Hegyesorrú denevér

Általános leírás, életmód:

A hegyesorrú denevér az egyik legnagyobb termetű faj Európában, mely nagyon hasonlít a közeli rokon közönséges denevérre, mellyel hibernálódhat is, viszont karcsúbb felépítésű, valamint feje nem olyan durva, orra hegyesebb. Testhossza 6,2-7,1 cm, alkarhossza 5,3-6,1 cm, testtömege: 18-35 g. A bunda színe a háton világosbarna, szürkésbarna, a hasi oldalon ellentétben a közönséges denevérrel világosabb, sokszor egészen fehéres. Pofája inkább világos. Termetéhez képest füle viszonylag nagy, de arányaiban keskenyebb közönséges denevérénél. Hátulsó szélén található redők száma hat-hét. A fülfedő keskeny, viszonylag hosszú, csúcsa világos, hegyén soha sincs sötét folt. Egyes példányokra jellemző egy, a tarkón lévő fehér szőrökből álló folt. A faj napjainkban jellemzően épületlakó, melynek tiszta szülőkolóniái főként az Alföldön, közönséges denevérekkel alkotott vegyes csoportja domb és hegyvidékeken található meg. Legnagyobb kolóniáit néhány száz példány alkotja. Búvóhelyéül nyáron templomok, templomtornyok, kastélyok padlása szolgálnak. Föld alatti búvóhelyeken többnyire csak magányos egyedek találhatóak. A faj augusztus végétől keresi fel nagy számban a párzóhelyeket, ahol megfigyelések szerint még tél végén is párosodnak. Viszont késleltetett megtermékenyítés következtében az embrió fejlődése csak tavasszal, a téli álomból történő felkelést két héttel követi. Teleléskor több ezres kolóniái is kialakulhatnak barlangokban, bányákban, 6-9 C közötti szakaszokon. Legtöbb esetben kisebb csoportokban tartózkodnak, így az állatok hőháztartása kedvezőbben alakul. Téli álmát ritkán szakítja meg a faj, melyet gyűrűzési adatok szerint a hazai populáció egy része szomszédos országokban tölt. Északok Kassa környéki bányákban, Szlovák-karszt barlangjaiban. Közepesen vonuló faj, mely szálláshelye és téli szálláshelye között általában néhány tíz, vagy száz km-t tesz meg. alföldi kolóniái 200-300 kilométerre is elvándorolnak. A nőstények májusban szülőkolóniákban gyűlnek össze tornyokban, padlásokon, ahol júniusra hozzák világra egyetlen utódukat, melyeket egy hónapig szoptatnak és, melyek augusztusig maradnak a kolóniával. Vadászni naplemente után fél-egy órával indul, erdei tisztásokon, legelőkön, ligetes területeken. Jellemző a fajra a gyepszintből való zsákmányszerzés. Szálláshelyétől általában nem távolodik el 4-7 km-nél nagyobb távolságra. Hangjában széles frekvenciájú impulzusok vannak, melyek között a legerősebbek 26-35 kHz-es frekvenciatartományban vannak. Zsákmányát egyenerszárnyúak, futóbogarak, cserebogarak, tücskök alkotják. Emellett viszont elkaphat imádkozó sáskákat, éjjeli lepkéket is. Lassú röptű, nem túl fordulékony. Elterjedés: Európában elsősorban mediterrán területeken található meg, viszont Franciaország közepéig is felhatol. Megtalálható Svájcban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában. Lengyelország déli része, illetve Ukrajna nyugati csücske jelenti elterjedésének északi határát. Korzikán és Máltán már nem, de Krétán, Szardínián és Cipruson megtalálható. Inkább Kelet-Magyarországon elterjedt faj, szülőkolóniáit elsősorban síkvidéken találjuk meg, viszont a Dunántúlon is előfordul. Hegyvidéki területeken mindenütt sikerült kimutatták, de az előfordul az Alföld északi részén is. Az Alföldön sokkal gyakoribb, mint az azonos élőhelyeket kedvelő közönséges denevér. Telelni a környező hegységekbe (Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység) vonul. Szállásait főként a következő ÁNÉR besorolású élőhelytípusokhoz köthető: falvak, falu jellegű városok (U3), belvárosok, beépített faluközpontok, lakótelepek (U1), kertvárosok, szabadidős létesítmények (U2), parkok, arborétumok, kastélyok, temetők egykori vegetáció maradványaival, vagy regenerálódásával (P6). Natura 2000 élőhelytípusok közül pedig a nem látogatható barlangokban (8310) található meg a faj.

Természetvédelmi helyzet:

Az 1950-es években még gyakorinak számító faj állománynagysága az utóbbi évtizedekben töredékére zsugorodott. Hazánkban lévő állománynagyságról nincs információ, de 1500-8000 hegyesorrú denevér élhet hazánkban. A fajra veszélyt jelentő tényező a barlangok, bányák zavarása (barlangturizmus, illetéktelen barlanglátogatások), mely a telelő egyedek felébredéséhez, tartalékaik idő előtti feléléséhez, szülőkolóniák felbomlásához vezet. Az állatok direkt módon történő elpusztítása. Épületek nem megfelelő időszakban, illetve módon történő felújítása. Berepülőnyílások lezárása. Épületvilágítás, melynek hatására az állatok vadászati időben kénytelenek bennmaradni szálláshelyeiken az erős fény miatt. Természetes ellenségként a gyöngybagoly, illetve nyest jelent veszélyforrást a faj számára. Mindemellett pedig a toxikus anyagok állatok szervezetbe jutását, illetve táplálékállatok megfogyatkozását előidézve a vegyszeres rovarirtás is probléma lehet.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) II. és IV. mellékletében szerepel. Valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „nem veszélyeztetett (LC)” fajként szerepel. A hegyesorrú denevér a Bonni Egyezmény (CMS) II. függeléke alá sorolható fajok közé tartozik. A fajra az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS) vonatkozik. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

BIHARI ZOLTÁN (2007): Hegyesorrú denevér Myotis oxygnathus (MONTICELLI, 1885). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 125-126.o. GÖRFÖL TAMÁS – ESTÓK PÉTER (2014): Hegyesorrú denevér Myotis blythii (TOMES, 1857) – In: HARASZTHY L. (szerk.) Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 678-680.o.Ű

http://www.hunbat.hu/html/deneverekrol_link/deneverek_rendszertana_link/europai_deneverfajok/hegyesorru.htm

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1735

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1750#images-1