Gólyatöcs

Általános leírás, életmód:

A gólyatöcs (Himantopus himantopus) kecses, fekete-fehér tollazatú partimadár. Hegyes csőre fekete, fejteteje, tarkója, a nyak hátulsó része, háta, válla és szárnyai fekete vagy feketés színűek, a tollruha többi része fehér. A tojó háta és vállai barnás színűek. Nyugalmi ruhában a sötét részek fakóbbak, egyes tollak finoman fehérrel szegettek. Feltűnően hosszú lábai pirosak.

A fiatalok fakóbarnák, pikkelymintázatúak, lábuk fakóbb.

Rendszerint áprilisban érkezik meg költőterületeire. A párok olykor már a vonulás során kialakulnak, máskor csak a megérkezést követően jönnek létre. A párok évente csak egyszer költenek, de szükség esetén pótköltésbe kezdhetnek. Néha egyesével, máskor laza telepekben, sokszor gulipánok (Recurvirostra avosetta) társaságában sekély vízzel körülvett zsombékokon, kis szigeteken, vagy víz melletti kopár területeken fészkelnek. Fészkét kis talajmélyedésbe építi, amelybe növényi törmelékeket, gyökereket, algacsomót hord, de néha kavicsokat és kagylódarabokat is felhasznál. Általában májusban, június elején rakja le 3-5 agyagbarna alapon foltos tojását. Ritkán előfordulhat, hogy több madár is összetojik, ezért a fészekben olykor 5-9 tojást is lehet találni. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás, melyben mindkét szülő részt vesz, egymást váltva. A fiókák 25-26 nap alatt kelnek ki.

Felszáradásukat követően a szülők máris elvezetik őket a fészektől. Zavarás esetén az öreg madarak a betolakodó körül repkedve szapora vészhangokat hallatnak, míg a fiatalok a talajhoz lapulnak és szinte láthatatlanná válnak. Ha a betolakodó nem tágít, a szülők szárnyaszegettnek tettetve magukat igyekeznek elcsalni a támadót a közelből. A fiókák viszonylag rövid időn belül, négyhetesen már röpképessé válnak, de a család ezt követően is sokáig együtt marad.

Főleg vízirovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik, de néha fogyaszthat ebihalakat, kisebb halivadékokat, petéket, sőt magvakat is. Többnyire a sekély vízben gázolva, vagy a partról szedi össze eledelét. Hosszú lábai segítségével a vízben mélyebbre hatolhat, mint más partimadarak.

Vonuló madár, áprilistól októberig találkozhatunk vele itthon. Az európai madarak nagy része a Száhel-övezetben és a Szaharától délre eső területeken tölti a telet, de az Egyenlítőig már nem mennek el. Vonuláskor, éjszakázó- és telelőhelyein kisebb-nagyobb, akár ezres csapatai is megfigyelhetőek.

Elterjedés:

Fészkelőterülete a Pireneusi félszigettől egészen Tajvanig tart. Emellett megtalálható még a Közel-Keleten, az Arab-félszigeten, a Hindusztáni félszigeten, Délkelet-Ázsiában, a Szaharától délre és Madagaszkáron is. Európában csak foltszerűen fészkel, főleg a Pireneusi-félszigeten és a Fekete-tenger környékén. Jelentős állományai élnek Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban.

Magyarországon kis számban fészkel, de csapadékosabb években a fészkelő párok száma jelentősen megnövekedhet. Átlagos csapadékú években rendszeresen, de kis számban fészkel a Fertő környékén, a Dunántúl néhány szennyvízülepítő taván, a Kiskunságban, a Dél-Alföldön, a Hajdúságban, a Bihari-síkon és a Hortobágyon, de az Alföld más pontjain is feltűnhet.

Kedveli a szikes tavakat, nyíltvizű szikes réteket, időszakos elöntéseket, de megtelepedhet szennyvízülepítő tavakon vagy trágyaszikkasztókon is. Teleléskor is hasonló élőhelyeket keres fel.

Természetvédelmi helyzet:

A folyószabályozásoknak és mocsarak lecsapolásának köszönhetően a megfelelő élőhelyek száma jelentősen lecsökkent, de a vizes élőhelyek rekonstrukciójának köszönhetően az állomány erősödésére lehet számítani. A fészkelésekre a legnagyobb veszélyt a fészekfosztogató dolmányos varjak (Corvus cornix) és vörös rókák (Vulpes vulpes) jelentik.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” szóló dokumentum mellékletében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

OLÁH JÁNOS (2014): Gólyatöcs Himantopus himantopus Linnaeus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 587-589.o.

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Gólyatöcs. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-himhim Letöltés dátuma: 2017-04-03

http://www.iucnredlist.org/details/22727969/0 letöltés dátuma: 2017.04.03. (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1914#images-1