Csörgő réce

Általános leírás, életmód:

Hazánk legkisebb termetű récefaja. Nyaka rövid, csőre ólomszürke színű. Szárnya keskeny és hegyes, felsőszárnyán jellegzetes fehér sávval határolt csillogó zöld szárnytükör látható. A nászruhás gácsér gesztenyebarna fején egy sárgával keretezett zöld fejoldal található. Begye sárgásfehér alapon szükésen foltozott, teste hullámos szürke színezetű. Feketével szegett szélső alsó farokfedők sárgák. Téli rejtőzködő tollazatában az öreg tojóra hasonlít, amely barna színű, sötéten csíkos és pettyes, szürke csőrének töve narancssárgás, a farka tövén világos folt vagy csík húzódik. A fiatal madarak szintén az öreg tojókra hasonlítanak.

Évente egyszer költ. A párbaállás még a telelőterületen megtörténik, de a nászviselkedés csak tavasszal, március környékén, a költőhelyen válik intenzívvé. A sás- és nádlevelekkel, valamint mohával bélelt fészket a tojó építi parti nádasokban, sás védelmében, esetleg fűzbokrok alá, de olykor víz közeli erdős területen is költ. A tojó rendszerint májusban rakja le 8-10 sárgásfehér tojásból álló fészekalját, melyen egyedül kotlik. Bár a gácsér a költés idején a tojóval együtt marad, a fiókákat a tojó már egyedül neveli. A fészekhagyó fiókák körülbelül három hét alatt kelnek ki. További mintegy egy hónap elteltével röpképessé és önállókká válnak, ekkora a családi kapcsolatok teljesen felbomlanak.

A elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, sekély vízben tótágast állva kutat rovarok, rákok, csigák és férgek után. Kis mennyiségben növényi részeket, magvakat is eszik.

Vonuló faj, bár enyhe teleken áttelelhetnek. A telet Nyugat- és Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén és a Fekete-tenger partvidékén tölti.

Elterjedés:

Költőterülete Nyugat-Európától Európa északi felén és Szibérián át egészen Japánig és az Aleut-szigetekig húzódik. Fészkelőterületén mindenütt általánosan elterjedt faj. Európában a legnagyobb számban Finnországban, Svédországban és Norvégiában költ.

Magyarországon gyakori átvonuló, téli vendég és ritka fészkelő. Fő vonulási útvonaluk a Hortobágyon és a Tisza menti vizes élőhelyek mentén található. Legnagyobb csapatai a Fertő környékén, a dunántúli halastavakon, a Kis-Balatonon, a Balatonon, a Dunán, a kiskunsági szikes tavakon, a délalföldi tavakon, a Bihari-síkságon és a Hortobágyon fordulnak elő.

Költését megfigyelték már a darányi Nagy-Berekben, Ecsegfalva közelében, a Körmösdpusztai-víztárolón, Bogyiszlón, a fertőújlaki élőhely-rekonstrukción, Tápiógyörgye határában és a Hortobágyon.

Fészkelőhelyén kedveli a lápréteket, sekély tocsogós apró tavakat, tavacskákat, a lagúnák parti sávjait, a lassú folyású folyók völgyeit és a kiterjedt tavak szegélyeit. Vonuláskor és teleléskor a nyílt sekély vizes élőhelyeket részesíti előnyben, mint a tengerparti árapály zónák, a nagy kiterjedésű folyótorkolatok, a sós mocsarak és rétek, szikes tavak, lagúnák, elöntött és elárasztott földek, víztárolók, halastavak és szennyvízülepítő tavak. Nálunk leginkább a szikes tavakon, mocsarakban, halastavakon, elárasztott földeken, víztárolókon, szennyvízülepítő tavakon és elöntéseken található meg, de télen gyakori a nagyobb folyóinkon (Duna, Tisza, Körösök, Dráva, Maros) is.

Természetvédelmi helyzet:

Leginkább élőhelyeinek eltűnése és degradációja veszélyezteti. A közvetlen emberi zavarás, mint például a rekreációs tevékenységek, ipari tevékenységek, vadászat szintén káros hatással van rá. A madárinfluenzára és a botulizmusra fogékonyak, ezért egy esetleges járvány kitörése árthat a populációnak.

Védettség:

A Berni Egyezmény III. függelékében és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY - LARS SVENSON - DAN ZETTERSTRÖM - PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN - KOVÁCS GÁBOR - IFJ. OLÁH JÁNOS - KONYHÁS SÁNDOR - VÉGVÁRI ZSOLT - TAR JÁNOS - GÁL ANDRÁS - JUHÁSZ LAJOS - ZÖLD BARNA - EMRI TAMÁS - SÁNDOR ISTVÁN - ZEKE TAMÁS - SZILÁGYI ATTILA - GYÜRE PÉTER - KAPOCSI ISTVÁN - TAR ATTILA - KOVÁCS GERGELY - ENDES MIHÁLY - DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2018) Magyarország madarai: Csörgő réce. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-anacre Letöltés dátuma: 2018-02-07

http://www.iucnredlist.org/details/22729717/0 Letöltés dátuma: 2018.02.07. (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=2158#images-1