Kecskerák

Általános leírás, életmód:

A kifejlett kecskerákok (Astacus leptodactylus) testhossza eléri a 18-26 cm-t (a hímek kissé nagyobb termetűek a nőstényeknél). Színük az élőhelytől függően változó lehet, általában sárgásszürkés-sárgászöldes színűek.

Fejükön két hosszú csáp foglal helyet, illetve félkörös nyakbarázdájuk végénél egy-egy erős, hajlott fog található. Fejtorpajzsuk oldalai sűrűn tüskések, testüket pedig a hátpajzsuk és az ezzel csaknem összeolvadó torpajzsaik szinte teljesen körülzárják. Potrohuk jól fejlett, megnyúlt, 6 pár hasadt láb található rajta, amelyek a párzásban, a légzésben, nőstényeknél a peték rögzítésében, illetve a faroklemezek képzésében játszanak szerepet. Farokúszójuk széles. Kemény páncéljuk nem követi a növekedésüket, ezért életük során többször levedlik azt. Az új páncél kezdetben lágy és fehér színű.

Öt pár járólábukból az első pár kissé vaskosabb, és viszonylag hosszú, keskeny ollóban végződik.

Egész évben aktívak - télre sem vermelik el magukat -, azonban rejtett életmódjuk miatt csak ritkán kerülnek szem elé. Veszély esetén a potrohuk "alácsapásával", hátrafelé haladva rendkívül gyorsan képesek eltűnni.

3-4 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párzás szeptember-október folyamán zajlik, melyet követően a nőstények a megtermékenyített petéiket a potrohlábaikon hordozzák a fiatalok kikeléséig. A petékből kibújó utódok a kifejlett példányok kicsinyített másai, gyakori vedlések közepette átalakulás nélkül fejlődnek.

Vegyes táplálkozásúak: vízinövényeket, csigákat, férgeket, kagylókat, apróbb halakat egyaránt fogyasztanak, illetve alkalmanként elhullott állatok tetemét is szívesen eltüntetik.

Elterjedés, élőhely:

Elsősorban a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén fordul elő, Európa nyugati és déli részein szigetszerű populációi találhatóak.

Magyarországon főként az Alföld területén gyakoriak.

A vízminőség változását bizonyos mértékig jól tűri, lassú áramlású vizekben, folyókban, tavakban egyaránt előfordulnak.

Természetvédelmi helyzet:

A kecskerák országos szinten még gyakorinak mondható, vizeink minőségromlása szerencsére nem okozta a populációk drasztikus állománycsökkenését.

A faj fennmaradását leginkább a XIX. század második felében felbukkanó gombabetegség, a rákpestis (Aphanomyces astaci), illetve az elsősorban Észak-Amerikából betelepült idegenhonos fajok (pl.: jelzőrák /Pacifastacus leniusculu/, kaliforniai vörösrák /Procambarus clakrii/, cifrarák /Orconectes limosus/) veszélyeztetik.

Védettség:

Az IUCN globálisan „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

DANYIK TIBOR (2015): Kecskerák (Astacus leptodactylus) Eschscholz, 1823. In DELI TAMÁS – DANYIK TIBOR (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei II., A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága – gerinctelenek; Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas: 98.o.

http://terebess.hu/tiszaorveny/rak.html

http://www.termeszettar.hu/anyagok/rak/rak.htm (az oldal nem található)

Fényképek: (Feltöltés folyamatban. )