Erdei pacsirta

Általános leírás, életmód:

A madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsírtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja. A mezei pacsirtánál kisebb, rövidebb farkú, karcsúbb csőrű és finomabb vonalú madár. Az erdei pacsirta tollazata barnássárga, mellén és a hátoldalon sávozott, testalja egyszínű, világos. Jellemző világos szemsávja, mely a tarkójára nyúlik. Költési időszakban főleg közepes méretű rovarokat és pókokat fogyasztanak, különben magokkal táplálkoznak. Direkt megfigyelések, és a fiókák begytartalom-elemzése azt mutatja, hogy a szülők a földről és a növények alsó részéről szedegetik a rovarokat. Magányosak és territoriálisak a költési időszakban. A hímek hűek a területükhöz, de évenként más-más tojóval alkotnak párt. Az éneknek szerepe van az egyedek állapotának reklámozásában, illetve a terület-fenntartásban. Kevésbé feltűnő vonulók, mint a többi pacsirta-faj, mert ritkán alkotnak összefüggő, nagy csapatokat a vonulás idején. Szaporodási rendszerükre a monogámia jellemző, bár a párok csak egy költési szezonra maradnak együtt. Fészküket talajra, azok mélyedéseibe, cserjék, fűcsomók takarásába helyezik. A fészkenkénti 3-5 tojást 12-15 napig költik.

Elterjedés:

Főleg európai elterjedésű faj, de Északnyugat Afrikában, Iránban és Türkmenisztánban is előfordul. Európában leginkább a mérsékelt övi és földközi-tengeri területeken fordul elő, de elterjedési területük benyomul a sztyepp és boreális régióba is. A költő- és telelőterület határa átfed, mivel az északi populációk délre vonulva érintik a nem vonuló populációk elterjedési határát. Két alfajukat ismerjük.

Európai elterjedés:

Elterjedési területe északi részén vonuló, Közép- és Dél-Európában részleges vonuló, míg Nyugat-Európában és a Földközi-tenger vidékén állandó.

Magyarországi elterjedés:

Hazai állományuk 65-87 ezer párra tehető, mely az Európában található 1,3 millió pár erdei pacsirtához képest csak egy töredék. Magyarországon rendszeres fészkelő.

Természetvédelmi helyzet:

Az erdei pacsirta kerüli a nagyon hideg, a szeles-nedves és nagyon meleg és száraz körülményeket. Változatos, mozaikos domborzatú nyílt, napsütötte, ritkás vegetációjú területeken (fenyéreken, nyílt, ligetes keményfa-erdőkben, fiatal ültetvényeken) fordul elő. Szüksége van kiülő helyekre is, így kedveli a magányos fákat, táplálkozásához pedig a rövid füvű gyepek felelnek meg. A hatvanas években még a főváros közvetlen határában is költöttek erdei pacsirták, napjainkban az erősödő turistaforgalom következtében eltűntek innen az utolsó költőpárok is, bár vonulás idején néha-néha felbukkan.

Védettség:

Veszprém megyében örvendetes módon emelkedik a költőpárok száma, a számukra alkalmas élőhelyen egyre gyakrabban csendül fel tavasszal az erdei pacsirtaszó. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Irodalomjegyzék:

https://ng.hu/termeszet/2020/03/04/enekelnek-az-erdei-pacsirtak/

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lularb

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1558

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1558#images-1