Horgasszőrű denevér

Általános leírás, életmód:

A horgasszőrű denevér emlősök osztályába, denevérek rendjébe, simaorrú denevérek családjába tartozik. Közepes termetű faj, melynek füle viszonylag nagy, fülfedője hosszú, keskeny lándzsaszerű. A fül hátulsó karéján 5-6 vízszintes redő található. Nevét a farokvitorla szegélyének horgas szőrszálairól kapta, melyek valószínűleg a táplálékszerzésben játszanak szerepet. A sarkantyú erős és S alakban görbült. A bunda színe a hason szürkés, háton világosbarna, szürkésbarna, hosszú, nem túl tömött. A horgasszőrű denevér alvás közben fülét előrefelé hajtja. A faj főként középhegységeinkben és ezek peremterületein fordul elő, de sík vidéki adatai is vannak. A horgasszőrű denevér összefüggő erdőkben él. Erdei faj. Faodvakban találhatók, az idős gyertyán - tölgy - és vegyes állományú erdőket kedveli. Télen, nyáron faodvakban búvik meg, viszont télen barlangokban és bányák falán is találkozhatunk elszórtan alvó példányaival. Vonzódik a fákkal szegélyezett patakokhoz, tavakhoz. A faj párzási időszaka augusztus közepétől kezdődik. Ekkor a hímek és nőstények nagyobb távolságról is összegyűlnek nászbarlangokban. A párzási időszak a téli álom kezdetéig eltarthat, mely novembertől kezdődik és április végéig tart. Legnagyobb megfigyelt telelő kolónia 40 példányból állt. A téli, illetve nyári szálláshelye között általában kis távolság van, legfeljebb néhány tíz kilométert vándorol. Európában a legnagyobb megtett távolság 327 km volt. A petesejt csak tavasszal, a felmelegedéskor termékenyül meg. Májusban a nőstények egy nagyobb fa üregében 20-40 példányból álló szülőkolóniákat képeznek. Az egyetlen utóduk, mely kezdetben vakok és csupaszok, május-júniusban jön a világra. Egy hónaposan már repülésre is képesek, júliusban pedig már önállóan vadásznak. A nőstények először második éves korban párosodnak. Gyakran vízfelszín felett, fák között táplálkozik. Vadászterületei erdők, nyiladékok, erdei utak, erdőszegélyek, de sokszor nyíltabb, ligetes területeken is. Néhány méteres magasságban vadászik, késő sötétedéskor indul útjára. Főként éjszakai lepkéket, szúnyogokat, pókokat fogyaszt. Hangimpulzusainak maximális erőssége 42 kHz körül található. Legidősebb eddig ismert egyed 20 évet élt.

Elterjedés:

Európai elterjedése: Áreája Európa partvidékétől az Urálig tart. Európában északon Svédország déli részéig terjed. Bár a Balkán-félszigeten ritkább, Európa többi részén megtalálható. Előfordul a Kaukázusban, Közel-Keleten, Északnyugat-Afrikában. Hazánkban viszonylag ritka faj. A Kisalföldön és az Alföldön nem fordul elő. Hegyvidéki és dombvidéki területeken él.

Természetvédelmi helyzet:

Egyedszámuk az utóbbi évtizedekben mindenütt csökkent. Európában veszélyeztetett fajként tartják számon, Magyarországon állományváltozása nem ismert. A faj több, korábbi élőhelyéről visszaszorult az odvas fák számának csökkenésével. Barlangokban azok látogatása, valamint a tevékenységgel járó szag, füst, fény, zaj, meleg zavarja és távozásra készteti. Faj védelme érdekében elengedhetetlen a barlangok téli zavartalanságának biztosítása, élőhelyének megőrzése, odvas fák kímélése.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) IV. mellékletében szerepel. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „legkevésbé veszélyeztetett ” fajként szerepel. A csonkafülű denevér a Bonni Egyezmény (CMS) II. függeléke alá sorolható fajok közé tartozik. A fajra az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS) vonatkozik. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

http://www.hunbat.hu/html/deneverekrol_link/deneverek_rendszertana_link/europai_deneverfajok/horgasszoru.htm

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1734

http://deneverek.adatbank.transindex.ro/?faj=11 BIHARI ZOLTÁN (2007): Horgasszőrű denevér Myotis nattereri (KUHL, 1819). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 123-124.o.

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)