Halászsas

Általános leírás, életmód:

A halászsas (Pandion haliaetus) közepesen nagytermetű ragadozó madár. Feje fehér színű, szemétől széles sötétbarna sáv húzódik le és olvad össze a hát barna színével. Szeme sárga.

Keskeny fejéről hiányzik a sasokra jellemző kiugró szemöldökperem, ami segíti a vízellenállás csökkentését, illetve orrnyílásait zárólemezek védik merüléskor a víz bejutásától.

Felsőteste barna, alsóteste fehér. A mellen általában finom, barnás mellszalag látható, amely a hímeknél rendszerint kevésbé feltűnő, mint tojóké. Szárnya hosszú, keskeny, és a szárnycsúcson csak négy hosszabb kézevező („ujj”) látható. Szárnyának felső oldala a felsőtesttel egyszínű barna, alsó oldala pedig fehéres, sötét mintázattal. A szárnykönyöknél sötét folt található. Farka rövid, faroktollai fehéres alapon sötéttel harántsávosak, sötétebb farokvégszalaggal. Erős, szarutüskékkel borított lábujjai hosszú, hajlott karmokban végződnek. Külső ujja hátrafelé is fordítható (vetélő ujj), így markolásának szélessége még tovább növelhető.

A fiatal madarak fehér fejtetején sötét csíkozás található, a szem narancssárga, felsőtestükön a tollak csúcsa világos, továbbá a sötét farokvégszalag még nem látható.

Először rendszerint a hím érkezik meg a költőhelyre, és néhány nap elteltével már meg is kezdi nászrepülését a revír felett. A revír mindig víz közelében található, fészküket elsősorban magas fákra építik, de tengerparti sziklákon, elektromos vezetékek oszlopain, vagy akár a földön is költhet. A száraz ágakból álló, mohával, gyökerekkel, fűcsomókkal, vízinövényekkel bélelt fészket a pár közösen építi. Évente egyszer költenek, a fészekalj rendszerint 2-4 tojásból áll. Az április-május során lerakott tojásokból 35-38 nap elteltével kelnek ki a fiókák, amelyeket kezdetben a tojó őrzi és etet, amíg a hím hordja a táplálékot. A fiókák körülbelül 55-60 napos korukban hagyják el a fészket, azonban a család egy ideig még összetart ezt követően is. Akár 15-20 évig is elélhet, de a kirepült fiataloknak csak mintegy 30%-a éri meg az ivarérettséget.

Halfogásra erősen specializálódott madár, de ritkán kétéltűeket, hüllőket, sérült madarakat vagy kisebb emlősöket is zsákmányol. Vadászmódszere rendkívül látványos: rövid ideig szitál kiszemelt áldozata felett, majd torpedóként zuhanva veti rá magát, végül erőteljes karmaival megragadja zsákmányát és a levegőbe emelkedik vele. Odafent a zsákmányát megpróbálja a repülés irányába beforgatni, hogy csökkentse a légellenállását. A megszerzett táplálékot rendszerint egy jó kilátást biztosító és biztonságot nyújtó fán fogyasztja el.

Vonuló madár, Magyarországon főleg a tavaszi (március-május) és őszi (augusztus-október) madárvonuláskor lehet találkozni vele. Az Európában élő madarak a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában töltik, de akár Dél-Afrikáig is eljuthatnak. Általában magányosan vonulnak, de az éjszakázóhelyeken, vagy ott, ahol sok a táplálék akár több madár is összegyűlhet.

Elterjedés:

Kozmopolita faj. Európától kelet felé Ázsia északi részén keresztül egészen Japánig tart fészkelési területe, de Ausztráliában, Észak- és Közép-Amerikában és Afrika északi részének néhány pontján is költ. Dél-Amerikából, az Antarktiszról és Afrika nagy részéről azonban hiányzik. Európában jelentős állománya él Svédországban és Finnországban.

Vonuláskor - főleg ősszel - az ország bármelyik részében feltűnhet, de leginkább az alföldi halastavakon (Hortobágy, Biharugra, Csaj-tó, szegedi Fehér-tó), nagyobb folyóink (Duna, Tisza, Maros, Körös, Dráva) és tavaink (Balaton, Velencei-tó, Fertő) mentén mutatkoznak.

Bár nem fészkel Magyarországon, fészkelési kísérletei előfordultak (Mórichelyi-halastó, Tisza-tó, Karcag és Hajdúböszörmény határában, cserebökényi puszták közelében, Somogy megyében, a Kis-Balatonnál és Makó környékén).

Mindig halban gazdag vizek közelében telepszik meg.

Természetvédelmi helyzet:

A legnagyobb veszélyt az üldözésük és vadászatuk jelentette, ami főleg a 18-20. században volt elterjedt, de sajnos még a mai napig okoz gondokat. Az élő madarak és azok tojásainak a gyűjtése Azerbajdzsánban ki is pusztította a fajt.

A régebbi időkben használt rovarirtó szereknek köszönhetően is erősen lecsökkent az állománya egyes helyeken, de szerencsére ma már ezeknek a szereknek a használata visszaszorult, így már nem jelent rájuk akkora veszélyt.

A fészkelő madarakra veszélyt jelentenek a fakitermelések és az egyéb emberi zavarások is.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK I. függelék) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es faj.

A Berni Egyezmény III. függelékében és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel. A Vörös Listán „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Halászsas. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-panhal Letöltés dátuma: 2017-04-19

https://www.tiszatoelovilaga.hu/halasz-sas/

http://www.iucnredlist.org/details/22734216/0 letöltés dátuma: 2017.04.19.

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)