Haris
Általános leírás, életmód:
A madarak (Aves) osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 27–30 cm, szárnyfesztávolsága 46–53 cm, és testtömege 135–200 g.
Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakó-barna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke.
Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát.
Magányosan él.
Tápláléka vetőmagokból, gabonából és kis gerinctelenekből áll.
Territoriális madár, a hím jellegzetes hangjával jelzi területfoglalását. Poligám madár, egy hím több tojóval is párosodhat. A költési időszak május–június között van, ritkán költ kétszer. Talajon lévő mélyedésbe fűszálakból készíti fészkét. Egy fészekaljban 7–12 szürkészöld vagy vörösbarna tojás található, ezeken rozsda- vagy bíborszínű foltok vannak. A költés 14–18 napig tart és csak a tojó vesz részt benne. A kirepülés 5 hét után jön el.
Elterjedés:
Nyugat- és Közép-Európától Kelet-Szibériáig, valamint délre a Kaukázus előteréig költ, és Afrika déli részén telel át. Eurázsiai faj, a Brit-szigetektől Szibériáig népesít be nedves réteket, kaszálókat, folyók menti területeket. Előnyben részesíti az olyan nedves gyepeket, ahol viszonylag magas, sűrű növényzetet talál néhány elszórt bokorral.
Európában a 45. és a 60. szélességi körön belül a számára alkalmas élőhelyeken rendszeresen költ, de a 45. szélességi körnél délebbre, a Mediterráneumban és Kis-Ázsiában is ismertek kisebb fészkelőpopulációi. Európai fészkelőállománya a becslések szerint 1,3–2 millió pár. A legnagyobb költőpopulációk Oroszországban (1–1,5 millió pár), Lengyelországban (630–450 ezer pár), Ukrajnában (83–154 ezer pár) és Fehéroroszországban (25–60 ezer pár) találhatók.
Hazánkban szinte bárhol előfordulhat, megtelepedhet, ahol számára alkalmas költőhelyek vannak. Az elmúlt évtizedek felmérései szerint a legerősebb populációk az Aggteleki Nemzeti Park területén található folyóvölgyekben, a Bodrogzugban, a Bereg–Szatmári-síkságon a Tisza kiszélesedő ártéri öblözeteiben, a Duna–Tisza közi turjánokon, a Csákvár melletti Csíkvarsai-réten, a Balaton környéki berkekben, a közép- és dél-dunántúli kis folyók völgyeiben, a Dráva-síkon és az Őrségben élnek.
Természetvédelmi helyzet:
A tendenciózus európai és hazai állománycsökkenések egyik oka a rohamos élőhelyvesztés. A múlt századi vízrendezések, lecsapolási munkák eredményeképpen a folyók menti nedves réteket kiszárították, felszántották. A harisok számára alkalmas élőhelyek nagy része felaprózódott. A haris tradicionális fészkelőhelyeinek számító réteken, kaszálókon az extenzív gazdálkodási módok visszaszorultak, és helyüket az intenzív rétgazdálkodás gyakorlata vette át. Az intenzív rétgazdálkodás során a fűhozam növelése érdekében végzett műtrágyázás, és az évente többszöri – de különösen a korai – kaszálások jelentenek közvetlen veszélyt fészkelésére. A fészkelésre még alkalmas réteken a késő tavaszi égetések, a költési időszakban végzett kaszálások veszélyeztetik a megtelepedést, illetve pusztítják el a fészekaljakat és nemritkán a fészken ülő madarakat is. Az állattartás általános visszaszorulásával az egykor kaszálóként hasznosított réteken cserjésedési, beerdősülési folyamatok indulnak, amelyek a kaszálások elmaradásával néhány év alatt teljesen alkalmatlanná teszik a fészkelőhelyet a faj számára. A folyóártéri réteken az idegenhonos özönfajok – gyalogakác, aranyvessző, selyemkóró terjedése veszélyezteti a költőhelyeket.
Védettség:
A faj a Természetvédelmi Világszövetség listáján mérsékelten veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
A potenciális költőhelyek fenntartása érdekében biztosítani kell az extenzív élőhelykezelés feltételeit, azaz tiltani kell a rétek intenzifikációját, a gyepek gyorsan növekvő fűfajokkal történő felülvetését, a műtrágyázást, a rétek öntözését, és meg kell akadályozni a rétek szegélyzónájának számító, védőfunkciót betöltő többszintes erdősávok felszámolását. A cserjésedési folyamatok elkerülése érdekében gondoskodni kell arról, hogy az őszi időszakra az élőhelyek le legyenek kaszálva és a széna a területről le legyen hordva. Különös figyelmet kell fordítani az élőhelyek szempontjából veszélyes tájidegen özönfajok terjedésének megakadályozására. Az élőhelyeken mozaikosan kisebb magaskórós foltokat és cserjéket kell hagyni a madarak tavaszi megtelepedésének érdekében. A terület vízháztartását befolyásoló beruházásokat (lecsapolás, elárasztás) meg kell akadályozni. A haris élőhelyeken a kaszálásokat vadriasztó lánccal felszerelt, rövid vágóasztallal rendelkező, lassú járású munkagéppel kell végezni. A kaszálásokat madárbarát módon, a terület közepétől kifelé haladva kell végezni. Az agrár-környezetgazdálkodási programban tovább kell működtetni a harisvédelmi célprogramot, azaz a gazdák kompenzációját biztosító támogatási rendszert, amely alapján a harisélőhelyeken a költés biztonsága érdekében késleltetett kaszálásokból adódó jövedelemkiesést megtérítik a gazdálkodóknak.
Irodalomjegyzék:
https://www.mme.hu/2016-ev-madara-haris
https://ec.europa.eu/environment/archives/youth/nature/nature_species_hu.html
https://vm-magazin.hu/fogjuk-szavan-a-harist/
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0400275.kor
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
