Galajszender

Leírás:

A galajszender (Hyles gallii) a szendergélék (Sphyngidae) családjába tartozó, éjszakai aktivitású faj. A család különlegessége, hogy minden faja – más lepkecsaládokkal ellentétben – képes külön mozgatni az elülső és hátulsó szárnyait. Ezáltal képesek a levegőben ún. szitáló repülést végezni, amikor is egy helyben lebegnek pl. nektár szívogatása közben.

Az elülső szárnyak szegélyterei barnás színűek, középen egy krémszínű sáv osztja ketté. A hátsó szárnyak szárnytöve és szegélytere fekete, míg a középtér krém és rózsaszín színezetű. A fej, a tor és a potroh barna színűek. A fej és a tor kétoldalán egy-egy krémszínű sáv húzódik végig. A potroh tövének oldalai fekete-fehér-fekete-fehér csíkozásúak, míg a végén csak két-két fehér csík van. A potroh a tövétől egészen a középtér alsó határáig egy központi fehér pontsor húzódik. Szárnyfesztávolsága 65-85 mm.

Az imágók május végén – július elején kelnek ki, majd a párzást követően a nőstények lerakják csomókban álló petéiket. A hernyók hegyi füzikén (Epilobium montanum), közönséges galajon (Galium mollugo) és tejoltó galajon (Galium verum) fejlődnek elsősorban, de ezek hiányában elfogadják még egyes ligetszépeféléket (Onagraceae), a nagy útifüvet (Platango major) és a ragadós galajt (Galium aparine). A fiatalabb hernyók alapszíne zöld, hátukon egy vékony sárga sáv húzódik végig, a hátuk két oldalán pedig piros foltokkal tarkítottak, farkincájuk fekete színű. Az idősebb hernyók zöld, barna vagy fekete alapszínűek, hátukon egy vékony világos csík húzódik végig, a hátuk kétoldalán pedig fekete gyűrűvel körbevett sárga foltokat viselnek, farkincájuk bordó színű. A hernyók az áttelelés után április végén – május elején bábozódnak be. A báb jellegzetes, a többi hazai szendertől jól elkülöníthető.

A gyakorlatlan szem számára könnyen összetéveszthető a kutyatejszenderrel (Hyles euphorbiae) illetve a sávos szenderrel (Hyles livornica), de ha kicsit jobban megvizsgáljuk a három fajt, könnyen elkülöníthetőek egymástól. Míg a H. gallii elülső szárnyainak felső szélén egybefüggő barna sáv húzódik, addig a H. euphorbiae esetében csak barna foltokat találunk. Emellett a H. euophorbiae toráról hiányzik a H. gallii esetében fent leírt pontsor is. A H. livornica-tól pedig megkülönbözteti, hogy míg a H. livornica erei világos pikkelyekkel borítottak, addig a H. gallii szárnyerei követik a szárny mintázatát.

Főként erdő melletti gyepeken, lápréteken, néha szárazabb homokpusztákon fordul elő.

Elterjedés:

Európában Portugálián és Dél-Európán kívül általánosan elterjedt.

Magyarországon az Őrségből, Koroncó térségéből, az Észak-Hanságból, a Balaton-felvidékről, a Somogyi-dombságból, a Velencei-hegységből, a Budai-hegységből, a Pilisből, a Börzsönyből, a Kiskunságból, a Jászságból, a Mátrából, a Bükkből, a Hajdúságból és a Nyírségből vannak előfordulási adatai.

Természetvédelmi helyzet:

Az erdősült területekbe ékelődő gyepes mozaikfoltok és patakvölgyek segíthetik a faj fennmaradását.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listán nem szerepel.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

Ambrus, A. 2020. Lepketérkép. Győr-Moson-Sopron megye védett és veszélyeztetett lepkefajainak elterjedési térképe. A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság tanulmánykötet sorozata, Rence 4.

Fényképek:

Forrás: Szerző: Káldi József  (https://www.izeltlabuak.hu/faj/galajszender/kep/219406)