Csíkos szöcskeegér

Általános leírás, életmód:

A csíkos szöcskeegér az emlősök osztályába, rágcsálók rendjébe, ugróegérfélék családjába tartozó kisemlős. Az ország egyik legritkább gerincese. A faj testhossza 5-7 cm, farokhossza 8-10 cm, testtömege: 5-12 g. A farok hossza mindig nagyobb a testhossznál. Kortól, illetve évszaktól függően bundájuk színe változatos. A fiatalokban több az élénksárga árnyalat, főképp az oldalukon. Felnőtteké nyáron többnyire szürkésbarna, hátukon fekete csík fut, melyet egyes példányoknál két világos sáv határol két oldalt. Fiatal példányokon még a hát és testoldal határán egy-egy fekete csík szegélyezheti e szélesebb sárgás sávot, vagy foltot. A fül szőrös, fekete foltos. Ezen jellemzők alapján a csíkos szöcskeegér egyértelműen megkülönböztethető a rövidebb farkú, csupasz fülű, gesztenyebarna színű pirókegértől. A faj többféle növénytársulásban is előfordulhat, melynek legfontosabb feltétele a nem, vagy ritkán kaszált, magas, sűrű vegetáció megléte. Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a marhalegelőkön megtalálható háborítatlan, gyomos foltokat kedveli. A Borsodi-Mezőségben elhagyott házak helyén nőtt bogáncsos gyomtársulásokban fordul elő. A Vajdaságban borvidékek házai között, gyümölcsösökben is előkerült természetes élőhelyén kívül, Ausztriában pedig pannon sztyeppréten, valamint homokpusztagyepeken találták meg. A szöcskeegér föld alatti fészkében október és március között téli álmot alszik. Feltehetőleg saját járatot nem épít, hanem más emlősök üregeibe költözik be. Fészkük 6 cm átmérőjű, tojásdad alakú, melyet vörös bogács lágy bóbitájával, száraz fűszálakkal és szétdarabolt növényszárakkal bélelnek ki. Vizsgálatok növényfogyasztása mellett rovarpreferanciáját is kiemelik. A párzás április végén, május elején valósul meg. (Szaporodását egy alkalommal vizsgálták kizárólag territóriumi körülmények között, mely során 21 napig tartó vemhességet követően négy utód született. Külföldi adatok alapján a nőstények évente egy, ritka esetben két alkalommal, 26 napi vemhességet követően egy alomban 2-8 utódot hoznak a világra. Napi aktivitására, valamint populációdinamikájára a csapadék erős hatást gyakorol. Eső után fokozódik a napi aktivitásuk. Nagyobb gyakoriságra csak a 650 mm éves csapadékszint feletti éveket követő időszakban utalnak a hazai adatok. A szárazság, magas hőmérséklet nagy valószínűséggel nyári álmot vált ki a fajnál.

Elterjedés:

A faj Kelet-és Közép-Európa kisszámú, elszigetelt sztyeppéin fordul elő. 2012 augusztusa óta a hazánkban élő Sicista subtilis trizona alfajnak egy újabb populációja ismert Kolozsvár közelében az erdélyi Szamos menti dombság területén. Szórványos adatai ismertek Romániai olténiai és moldvai maradvány gyepterületekről, illetve dél-és kelet-ukrajnai sztyeppékről a Sicista subtilis nordmanii alfajnak. Kelet-Lengyelországban, a Lublini-hátság területén egy jelenleg még ismeretlen besorolású populációja található. 20-30 éve pedig a szlovákiai Nagykállón több példányát is megtalálták bagoly-fészekanyagban. Azonban a térségből valószínűleg mára már kipusztult a faj. A Vajdaságból az 1983-ban közölt adat óta az intenzív kutatás ellenére sem került elő a faj. Míg Ausztriából az utolsó, 1960-ból származó adat óta ki is pusztult a faj. A Sicista subtilis alfajra vonatkozóan Kazahsztánból, valamint Törökországból közöltek európai előfordulási adatokat. Hazánkban, a Kiskunságban, valószínűleg a túllegeltetés miatt 1961 óta nem került elő a faj. A Tiszántúlon 1936-ban fogták az utolsó példányt, de 1926 óta nincs biztos hortobágyi előfordulása. Hiánya nehezen magyarázható. 1969-ben több, 1994-ben egy példányát találták meg bagolyköpetekben a Hernád-völgyben. Hazánkban jelenleg csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetből ismert. A Tájvédelmi körzet központjában lévő néhány jelölőhelyen havi gyakorisággal kerül elő bagolyköpetekből. A perifériákon alkalmi előfordulású. A Tájvédelmi Körzetből állandóan előkerülő, ritka fajok közé sorolható. 70 év után 2006-ban ugyanitt sikerült megfogni az első élő példányokat. A Hernád-völgyben valószínűsíthető, hogy egy kisebb populáció a mai napig fennmaradhatott, viszont ennek pontos helyét még nem sikerült meghatározni. Alkalmas élőhelyek megléte miatt pedig a Sajó-Hernád-síkon sem zárható ki, hogy szintén maradtak fenn szöcskeegér-állományok.

Természetvédelmi helyzet:

A faj országos szinten veszélyeztetett. A kihalás szélére került. Csupán egy populációja maradt fenn Magyarországon. A borsodi állomány sérülékeny. Véletlenszerű hatások által veszélyeztetett. Így ha károsodik, vagy kipusztul szándékos, vagy véletlenszerű események miatt, akkor a csíkos szöcskeegér eltűnik hazánkból. Ismert élőhelyeinek egy része annak ellenére, hogy mára már elgyepesedtek, szántókon van nyilvántartva. Ennek következtében bármikor beszánthatják azokat. A populáció egyedszámát jelentős mértékben csökkentheti a szárzúzásos élőhelykezelés, valamint a kaszálás.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) II. és IV. mellékletében szerepel. Valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „nem veszélyeztetett (LC)” fajként szerepel. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

CSERKÉSZ TAMÁS (2007): Csíkos szöcskeegér Sicista subtilis (PALLAS, 1773). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 155-156.o.

CSERKÉSZ TAMÁS (2014): Csíkos szöcskeegér Sicista subtilis (PALLAS,1773). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 690-693. o.

http://sakerlife3.mme.hu/hu/content/termeszetvedelmi-statusz-4

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2006/tv0612/eger.html (a honlap nem elérhető)

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1990

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)