Kék futrinka

Általános leírás, életmód:

A kék futrinka 25-35 mm hosszúságú, sötétkék színű faj. Szárnyfedők, valamint előhát oldalszéle ibolyás fényű. Nevét az oldalán végighúzódó lilás-kékes színű vonalról kapta. Szárnyfedőik finoman szemcsézettek. Gödrök, pontsorok, bordák nem díszítik. A kékfutrinka egy szárazföldi, ragadozó életmódú bogár. Főként erdőszéleken gyakori, valamint az öreg bükkösök jellemző faja. Gyakran enyhén savas talajt választ élőhelyéül. A faj rágói rövidek, de erősek. Fogakkal segítik a zsákmány megragadását, széttépését. Állkapcsi tapogatója négy ízű. Szárnyfedőjének felülete hosszanti irányban rovátkolt, hátul pedig lekerekített, a potrohot tökéletesen fedi. A fajt gyors futásra teszik alkalmassá hosszú, vékony lábai. Vészhelyzetben a végbelük melletti alféli mirigyek vajsavtartalmú váladékát kilövellhetik. Lárvái nyúlt testűek, fejének mindkét oldalán 4-6 mellékszem nő. A kék futrinka csápjai négy ízűek, rágóik pedig sarló alakúak. Fehér színű bábjaikon igen jól kivehető az előre hajló fej, a szájrészek, a szárnyak, valamint lábak körvonalai. A faj gyorsan mozgó, éjszakai ragadozó, melynek kifejlett egyedi nem képesek repülni. Fatörzsek, kövek alatt bújik meg napközben. Fő zsákmányállata, a meztelen csiga mellett többnyire más rovarokat, hernyókat, csigákat és bábokat zsákmányol. Előbbiek általában ragadós nyálkatermeléssel védekeznek a ragadozók ellen. A kékfutrinka egy hirtelen ütéssel kábítja el őket. Lárvája szintén ragadozó, bár kevésbé mozgékony, mint az imágó. A hideg közeledtével a lárvák gödröcskét vájnak maguknak a földbe vagy korhadt fába, és abban bábozódnak be. Átalakulásuk 1 évig is eltarthat. Általában csak a téli időszakra terjed ki. Főként erdőszéleken gyakori, valamint az öreg bükkösök jellemző faja. Gyakran enyhén savas talajt választ élőhelyéül. Karsztbokorerdőkben, bokrokban, fákban dúsabb gazdagabb kertekben, szurdokerdőkben, fenyvesekben egyaránt megtalálható. A lárvák, és imágók étrendje változatos. Gyümölcsökkel, gombákkal, élő és elpusztult csigákkal, fiatal pókokkal, földigilisztákkal, tetemekkel, rovarokkal táplálkoznak.

Elterjedés:

Dunától keletre eső domb-és hegyvidékeken, az Alföldön, Duna-Tisza közén, Nyírségben, valamint a Beregi-Tiszaháton egyik leggyakoribb faj.

Védettség:

A faj védett. Természetvédelmi értéke: 5.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

https://enfo.hu/node/10224

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=901

MERKL OTTÓ, VÍG KÁROLY: Bogarak a pannon régióban

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)