Fajtár

Kékbegy

Luscinia svecica
Védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A kékbegy (Luscinia svecica) kistermetű, karcsú nádi énekesmadár. Szeme sötétbarna színű, csőre sötét. Feltűnő, világos szemöldöksávja, a két középső toll kivételével a faroktollak tövének rozsdavörös színe, valamint a valamennyi faroktollának sötét végszalagja jellegzetes.

Háta és szárnyai sötétbarnák. A nászruhás hím torka és melle égszínkék, alulról fekete, fehér és egy szélesebb rozsdavörös szalag határolja. A mell közepén alfajtól függően kis fehér (hazánkban ez az általánosan elterjedt) vagy vörös folt található, de előfordulnak folt nélküli példányok is. Ősszel színeik halványabbakká válnak. A tojó torokmintázata rendszerint krémfehér, melyet alulról egy fekete pettyekből álló mellsáv, és legfeljebb határozatlan vörhenyes sáv határol. Az öregebb tojóknál olykor néhány kékes színű toll is található a mellen.

A fiatal felső oldala sárga foltokkal tarkított feketésbarna, alsó oldaluk pedig szürkés alapon sötéten foltozott, de farokmintázatuk már olyan, mint az öregeké.

Március végén, április elején érkezik meg költőterületeire, és hamar elfoglalja territóriumát, melyet egy kiálló helyen énekelve jelez. Éneke sok utánzást tartalmaz, egyes hímek a környék szinte valamennyi madarának hangját megszólaltatják. Éneklés közben olykor a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal egy félkört leírva eredeti helyére, vagy annak közelébe ereszkedik vissza. Ha egy tojó érkezik a territóriumába, a hím a talajon kék melltollait felborzolva, szárnyait kissé leeresztve udvarolni kezd. Párzást követően a fészket a tojó építi száraz nád- és gyékénylevelekből, vagy más növényi szálakból, majd tollal, pihével béleli ki. Fészkét általában a vízhez közel fűcsomó alá, zsombékra vagy nádcsomó tövébe rejti. A tojó egyedül kotlik 5-6 tojásán, melyből rendszerint 13-14 nap elteltével kelnek ki a fiókák. A fiatalok már 11-16 napos korukban, röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de egy ideig még a közelben tartózkodnak és a szülők etetik őket. Az első fészekalj felnevelését követően olyakor másodköltésbe kezdenek. Az utódok egyévesen válnak ivaréretté. Rejtett életmódjuk miatt költési időszakon kívül szinte alig találkozunk velük.

Főként nedves talajon szedi össze az elsősorban rovarokból, férgekből, pókokból és csigákból álló táplálékát, de néha a repülő rovarokat is zsákmányol, illetve őszi vonulása során bogyók is szerepelhetnek étlapján.

Vonuló madarunk, mellyel főleg április és szeptember hónapokban lehet vele találkozni.

Vonulása során is a nedvesebb élőhelyeket keresi, de megfordul mezőgazdasági területeken is.

A telet a Mediterráneum térségében és Észak-Afrikában tölti.

Elterjedés:

Skandináviától Észak-Szibérián keresztül Északnyugat-Alaszkáig elterjedt. Fészkel még Közép- és Nyugat-Európában, Közép-Ázsiában, Észak- és Nyugat-Kínában is.

Spanyolországban és Franciaországban csak foltszerűen fészkel, a dél-Európai országokból pedig hiányzik.

Magyarországon a számára alkalmas élőhelyeken országszerte megtalálható. Jelentős állományai élnek az alföldi halastavakon, a rizsföldek környékén, a Tisza-tónál, a Velencei-tónál, a Mezőföldön, a Kis-Balatonnál, a Hanságban és a Fertő környékén.

Füzesekben és vizenyős talajú nyíresekben, bokrokkal, vagy fákkal tarkított mocsarakban, nádas réteken, folyóártereken költ. Hazánkban halastavak, csatornák és mocsarak, fákkal tarkított nádasaiban sokfelé előfordul.

Természetvédelmi helyzet:

A vizes élőhelyek lecsapolása, vagy a nem megfelelő kezelése (nádégetés, vízszint mesterséges szabályozása) tönkretehetik fészkelőhelyeit, megsemmisítheti fészkelését.

Ugyancsak nagy veszélyt jelentenek az utódnevelésükre nézve természetes ellenségei /szőrmés ragadozók, rágcsálók, varjúfélék, guvat (Rallus aquaticus), siklók, békák/ is, amelyek gyakran kirabolják fészküket. Emellett a heves esőzések is számtalanszor elmossák föld közelébe épült fészkeiket.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK I. függelék) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es faj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel. Az IUCN Vörös Listáján „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

SCHMIDT EGON (2014): Kékbegy Luscinia svecica Linneaus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 645-647. o.

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2005): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 3. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Kékbegy. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lussve Letöltés dátuma: 2017-04-06

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet