Fecskefarkú lepke
Általános leírás, életmód:
A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozik. Nappali aktivitású faj, nevét a hátsó szárnyain található farkincáról kapta, melynek funkciója, hogy a ragadozók erre csapjanak le ahelyett, hogy a lepke létfontosságú szerveit érné a támadás.
A lepke szárnyainak alapszíne sárga, az erek mentén fekete rajzolattal. Szárnyfesztávolsága 50-75 mm, repülése vitorlázó.
Évente három nemzedéke fejlődik. A nőstény a petéket egyesével rakja le. A hernyó alapszíne világoszöld vagy fehér, rajta fekete és narancssárga mintázattal. Öt pár potrohlábbal rendelkezik. Veszély esetén a fej mögül egy villás nyúlványt (osmoterium) bocsát ki, mely a ragadozók elriasztására szolgáló, kellemetlen szagú illatanyagot bocsát ki. Tápnövényei ernyős virágú növények, pl. nagyezerjófű (Dictamnus albus), vadmurok (Daucus carota), kocsord-félék (Peucedanum spp.), nyúlkapor-fajok (Trinia spp.), édeskömény (Foeniculum vulgare), kapor (Anethum graveolens). A báb telel át, amely növényi szárhoz rögzített.
A kevésbé gyakorlott szem számára könnyen összekeverhető a színezetben nagyon hasonló kardoslepkével (Iphiclides podalirius). Azonban, ha a lepkék szárnyain lévő fekete mintázatot megnézzük, könnyen felismerhető a különbség: míg a P. machaon fekete mintázata részben az ereket követi és szinte bekeretezi a szárnyakat, addig az I. podalirius mintázata tigriscsíkokra emlékeztet.
A tisztásokkal tagolt lomboserdőket, szárazabb réteket, agrárterületeket kedveli.
Elterjedés:
Európa-szerte elterjedt.
Magyarországon mindenhol elterjedt, de ritkán találkozhatunk vele.
Védettség:
Az IUCN Vörös Listán nem szerepel.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Irodalomjegyzék:
Gergely, P., Gór, Á., Hudák, T., Ilonczai, Z., Szombathelyi, E. 2018. Nappali lepkéink – Határozó terepre és természetfotókhoz. Kitaibel Kiadó.