreggel érintkező táplálékállatok szélsőséges esetben pusztulását is okozhatják. Az utóbbi évtizedben gyarapodó számú szándékos, illegális mérgezések megszüntetése elengedhetetlen.

Élőhelyfejlesztés: Nagy kiterjedésű nyílt térségekben a ragadozómadarak, dolmányos varjak által épített gallyfészkek meghagyásával, költőládák kihelyezésével segíthető megtelepedése. Az egész állomány fennmaradása szempontjából legfontosabb szükséges és lehetséges intézkedés a veszélyes oszlopok tömeges szigetelésének folytatása, illetve az arról való gondoskodás, hogy az újonnan létesítendő hálózatok már madárbarát módon kerüljenek kialakításra. A kotlási és a fiókanevelési időszakban az egyes párok érzékenységének függvényében a fészek körüli 100 méter sugarú körben zavartalanságot kell biztosítani.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/kerecsensolyom

http://voroseszold.eu/index.php/legendas-madarunk-a-kerecsensolyom

https://moly.hu/enciklopedia/kerecsensolyom https://www.mavir.hu/web/mavir/feszekmegfigyeles (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1899#images-1