Eurázsiai hód

Általános leírás, életmód:

Az eurázsiai hód (Castor fiber), Eurázsia legnagyobb termetű rágcsálója, Európában és Ázsiában a hódfélék családjának (Castoridae) egyetlen őshonos képviselője. Az Óvilágból származó eurázsiai hód a pliocén folyamán hatolt be az észak-amerikai kontinensre, ahol az új önálló kanadai faj kialakulásához vezettek az ökológiai viszonyok hatására fellépő morfológiai változások. A közeli rokon kanadai hód (Castor canadensis) - melyet morfológiai bélyegek alapján rendkívül nehéz elkülöníteni az eurázsiai hódtól - Észak-Amerikában él. Az eurázsiai hód az emlősök osztályába, rágcsálók rendjébe, hódfélék családjába tartozó rágcsáló, melynek hossza farokkal (20-30 cm) együtt 100-120 cm, tömege pedig elérheti a 30 kg-ot. Bundája sötétbarna, fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, úszóhártyák csak a hátsó lábak ujjai között találhatóak, melye közül a másodikon speciálisan fejlődött a karom. A faroktövén megtalálható mirigyek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét. Fejlett hallásával és szaglásával ellentétben, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt, jellegzetes rágcsáló fogazata van. Tavasszal, nyáron vízinövényekkel lágyszárú növényekkel táplálkozik, ősszel, télen pedig a fák kérgét rágja, főként puhafákat pl. fűzfélék, nyárfák kedveli. 150 lágyszárú és 80 fásszárú növény fogyasztását mutatták ki. Levegővétel nélkül 15 percig bírja a víz alatt. Az eurázsiai hód monogám faj, a felnőtt egyedek egész életükben együtt maradnak. Párzási időszaka januártól áprilisig tart. A nőstények 50-70%-a 105-107 napos vemhesség után évente egyszer fialnak. Egy-két utód születik május-júniusban, melyek a szülőkkel maradnak egy-négy éves korukig, utána pedig átlagosan 25 km-re telepednek le, de figyeltek már meg példányt 170 km-es távolságban is. Vízpartok mellett, néha lápokban, territoriálisan élnek, 05-5 km hosszú partszakaszon, vagy néhány ha-os területen, melyeket védik fajtársaikkal szemben. Mivel veszély esetén a vízbe merülnek, a parttól általában 20-30 méteres sávban mozognak, ritkán merészkednek el messzebbre. Az eurázsiai hódok ritkán építenek várat, nagy részük partfalba ásott üregekben lakik. Járataik hossza 0,8-11 m lehet, a lakóhelyiség átmérője 50-80 cm. A kotorék bejárata pedig a víz alatt található. Mivel nem szereti az 1 m-nél alacsonyabb vízszintet, gátakat építve, megemeli azt biztosítva ezzel a bejárat víz alatt maradását. Gátat túl gyors sodrás esetén is épít. Természetben ez a faj, akár 12-22 évig is elélhet. A hódvár magassága elérheti a 3 m-t, melyeket általában akkor épít, ha a vízszint megemelkedik, vagy ha a partoldal lejtése túl kicsi, valamint ha a járatrendszer magasítása során beszakad az üreg teteje. A hód nem alszik téli álmot. Élelemraktárt készítve nem marad táplálék nélkül. Veszélyt észlelve, farkát vízbe csapva figyelmezteti társait.

Elterjedés:

Elterjedése Európában: Az 1900-as évek elejére az intenzív vadászatnak, csapdázásnak köszönhetően összesen 8 populációja maradt fenn, melyből 5 élt Európában. 1920-as években kezdődő, máig tartó, a világ egyik legsikeresebb visszatelepítési programjának, a hódtelepítésnek köszönhetően mára több, mint 1 millió példányra emelkedett a hódok száma Európában és Ázsiában.

Magyarországi elterjedése: A Kárpát-medencében általános elterjedésű faj volt, mely a vadászat következtében kipusztult. Utolsó példányt 1984-ben ejtették el. Legközelebb az ausztriai, Duna menti sikeres telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. A WWF Magyarország 1996-2008 között 234 példányt engedtek szabadon visszatelepítési program keretein belül. Történtek telepítések a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva mentén. Valamint a szomszédos országokból is vándoroltak át példányok. Mára már az összes nagyobb folyó mellett találhatóak lábnyomok, valamint rendszeresen előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon, folyókon is. Kedvelt élőhelyei legalább 2 m magas kötött talajú (agyagos, löszös), (40-60%) meredek falú, vízközeli, aljnövényzetben gazdag, erdős partszakaszok. Főként a puhafás cserjés növényzetet, lassú folyású, nyugodt vizet kedveli. Átlagosan 1000 m az egy családra jutó ideális parthossz.

Természetvédelmi helyzet:

A XIX. század végére becslések szerint egyedszámuk a vizes élőhelyek számának csökkenésének, de főként a vadászat következtében 1200 példányra csökkent. Eurázsiában kártétele miatt pusztították, valamint prémjéért, pézsmájáért, esetenként húsáért vadászták, de a visszatelepítési programoknak köszönhetően számuk ismét megnövekedett. Jelenleg leginkább a vízbe kihelyezett halászhálók veszélyeztetik a hódokat. Viszont mivel nem ismerünk olyan tényezőt, mely állományszinten veszélyeztetné, illetve mivel Magyarország területének nagy része alkalmas számukra, állományuk várhatóan tovább erősödik.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) II. és IV. mellékletében szerepel. Valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében. A Berni Egyezmény III. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „nem fenyegetett (LC)” fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

CZABÁN DÁVID (2014): Eurázsiai hód Castor fiber (LINNAEUS, 1758). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 687-689. o.

DEMETERNÉ BERA MÁRTA (2007): Eurázsiai hód Castor fiber (LINNAEUS, 1758). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 152-154.o.

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1750

http://wwf.hu/media/file/1182171509_hodfuzet_2_vegso.pdf

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1750#images-1