Halványfoltú küllő

Általános leírás, életmód:

A küllők között viszonylag magas a háta, a test legnagyobb magasságát a hátúszó kezdeténél éri el. Feje megnyúlt, orra rövid és kúpszerűen lekerekített. Szeme testéhez képest aránylag nagy, a hazai küllőfajok közül a legnagyobb, a fej legfelső részén helyezkedik el. Alsó állású száját húsos ajkak szegélyezik, a száj szegletében egy-egy hosszabb bajuszszálat visel. Testének színe a háton szürkéssárga, az oldala kékes ezüstös, a hasa sárgásfehér. Oldalvonala mentén hét–kilenc, a test színénél sötétebb, alig észrevehető halvány kékesfekete folt látható. Uszonyai áttetszőek, enyhén szürkéssárga árnyalatúak. Szakirodalmi adatok alapján ivarérettségét kétéves korára éri el. Május és július között csoportosan ívik, köves, fonalas algás helyeken. Íváskor a nőstények 500–1500 1,5 mm nagyságú szürkésfehér ikrát szórnak el. A kikelő lárvák 4,0–5,7 mm nagyságúak. Táplálékát szerves törmelék, árvaszúnyoglárvák, kérészlárvák, bogárlárvák, kagylósrákok, tegzeslárvák és egyéb fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, emellett kis mennyiségben fonalas algákat és egyéb növényi maradványokat is fogyaszt.

Elterjedés:

A Duna medencéjének endemikus faja. Őshonos Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Montenegró, Németország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén. Nagyobb folyókban a paduczónától a torkolatig egyaránt megtalálható és megél az állóvizekben is. Legnépesebb állományai a dévérzónában alakulnak ki, ennek a jellemző hala.

Elterjedés Magyarországon: Hazai sík és dombvidéki vízfolyásainkban általánosan elterjedtnek mondható. Hegy- és dombvidéki patakjainkban alkalmanként megtalálható, a kisebb folyóinkban elsősorban a sügérzónában lelhető fel. Jelölő faj a Tisza-tavon.

Természetvédelmi helyzet:

A hazai populáció nagyságára vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. Állományait legjelentősebben a vízszennyezések veszélyeztetik. A műtárgyak, gátak főként azokon a helyeken fejtenek ki negatív hatást, ahol állóvízi populációja él és a műtárgyak meggátolják a kisebb vonulásokban. Hosszú távon a duzzasztók hatására feliszapolódó mederszakaszokról a faj eltűnik, mivel elveszíti optimális élőhelyi és szaporodási körülményeit. Emellett a duzzasztók jelentősen akadályozzák a folyók öntisztulását is. Ugyancsak negatív hatást gyakorolhat állományaira az élő- és szaporodóhelyein végzett homok- és sóderkitermelés. Az élővizek mentén fel kell számolni az ipari és kommunális szennyezőforrásokat. Állományainak fennmaradása érdekében biztosítani kell a faj számára a megépített műtárgyakon történő átjárhatóságot, amit tájba illesztett, természetszerű hallépcsők, halcsatornák kialakításával érhetünk el.

Védettség:

A faj fokozottan vétett. Természetvédelmi értéke:100.000 Ft.

Az 1992-ben EU által elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK irányelv II. és V. melléklet) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

Irodalomjegyzék:

https://www.terra.hu/halak/html/gobio_albipinnatus.html

https://www.mimi.hu/horgasz/gobio_albipinnatus.html

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)