Fattyúszerkő

Általános leírás, életmód:

A fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) nagyobb testű szerkőfaj, testhossza 24-28 cm. Nyáron a kifejlett egyedek fejteteje és tarkója koromfekete, melytől élesen elüt a fejoldalak fehér színe.

A nyugalmi időszakra csupán egy-egy szem mögötti fekete folt és némi sötét csíkozás marad meg a fejtető hátsó részén. Aránylag erős csőrük nászidőszakban vöröses, télen feketés színű.

Hátoldaluk csaknem egyöntetű hamuszürke, míg az alsótestük a nyaktól lefelé a hasig fokozatosan sötétedő palaszürke, a lágyék és az alsó farokfedői pedig fehérek. Nyugalmi ruhában az alsótest világosabb, fehéres színű. Hosszú szárnyuk (szárnyfesztávolságuk 57-63 cm) aránylag széles és tompán hegyes, alsó szárnyfedőik fehérek. Farkuk viszonylag rövid és enyhén bemetszett.

A fiatalok hasonlítanak a nyugalmi ruhás madarakhoz, de hátuk és szárnyuk felső oldalának belső része aranybarna alapon sötéten pikkelymintázott, illetve a farkuk végén foltokból összeálló keskeny sötétszürke sáv figyelhető meg.

Tavasszal április elején-közepén érkeznek vissza hazai költőhelyeikre, majd május közepén kezdik meg a fészkelést. Ha az úszó vízinövényzet később alakul ki, vagy ha az első költés megsemmisül, a költéskezdett júniusig, vagy pótköltéseknél akár augusztus elejéig is kitolódhat. Előszeretettel fészkelnek összefüggő növényszőnyeget alkotó fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar lutea), vidrakeserűfű (Persicaria amphibia) és kolokán (Stratiotes aloides) közé, de szükség esetén az előző évről maradt, vízből kiálló száraz növényrészekre, nádtorzsákra, kórókra is ráfészkelnek. Rendszerint telepesen költenek, gyakran más vízimadarak társaságában. A fészek helyét többnyire küllőszerűen lefektetett növényi részekkel (nád-, káka- vagy gyékényszárakkal, levelekkel) alapozzák meg, és erre építik rá hínárból, mocsári növényekből és levelekből álló kupacszerű fészküket, amelybe a tojók általában júniusban rakják le 3 barnás vagy világoszöld alapon foltos tojásukat. A 18-20 napig tartó kotlás során mindkét szülő melengeti a tojásokat, valamint a kikelő fiókák táplálásában is mindkét madár kiveszi a részét. A kikelő fiatalok már egynaposan tudnak úszni, de ha nem zavarják meg őket, a fészekben maradnak. A fiókák csak egyhónapos koruk körül válnak röpképessé, de a szülők rövid ideig még ezt követően is etetik őket.

Zsákmányát a vízfelszín felett repülve, vagy egy helyben szitálva szemelik ki, majd lecsapnak áldozatukra. Táplálékukat elsősorban vízirovarok (főként szitakötőlárvák), apró halak, ebihalak, kisebb békák alkotják.

Őszi elvonulásuk szeptemberben kezdődik, de rendszerint még késő ősszel, sőt alkalmanként még tél elején is megfigyelhetők kóborló példányaik a Kárpát-medencében. Kelet-európai állományai a telet Kelet-Afrikában, a Nílus deltájában, illetve a Közel-Keleten, illetve kisebb számban a Fekete-tenger partjainál töltik.

Elterjedés:

A fattyúszerkő hat alfajának költési területe felöleli Eurázsia szinte egész mérséklet övét, de Ázsia déli és délkeleti részén, illetve Afrikában, Madagaszkáron, Óceániában, Ausztráliában is előfordul. A szubtrópusi-trópusi területeken élő madarak állandóak, az európai állományok azonban Afrika és a Közel-Kelet nagyobb tavainak a környékére vonulnak a téli zord időjárás elől.

Magyarországon a leggyakoribb szerkőfajnak mondható, az Alföldön és a Kis-Balaton térségében rendszeres fészkelőnek számít.

Jellemzően azokat a síkvidéki mélyvizű mocsarakat, zsiókás mocsárréteket, holtágakat, halastavakat kedveli, amelyeken az úszó vízinövények, a vízből kiálló zsombékok vagy a víz felszínén levő uszadék fészkelési lehetőségeket kínálnak számára. Belvizes években mélyebb elöntéseken vagy learatott nádtarlókon is szívesen megtelepszik.

Természetvédelmi helyzet:

Hazai állománya az 1950-60-as évekre mélypontra csökkent, azóta azonban folyamatosan javul. A legnagyobb veszélyt a fajra nézve a költésre alkalmas élőhelyek fogyatkozása jelenti.

További komoly veszélyforrást jelent, illetve esetenként a teljes fészektelep megsemmisülését is okozhatja a hínárnövényzet költési időben történő kaszálása. Fészkelőhelyek környékén a zavarás elkerülése végett a nyári lehalászásokat is meg kell tiltani.

Valamennyi vízimadárra, így a fattyúszerkőkre is fenyegetést jelent a könnyen felmelegedő sekély vizekben nyár végén időnként fellépő botulizmus is.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel. Az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja jelenleg számon, illetve a magyar Vörös Listán is „nem fenyegetett”-ként szerepel.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KALOTÁS ZSOLT (2014): Fattyúszerkő Chlidonias hybrida Pallas, 1811. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 616-619. o.

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2005): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 3. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Fattyúszerkő. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-chlhyb; Letöltés dátuma: 2017-02-24

http://termeszetbolond.hu/Magyarorszag-allatvilaga/Madarak/Fattyuszerko

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)