Imádkozó sáska

Általános leírás, életmód:

Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) nagytermetű, 4-7 cm-es testhosszúságú, karcsú testű rovarfaj. A nőstények rendszerint kissé nagyobbak és zömökebbek. Méretbeli különbségtől eltekintve, ivari dimorfizmus nem figyelhető meg. Színük a környezetük általános színezetének megfelelően zöldtől szürkésbarnán át okkersárgáig változó lehet. Aránylag kicsi, mozgékony fejük háromszög alakú, melynek két csúcsát a nagy összetett szemek, alul lévő harmadik csúcsát pedig az erőteljes rágószájszervük adja. Két hosszú, fonalszerű csápjuk között, a homlokukon további három pontszem található.

Előtoruk jellegzetesen megnyúlt, a következő két torszelvényről pedig két pár szárny ered. Az elülső pár szárnyuk vastagabb, bőrnemű, és teljesen befedi a hártyás, nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtogatott hátulsó szárnyukat. Potrohuk szintén megnyúlt, a nőstényeké nyár végére általában kissé duzzadt a fejlett petéktől.

Elülső lábaik bicskaszerűen összecsukható fogólábbá alakultak, amelyeken az áldozatuk megragadását segítő kisebb-nagyobb tüskék is találhatóak. A középső és a hátsó pár lábuk hosszú, vékony járóláb.

A frissen kikelt egyedek nagyon hasonlítanak a kifejlett példányokra, de lényegesen kisebbek és szárnyatlanok. Kifejléssel növekednek.

A megkeményedő kokonba zárt tojások telelnek át, amiből május-június táján kelnek ki a lárvák. A fiatal egyedek termetüknek megfelelően eleinte apróbb rovarokat fogyasztanak, azonban a kifejlődött egyedek már nagyobb állatokat zsákmányolnak. Nem repülnek túl jól, inkább kúszva-mászva, lopakodva közlekednek, illetve környezetükbe olvadva lesnek áldozataikra. Rendszerint nappal vadásznak. Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll, de alkalmanként akár kisebb gyíkokat is elkaphatnak, sőt, esetenként saját fajtásaikat is képesek elfogyasztani

A nőstények számára a viszonylag nagyméretű tojáskokon kifejlesztéséhez jelentős fehérjebevitelre van szüksége, amelyet számos esetben párjuk elfogyasztásával fedeznek.

Egyes nőstények a párzás alkalmával leharapják párjuk fejét, majd hímivarsejtek átadását követően a hímek egész testét elfogyasztják.

A párosodás rendszerint nyár végén zajlik, majd a megtermékenyítést követően a nőstények tajtékszerű masszában, ún. kokonban növényekre ragasztják petéiket.

Különlegességük, hogy csak egyetlen fülük van, ami kívülről sekély résnek látszik a középtor alsó részén, és amellyel az ultrahangokat (25 - 60 kHz tartományban) repülés közben is képesek meghallani.

Az imádkozó sáska latin nevének jelentése: mantis (görög) = próféta, jós; religiosa (latin) = vallásos. A lábtartása emlékeztet az imádkozó emberek összekulcsolt kezeire, innen származik a nevében szereplő jelző. Néhány további magyar neve is ismeretes, Gozmány László Hétnyelvű állatszótára szerint: fogólábú sáska, ájtatos sáska, ájtatos manó, táltos manó, táltos sáska, buzgó manó.

Számos hiedelem is köthető ezekhez a különös kinézetű rovarokhoz. Egyes népek szerint például azért teremtették őket, hogy megmutassák az embereknek a helyes imádkozó testtartást. Ázsia népei számára pedig a bátorságot és a kegyetlenséget jelképezte, még a kung-fu mestereket is megihlette ez a faj.

Elterjedés:

Eredetileg Eurázsia és Afrika jelentős részén elterjedt, részben betelepítve Ausztráliában és Észak-Amerikában is megtalálható.

Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori faj.

Melegkedvelő rovar. Kedvelik a természetes és természetközeli száraz, napos lejtőket, de szórványosan legelőkön, réteken, kaszálókon, gyümölcsösökben, városszéli parlagokon is megjelennek.

Természetvédelmi helyzet:

Bár természetes élőhelyein viszonylag gyakori, kiválóan alkalmazkodó rovarfaj, számos más országban jóval ritkább és kisebb területre korlátozottan él.

Hazánkban életképes populációi feltehetőleg nincsenek veszélyben, azonban a növényvédő szerek használata egyes populációk jelentős károsodását okozhatják.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5.000FT.

Irodalomjegyzék:

DELI TAMÁS (2015): Imádkozósáska (Mantis religiosa) Linnaeus, 1758. In DELI TAMÁS – DANYIK TIBOR (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei II., A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága – gerinctelenek; Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas

http://rovarok.blog.hu/2012/01/20/title_1651359

http://www.termeszettar.hu/anyagok/ajtatosmano/ajtatosmano.htm (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/vedett_fajok_images/823_1406803951.jpg