Dunavirág

Általános leírás, életmód:

A dunavirág (Polymitarcis virgo / Ephoron virgo) a kérészek rendjébe tartozó, a dunavirágfélék (Polymitarcidae) családjának egyetlen hazai képviselője.

Törékeny testfelépítésű, kistermetű kérészfaj, az imágó testhossza mindössze 10-18 mm. Az imágó feje sárgásfehér, homloka fekete. A tor sárgás vagy barnás színű, míg a potroh felül barna, alul sárgásfehér. Átlátszatlan szárnyaik feltűnő tejfehérek. Potrohuk végén három fartoldalék található, melyek közül a középső a hímeken igen rövid (rövidebb, mint az ivarlábak), a nőstényeken viszont mind a három faroktoldalék jól fejlett. Az imágók utolsó lábpárja rövid és gyenge.

A szubimágó hasonlít az imágóhoz, csak a lábak fejletlenebbek, különösen a hím elülső lábpárja.

A legfeljebb 15 mm nagyságú kifejlett lárvák áttetsző-sárgásbarnás színezetűek, feltűnő fekete szemekkel. Rágóik erősek. Első pár lábuk fejlett ásólábakká alakult, a potroh két oldalán pedig feltűnő kopoltyúsor fut végig.

A dunavirág lárvája a folyók iszapos üledékében él, melyekben kacskaringós járatokat épít, és az ott felhalmozódó, illetve a vízben lebegő szerves törmeléket fogyasztják.

A lárvák augusztus végén-szeptemberben vedlenek át imágókká, rajzásuk rendszerint a sötétség beállta után kezdődik. Más kérészekhez hasonlóan a dunavirág imágói is igen rövid életűek, azonban a vizektől olykor jobban eltávolodnak és ellepik a partokat, sőt megjelennek az ember lakta területeken a kigyulladó lámpafények körül is.

Mivel az imágók egyáltalán nem táplálkoznak, igen hamar elbágyadnak. A hímek már a párzás után a felszínen pusztulnak el, míg a nőstények a folyó sodrásával ellentétes irányban a végkimerülésig úgynevezett „kompenzációs repülést” hajtanak végre, majd a folyóba petéznek és szintén elpusztulnak. A kompenzációs repülés során a nőstény kérészek mindvégig a folyó középvonala felett haladnak, amiben a vízfelszínről visszaverődő fény polarizációját érzékelni képes szemük nyújt segítséget. Rajzásuk rövid ideig, általában néhány napig tart, aztán előfordulhat, hogy évekig nem jelentkeznek.

Arisztotelész ephemeronnak, azaz egynapinak nevezte a kérészeket, melyből tudományos nevük is származik (Ephemeroptera). Rövid életükre utal a „kérészéletű” népi kifejezés is.

Elterjedés:

Egész Európában megtalálható, de alapvetően Közép-Európai elterjedésű faj.

Magyarországon a nagyobb folyókban általánosan elterjedt, lárváit a Dunában, a Tiszában, az Ipolyban, a Bodrogban és a Sajóban is sikerült megtalálni.

Elsősorban a nagyobb folyókat részesítik előnyben, de nagyobb patakok iszapos aljzatú szakaszain is megtelepedhetnek.

Természetvédelmi helyzet:

A dunavirág lárvája igen érzékeny a víz és az aljzat minőségére, így azok elszennyeződése az állományok csökkenésével, szélsőséges esetben teljes kipusztulásukkal járhat.

Mivel a nőstény kérészek kompenzációs repülésük során a vízfelszínről visszaverődő fényeket igyekeznek követni, ezért nagyon jelentős veszélyforrást jelentenek számukra a mesterséges fények. A fényszennyezés a dunavirágok millióinak petézés előtti pusztulását okozza, mivel a különböző mesterséges fények magukhoz vonzzák a repülő nőstényeket, így azok a parton pusztulnak el.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel.

Magyarországon 2001 óta védett, a jogszabályi védelem az élőhelyére és minden alakjára kiterjed. Természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

DELI TAMÁS (2015): Dunavirág (Palingenia longicauda) Oliver, 1791. In DELI TAMÁS – DANYIK TIBOR (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei II., A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága – gerinctelenek; Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas: 106-108.o.

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_797 (az oldal nem található)

https://afoldgomb.hu/fu-fa-virag/1398-dunavirag-fenybortone

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunavir%C3%A1g

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)