Daru

Általános leírás, életmód:

Nagytermetű, hosszú lábú és nyakú madár. Tarkója, homloka, torka és nyakának elülső része fekete, a fejtető hátulsó része piros, a szem mögül pedig széles fehér sáv húzódik a nyak hátulsó részére. Tollazatának többi részei alapvetően világos kékesszürke, csak szürkésfekete kézevezői ütnek el kissé. A farok fölé hajló dísztollai sűrű, rendezetlen tollbokrétát alkotnak.

A nemek hasonlóak. Jellegzetes hangja messzire hangzó, trombitaszerű krúgatás.

A fiatal madarak feje és nyakának felső része világos vörhenyesbarna, nem fekete, fehér és vörös színű, illetve vállevezői kevésbé látványosak.

Rendszerint április-június körüli időszakban évente egyszer költ, a költőhelyeket a párok látványos tánc közepette foglalják el.. Növényi részekből felhalmozott fészkét a nagy, háborítatlan lápokba, mocsarakba, esetenként részint vízzel sekélyen borított erdőkbe rejti.

Általában két tojást rak, melyeken a szülők felváltva kotlanak. A fiókák 28-31 nap elteltével általában pár nap eltéréssel kelnek ki. Ilyenkor, amíg az egyik szülő a fészken ül, a másik a már kikelt fiatalt vezetgeti. A fészekhagyó utódok viszonylag lassan fejlődnek, de kéthónapos korukra már rövid távokat képesek repülni. A család rendszerint még az őszi vonulás során is összetart.

Növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Főleg rovarokat és egyéb gerincteleneket (férgek, csigák, pókok) zsákmányol, de elkapja a kisebb gerinceseket (kétéltűek, hüllők, kisemlősök, halak, akár kisebb madarak) is. Emellett fogyasztja még a különböző növényi részeket is.

Vonuló madár, az európai madarak telelőterületikre két útvonalon juthatnak el. A nyugati útvonalon haladók (az északi- és részben az északkeleti állomány) a telet Spanyolországban, Portugáliában, kis része Franciaországban és Észak-Afrikában töltik. A keleti útvonalat választók (finnországi, balti, kelet-lengyelországi és oroszországi állomány) legfontosabb pihenőhelyi Észtországban és Magyarországon vannak. Tőlünk délre a vonulási útvonaluk kettéválik és részben Tunéziában, részben pedig Szudánban és Etiópiában telel. A madarak nagy része kora szeptemberben hagyja el fészkelőhelyeiket és csak márciusban térnek vissza.

Elterjedés:

Nyugat-Európától keletre egészen a Bajkál-tóig és a Léna folyóig elterjedt. Az európai állomány nagy része Észak-Európa háborítatlan mocsarainak és lápjainak fészkelője. Jelentős állománya él Svédországban, Oroszországban, Skandinávia más országaiban, a Balti-államokban, Lengyelországban és Németországban.

Magyarországon ma ritka költőfaj, de gyakori tavaszi és őszi átvonuló, néha akár át is telelhet. A Tiszántúlon figyelhetők meg nagyobb csapatai, a Dunántúlon csak kisszámú, szórványos átvonuló. A 19. század közepéig még jellegzetes fészkelője volt a nagy kiterjedésű alföldi mocsaraknak, lápoknak és nádasoknak, de a következő századra megritkult. Utolsó fészkelését Fonyód mellett regisztrálták, majd csaknem 100 év kihagyás után 2015-ben újra megtelepedett a Marcal-medencében.

Költési időben a háborítatlan, fákkal, bokrokkal tarkított mocsaras, lápos élőhelyeket részesíti előnyben, míg vonulási időszakban inkább a jó kilátást nyújtó sík vidékeken, füves pusztákon, szántóföldeken, mocsárréteken, folyópartszegélyeken fordul elő.

Természetvédelmi helyzet:

Az emberi zavarás, a turizmus, a célzott tojásgyűjtés, illetve a fészkét kifosztó állatok (varjak, vaddisznók, rókák) az állományaik jelentős csökkenéséhez vezethetnek, költésük tönkretételével. Szintén jelentős veszélyforrást jelent élőhelyeik átalakítása (gátépítések, urbanizáció, intenzív mezőgazdaság), melyek fészkelő- és telelőhelyeket egyaránt veszélyeztetik. Pihenő- és telelőhelyeiken a vadászat, a mérgezés és az elektromos vezetékeknek való ütközés áldozatául eshetnek.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság címerállata, a magyar néphagyomány megbecsült eleme. „A mocsárvilág madarai között a karcsú darvak voltak őseinknek legkedvesebb madarai.” (Takács Sándor: Rajzok a török világból) Nem véletlen, hogy számos címerben, dalban, versben, írásban és festményen találkozunk vele. Egykoron egy valamire való legény darutollas kalap nélkül ki se tette a lábát a kapun.

Valaha nagy számban költött Magyarországon is, elsősorban az alföldi vízjárásos részeken, azonban a XX. század eleje óta leginkább csupán pihenőhelyként szolgál hazánk az őszi vonulásuk során. Október-november folyamán az európai daruállomány jelentős része az ország keleti felén időzve javítja fel kondícióját vándorútjának folytatásához, a Hortobágy mára Európa egyik legjelentősebb daru gyülekezőhelyévé vált. A több tízezer daru naponta ismétlődő, a táplálkozóterületekről az éjszakázóhelyekre történő behúzása az ősz legvonzóbb természeti eseménye a Hortobágyon.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Daru. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-grugru Letöltés dátuma: 2017-03-31

http://www.iucnredlist.org/details/22692146/0 letöltés dátuma: 2017.03.31.

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)