Erdei sikló

Általános leírás, életmód:

Az erdei sikló kifejlett egyedei meglehetősen nagyra megnőhetnek, testhosszuk akár a 2 métert is elérheti, bár a hazai példányok hossza ritkán haladja meg a 16 cm-t. Testük karcsú, meglehetősen hajlékony mégis erőteljes.

A kifejlett példányok szeme barna, pupillájuk kerek. A szemük mögött rendszerint halványbarna vagy halványszürke, a szájzugig lejtő sáv található. Hátoldaluk olívzöldtől sárgásbarnán át barnáig változó színű lehet, a testoldal pikkelyeinek szegélyein pedig fehér vagy halványkék, macskakörömszerű, vonalkázott rajzolat található. Hasuk sárga vagy vajszínű. Hasukon a pikkelyek peremén izmokkal kimerevíthető, hosszanti él található, amelynek segítségével mászáskor meg tudnak kapaszkodni fák vagy a sziklák repedéseiben.

A fiatal példányoknál a szem mögötti sáv majdnem fekete, melyet mindkét oldalon kiemel egy-egy élénksárga nyakszirti folt, ami miatt gyakran tévesztik össze a vízisiklóval.

Alapszínük inkább barnás, mozaikszerűen foltos vagy pettyezett.

Az erdei siklónak – főként Magyarországtól dél-keletre - létezik egy szürke színváltozata („var. subgrisea”), amelyek színe a hamuszürkétől a sötét acélszürkéig változhat. Hazánkban a szürke színváltozatú egyedek nem túl gyakoriak.

Április-május környékén bújnak elő téli rejtekükből, majd ezt követően elsősorban nappali életmódot folytatnak, főként a délelőtti időszakban aktívak. Enyhe időben akár egész nap találkozhatunk velük, a nyári nagy melegben azonban rejtettebb életmódra váltanak.

Négyéves koruk tájékán érik el ivarérettségüket. A szaporodási időszak április végétől május végéig tart, ami alatt a hímek gyakran küzdenek egymással. A párosodást követően a nőstények 5-10, pergamenszerű héjjal borított, hosszúkás tojást raknak le, többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például szénakazlakba, nagyobb kövek vagy farönkök alá. A kis siklók körülbelül 60 nap után kelnek ki, és 6–8 napos korukban bekövetkező vedlésükig nem táplálkoznak. Ezt követően még az őszi hidegek előtt igyekeznek minél több táplálékot magukhoz venni.

Táplálékát alapvetően gerincesek alkotják: A fiatal egyedek főként gyíkokat fogyasztanak, de már egész fiatalon rágcsálók fiataljait és apró termetű cickányokat is zsákmányolnak. A felnőtt egyedek ezzel szemben elsősorban melegvérű gerincesekkel (cickányokkal, pockokkal, madárfiókákkal) táplálkoznak, de a madarak tojásait is szívesen fogyasztják. Mind a felnőttek, mind a fiatalok testük gyűrűjével fojtják meg áldozataikat, majd fejtől kezdve nyelik le.

Kedvezőtlen időjárási körülmények esetén a kifejlett egyedek már szeptemberben megkezdhetik a téli hibernációjukat. Ilyenkor egy-egy ideális, száraz helyen akár több példány is összegyűlhet áttelelni.

Elterjedés:

Az erdei sikló elsősorban Európa déli és középső tájain honos, de az összefüggő fő elterjedési területtől északra is található néhány elszigetelt maradványpopulációja, valamint a Balkánon is szórványosan mindenütt elterjedt. Európán kívül Törökország nyugati és északkeleti tartományaiban, valamint Grúziában is élnek populációi. Közép-Európában nagyjából 1000-1200 méterig, a Mediterráneumban 2000 méterig is találkozhatunk vele.

Magyarországon a Dunántúl domb- és hegyvidékein, illetve az Északi-középhegységben egyaránt megtalálható, ugyanakkor a síkvidékekről szinte teljesen hiányzik.

Nevéhez hűen elsősorban fás, bokros, napos terekkel tarkított vegetációtípusokban található meg. Kedveli a ritkás tölgyeseket, az erdőszéleket, és az olyan helyeket, ahol a zárt erdő valamilyen oknál fogva megszakad. Félénk természete ellenére az általános emberi jelenlét nem különösebben zavarja, így esetenként kertekbe, illetve alkalmanként még házakba is bemerészkedik búvóhely vagy zsákmány után kutatva.

Természetvédelmi helyzet:

Az erdei sikló hazánkban még viszonylag gyakorinak tekinthető, de egyedszáma nem lehet magas. Élőhelyeik feldarabolódása, illetve az egyre fokozódó emberi hatások (gázolások, egyedek agyonverése) negatívan hatnak erre a fajra is. Az erdei siklók ritkán támadnak, inkább mozdulatlanná dermednek, vagy halkan igyekeznek eltűnni a sűrű növényzetben.

Leginkább a párosodási időszakban vannak kitéve a különféle veszélyeknek, amikor a nőstények után kutató hímek nagy távolságokat tesznek meg.

Védettség:

Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel, az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

Irodalomjegyzék:

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Erdei sikló http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/erdei-siklo; Letöltés dátuma: 2017-02-28

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_sikl%C3%B3

http://reptile-land.gportal.hu/gindex.php?pg=35098387

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1354#images-3