Batla

Általános leírás, életmód:

A kanalasgémnél (Platalea leucorodia) valamivel kisebb testű, sötét bíborbarna színezetű gázlómadár. Szürkésbarna hosszú csőre erősen lefelé hajló, csőrtövén és kantárján nyáron fehér mintázat látható. Téli időszakban feje és nyaka kissé fakóbb, fehérrel pettyezett, csőrtövéről, illetve kantárjáról hiányzik ebben az időszakban a fehér minta. Szárnya és farka zöldes csillogású, röptében a hosszú láb jelentősen túlnyúlik a rövid farokon.

A fiatal madarak felsőteste zöldesen csillogó fakó sötétbarna, tollazatuk finom fehéres vonalakkal spriccelt. A fiókák csőre rózsaszínű, barnás harántcsíkokkal tarkított.

Rendszerint április elején érkezik vissza költőhelyére. Viszonylag későn, május közepén, néha június elején lát költéshez, így a fiókanevelés akár augusztusig is elhúzódhat. Évente csak egyszer költ. Jellemzően nádasokban fészkel, de akár mocsarakban lévő bokrokon is költhet.

Kisméretű fészkét gallyakból, nádból, gyékényből illetve egyéb vízinövényből építi, gyakran más gémfélék társaságába. A 4, ritkán 3-5 tojásból álló fészekaljon mindkét szülő felváltva kotlik. A fiókák 21 nap alatt kelnek ki, két hét után el is hagyják a fészket, ezt követően a közeli nádasban mászkálnak. Hat hetes korukban érik el röpképességüket, de a szülők még ezt követő egy-két hónapig továbbra is etetik őket.

Elsősorban vízirovarokkal, csigákkal, piócákkal és ebihalakkal táplálkozik, de akár kisebb halakat, gyíkokat, kígyókat és madarakat is elkaphat. Néha réteken is meg lehet figyelni, ahol sáskákra, szöcskékre és tücskökre vadászik.

Vonuló madarunk, általában április második felétől egészen szeptember elejéig lehet találkozni vele. Nyár végén egyre nagyobb csapatokba verődnek, hogy aztán felkerekedve megkezdjék útjukat telelőterületeik felé. Az európai állomány nagy része a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti, a Kaszpi-tenger környékén élők pedig Indiában és Etiópiában telelnek.

Elterjedés:

Kozmopolita faj, az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul. Európa déli és keleti részein fészkel, de egyedszáma az utóbbi időben csökkent. Az állomány nagy része Ukrajnában és Romániában, a Fekete-tenger partvidékén található, illetve jelentős számban költ a Balkán-félszigeten is.

Magyarországon az 1920-as években a Kis-Balaton környékén volt egy nagyobb állománya, amely aztán hirtelen megszűnt. Ezt követően csak az 1970-es évek végén telepedtek meg újra a Hortobágyon, ahol azóta is rendszeresen fészkel változó egyedszámmal. A 1990-es években a Hortobágy mellett már a Kis-Balatonnál, a Tisza-tónál, a Csaj-tónál és a Péteri-tónál is regisztrálták költését.

A nagy kiterjedésű vizes élőhelyeket kedveli, ahol mélyebb vizű, magas vegetációjú részek is vannak, de olykor ártéri erdőkbe is megtelepszik. Általában sekély vizű mocsarakban, árasztásokon, üde nedves réteken táplálkoznak, néha a fészkelőhelytől távol.

Természetvédelmi helyzet:

A fajt elsősorban élőhelyeinek degradációja, eltűnése, valamint a vizes élőhelyek nem megfelelő kezelése (például költési időszakban történő lecsapolás) veszélyezteti. Érzékenyen reagál a zavarásra, ezen belül is különösen a vadászat jelent rá nagy veszélyt, mivel gyakran összetévesztik a kárókatonával. Mindezek mellett a madárinfluenza is potenciális veszélyforrást jelent számukra.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj. I. függelék.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KOVÁCS GÁBOR (2014): Batla Plegadis falcinellus Linnaeus, 1766. in HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 532-534. o.

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Batla. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-plefal Letöltés dátuma: 2017-06-17

http://www.iucnredlist.org/details/22697422/0 letöltés dátuma: 2017.06.17.

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1864#images-1