Keleti vándorsáska

Általános leírás, életmód:

Az egyik legelterjedtebb sáskafaj, valamint a Locusta nemzetség egyetlen faja. A vándor sáska polifenikus . Két fő fenotípus között változik a népsűrűségre reagálva; a magányos és a társas fázis. A vándor sáska pigmentációja és mérete fázistól és életkorától függően változik. A telepes lárvák sárga vagy narancssárga, fekete foltokkal borítottak; a magányos lárvák zöldek vagy barnák. A társas felnőtt barnás, sárga színű, utóbbi színe éréskor intenzívebbé és kiterjedtebbé válik. A magányos felnőtt barna, a növényzet színétől függően változó zöld színű. Az ápoló felnőttek mérete a nemtől függően 40 és 60 mm között változik; kisebbek, mint a magányos felnőttek.

Elterjedés:

Eurázsiában és Észak-Afrikában, tavak, folyók mentén, nagy folyók deltavidékén él. Korábban Európában gyakori volt, de mára ritkává vált. Az általa elfoglalt hatalmas földrajzi terület miatt, amely sokféle ökológiai zónát foglal magában, számos alfajt írtak le.

Elterjedés Magyarországon: Nálunk erősen visszaszorult, ritkán kerülnek elő példányai. Főként a fűféléket, a nádat kedveli. A gabonafajok mellett csak szükségből eszi a kétszikű növényeket, olyankor cserjékre, fákra is letelepszik. Korábbi évszázadokban nálunk is komoly kártevő volt, sáskajárásos esztendőkben éhínséget okozott a letarolt termények miatt. Az Alföld lecsapolása után ez megszűnt.

Természetvédelmi helyzet:

A sáskákat sok madár fogyasztja, tehát fontos táplálékforrást nyújtanak számos védett és fokozottan védett faj számára. Manapság nincs szükség az ellene való védekezésre nálunk.

Irodalomjegyzék:

https://www.britannica.com/animal/migratory-locust

https://www.sciencedirect.com/topics/agricultural-and-biological-sciences/locusta-migratoria

Fényképek: (Feltöltése folyamatban.)