Feketenyakú vöcsök

Általános leírás, életmód:

Kistermetű, zömök felépítésű vöcsök. Feje kerekded, homloka meredek, kicsi, hegyes csőre enyhén felfelé hajló. Nyári tollruhájában feje fekete, melyen feltűnő a piros színű szeme, valamint a legyező alakba rendeződő sárgásfehér pofatollai. Nyaka és felsőteste szintén fekete, hasa fehér, testoldalain pedig vörösesbarna sáv látható. Télen kevésbé színes, a fejtető, a fültájék, a nyak hátulsó része, valamint a felsőtest feketésszürke, míg a nyak eleje és az alsótest fehéres. A nyugalmi ruhás madáron a fülfedők hátulsó részére egy szürke kiöblösödés húzódik, amelynek köszönhetően a tarkóoldalán kampószerű mintázat látható, továbbá a nyakának elülső részén egy füstös, sötét sáv található. Röptében jól megfigyelhetőek, ahogy a karevezők fehér színe a belső kézevezőkére is ráterjed, és hogy az elülső szárnyélen nincs fehér.

A fiatalok a téli ruhás öregekre hasonlítanak, de kissé barnássárgább árnyalatúak.

Rendszerint március-április fordulóján érkezik vissza költőterületére. Ahol nagyobb számban fordul elő, ott telepeket alkothat, sokszor dankasirályokkal és szerkőkkel is vegyes telepeket.

Ezzel ő az egyetlen telepesen költő vöcsökfajunk. Évente általában egyszer, ritkán kétszer költ. A pár együtt építi meg különböző növényi szálakból (nád, gyékény), hínárból és moszatokból álló fészkét, melybe a tojó május első felében rakja le 3-5 tojását. A szülők 19-21 napig felváltva kotlanak. A fészekhagyó fiókákat kezdetben a szülők vezetik, de körülbelül háromhetes korukra önállóvá válnak. A család gyakran sokáig, egészen őszig együtt marad.

Kétévesen válik ivaréretté, de néha már egyévesen is szaporodik.

Fő táplálékát a vízi rovarok és azok lárvái alkotják, de puhatestűeket, rákokat, kétéltűeket és kis számban halakat is zsákmányol. Sok növényi eredetű táplálékot, illetve rendszeresen tollat is fogyaszt.

Vonuló, nálunk főleg áprilistól októberig lehet vele találkozni, de néha át is telelhet.

Rövidtávú vonuló a telet Nyugat-Európa partjai mentén és a mediterrán vidékeken tölti, de a kis-ázsiai belső tavakon, a Fekete-tengeren, a Kaszpi-tenger déli részén és a Vörös-tenger északi részén is áttelel.

Elterjedés:

Észak-Amerikában, Afrikában, Európában és Ázsiában egyaránt elterjedt. A nálunk is élő törzsalak Nyugat-, Közép- és Dél-Európában csak elszórtan fészkel, míg Kelet-Európától egészen Közép-Ázsiáig összefüggő költőterülete található. Európában a legészakabbi populációi Skócia és Svédország területein vannak, míg a legdélebbi populációi Spanyolország területén fordulnak elő.

Magyarország keleti felében gyakoribb fészkelő, a Dunántúlon ritkább.

Általában síkvidéki fészkelő, de a Kaukázusban akár 2000 méterig is felhatol. Mindenhol az olyan vízi növényzettel dúsan benőtt, sekély mocsarakat és tavakat kedveli, ahol nagyobb kiterjedésű nyílt részek is vannak.

Természetvédelmi helyzet:

Fészkelőhelyein nagyon érzékenyek az emberi zavarásra, különösen a turizmusra. Fontos a gazdálkodási munkák megfelelő ütemezése, különösen a halastavak esetében. A faj érzékenyen reagál a betegségekre (például botulizmus, madárinfluenza és kolera). Vonulása során gyakran ütközik vezetékeknek. Telelőhelyein a táplálékhiány jelent problémát számukra.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján nem Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként, hazánkban veszélyeztetettként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005): Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Feketenyakú vöcsök. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-podnig Letöltés dátuma: 2017-06-28

http://www.iucnredlist.org/details/22696610/0 Letöltés dátuma: 2017.06.28. (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1372#images-1