Csíkosfejű nádiposzáta

Általános leírás, életmód:

A nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó faj. A kistermetű nádiposzáták közül legjobban a foltos nádiposzátára (A. schoenobaenus) hasonlít. Méretben megegyeznek, színben és mintázatban már kevésbé. A csíkosfejű nádiposzáta magyar nevét a fejtetőn húzódó világos csíkról kapta, amely egyben a legfontosabb határozóbélyege is. Testhossza 13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-20 centiméter, testtömege 10-14 gramm. Tollazata világos barna, sötétebb mintázattal. Fején egy sötétbarna csík fut keresztül. Ízeltlábúakkal táplálkozik, szöcskéket, böglyöket, poloskákat, lepkéket, szitakötőket és pókokat fogyaszt. A zsombék csúcsába mélyesztett kis gödröcskébe épített fészek csészeátmérője igen kicsi, mindössze 4–4,5 cm. Fűszálakból és mohából készül, bélelésére a tippanok vékonyka leveleit használja.Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. Évente kétszer rak fészket.

Elterjedés:

Európa keleti és Ázsia nyugati részén él. Természetes élőhelyei a mocsaras vagy szikes rétek. Telelni Afrika nyugati részére vonul.

Európai elterjedés:

Földrészünk legritkább nádiposzátafaja, egykor jóval elterjedtebb volt, de napjainkban már csupán Németország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna területén fészkel. Legnépesebb populációit Fehéroroszországból, Ukrajnából és Lengyelországból ismerik. Litvániában, Lettországban, Németországban és Oroszországban kisebb, erősen fluktuáló állományok élnek. Az európai összlétszámot az ezredfordulón 14–21 ezer párra becsülték (jóllehet nem párok, hanem éneklő hímek felmérése zajlik).

Magyarországi elterjedés:

Áprilistól augusztusig tartózkodik Magyarországon. Hazánkban az elmúlt másfél évszázad során eleinte alig akadt néhány szórványos adata (Ecsedi-láp, Dinnyés, Ürbő, Pellérd, Csákvár), majd 1971-től négy évtizeden át a Hortobágy volt az egyetlen rendszeres hazai fészkelőhelye. 2011-ben viszont már ott is csupán néhány mutatkozott, 2012-ben pedig egy sem tért vissza tavasszal a költőhelyére. A csökkenés, eltűnés okát még nem sikerült megmagyarázni. Magyarországi élőhelyén a csíkosfejű nádiposzáták soha nem a nádas mocsarakban vagy a halastavakban ütnek tanyát, hanem a zsombékos réteket, mocsárréteket foglalják el.

Természetvédelmi helyzet:

Élőhelyein, a réteken és a zsombékosokban nagyon komoly veszélyforrás lehet a gépi kaszálás, aminek következtében megsemmisülnek a fészkek. Ezen túlmenően, mivel nem marad avas fűállomány, a következő évben a terület nem lesz alkalmas a fészkelésre.

Védettség:

Valamennyi élőhelyén a kaszálás teljes és következetes tiltását kell fenntartani. Az esetleges élőhelykezelés csak a fészkelés utáni (július végétől) enyhe legeltetés formájában valósítható meg. Aszályos években a túllegeltetés ellen helyi szervezéssel kell fellépni, mégpedig úgy, hogy lerágatlan növényzetű zsombékosok is maradjanak. Tavaszi árvizek idején a vésztározással elöntetett és víz alá kerülő zsombékosok abban az évben már nem alkalmasak a csíkosfejű nádiposzáta költésére, ezért az elöntésekkel szomszédos pusztákon kereshetnek maguknak (szükségmegoldásként) hasonló élőhelyeket. Fontos, hogy ezeket a potenciális fészkelőhelyeket számon tartsuk, és előrelátásból hasonlóan védjük és kezeljük, mint a „törzshelyeket”.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acrola?PageSpeed=noscript

https://www.europamadarai.hu/csikosfeju-nadiposzata/

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1962#images-1