Elevenszülő gyík

Általános leírás, életmód:

Az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) kistermetű, 12-18 cm hosszú, robosztus testfelépítésű gyík. Feje keskeny és rövid, orra tompa, fülfedői fekete színűek.

Alapszínűk vöröses- vagy szürkésbarna. Hátuk közepén egy folyamatos vagy szakadozott, feketés vagy sötétbarnás csík húzódik, amely a faroktő után tűnik el, a hátuk két oldalán pedig egy-egy sötét szegésű sárgás, esetleg szürkés sáv fut. Az oldalakon egy barnás sáv látható, amelyet alulról sárgásfehér pettyekből álló csík szegélyez. Testükön több-kevesebb sötét folt is látható, de ezek a minták akár hiányozhatnak is. Hasuk piszkossárgától téglavörösig változó lehet, rendszerint kisebb-nagyobb sötét foltokkal tarkított. Olykor előfordulnak melanisztikus, teljesen fekete egyedek is. A hímek általában élénkebb színűek a nőstényeknél.

A fiatalok feketén jönnek világra, majd a növekedésük során fokozatosan jelennek meg rajtuk a mintázatok.

Farkuk általában eléri a test hosszának a felét, és általában vaskos, csak körülbelül a közepétől kezd el vékonyodni.

Az aktuális időjárási körülményektől függően általában március végén-április elején bújnak elő téli rejtekhelyeikről, de aszályos időben későbbre is tolódhat az ébredésük. A nászidőszakuk április közepére-májusra tehető, amely időszakban a hímek kifejezetten durvák, vehemensek. A párzást követően a nőstények a testükben hordozzák kikelésig a vékony, burokszerű tojásaikat, amelyeket június végén-szeptember közepén raknak le. A tojásrakást követően a kis gyíkok mintegy fél óra alatt kikelnek és megkezdik önálló életüket.

Az elevenszülő gyíkok alapvetően nappal aktívak, éjszakára vagy kedvezőtlen időjárás esetén kövek alá, rágcsálók járataiba, üregekbe rejtőznek. Hüllő mivoltuk ellenére kimondottan kötődnek a vizes területekhez, veszély esetén is sokszor víz alá, vízinövényzet közé menekülnek. Sokszor a más gyíkok számára kedvezőtlennek tűnő időjárású napokon, borús, szemerkélő esős időben is találkozhatunk velük.

Táplálékuk meglehetősen változatos, főként különböző férgekből, földigilisztákból, csigákból áll, de rovarokat is szívesen fogyaszt.

A fagyok elől október elején-végén mélyen a földbe vagy gyökerek, vastag mohaszőnyeg alá bújik telelni.

Elterjedés, élőhely:

Az elevenszülő gyík Európa egyik legnagyobb elterjedési területű hüllője. Sarkkörön túli területeken is megtalálható, ugyanakkor az Appenini-félszigetről, illetve az Ibériai- és a Balkáni-félsziget déli részéről hiányzik.

Bár elterjedési területének déli részén inkább a hűvös, domb- és hegyvidéki területeken jellemző, Magyarországon elsősorban a hűvösebb mikroklímájú alföldi területeken (szatmári és beregi területeken, Duna-Tisza közén, Hanságban) fordulnak elő szigetszerű állományai.

Hidegtűrő, nedvességkedvelő gyíkfaj. Élőhely tekintetében előnyben részesíti a hűvös mikroklímájú lápos, mocsaras területeket, de középhegységek üde erdőszegélyein is előfordulhat.

Természetvédelmi helyzet:

Az elevenszülő gyíkra a legnagyobb veszélyt élőhelyeik száradása, átalakítása, megszűnése jelenti.

Mivel élőhelyeik egy része nádasok, gyékényesek mellett fekszik, gyakran esnek áldozatul felelőtlen gyújtogatásoknak is.

Védettség:

Az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

PUKY MIKLÓS, HAJDU ÁDÁM, YANN SURGET-GROBA, BENOIT HEULIN, GAETANO ODIERNA (2004.): Fajvédelmi programok létjogosultsága és feladatai Magyarországon: az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara Mayer & Bischoff, 1996) vizsgálatának eredményei és tanulságai; Természetvédelmi Közlemények 11, 411-418. o.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Elevenszülő gyík; http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/elevenszulo-gyik; Letöltés dátuma: 2017-02-02

http://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok?showAll=0&id=433

Fényképek:

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/vedett_fajok_images/1350_1376307971.jpg