Barna kánya
Általános leírás, életmód:
A madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
A barna kánya közepes testméretű, az egerészölyvvel nagyjából azonos nagyságú ragadozó madár, de szárnya keskenyebb, szárnyfesztávolsága pedig kissé nagyobb.
Szürkésbarnás színezetű, farka kissé villás. Reptében jól látszik az elsőrendű evezők tövének világosabb színezete, amely összefüggő foltot alkot. Az elsőrendű evezők vége fekete. Szemei, viaszhártyája, lábai sárgák, karmai feketék. A fiatalok mellén, hasán és hátán, illetve a szárnyfedőkön a tollak végén sárgás foltok láthatók. Keskeny sötét szemsávjuk van.
Testhossza 55-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 160-180 centiméter, testtömege 630-941 gramm közötti, a tojó csak kevéssel nehezebb a hímnél.
Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Társaságkedvelő, gyakran verődik kisebb csoportokba.
Alacsony repülése közben, észreveszi a táplálékát, ami lehet kis emlősállat, madár, dög vagy hal.
Folyóvizek menti erdős területeken fészkel. Fészket ritkán rak, mivel általában más madárfajok fészkét foglalja el. A fészek mindig fákon van. A költési időszak áprilistól júliusig tart. Aktív fészeképítő, de rendszeresen elfoglalja a más fajok által épített gallyfészkeket is. Kedveli a fára települt gémtelepek közelségét, néha a telepen belül költ. Fészekalja 2-3 fehér, vörösesbarnás foltokkal rendelkező tojás, ezeken a tojó (néha a hím is) 32-33 nap kotlik. A kirepülés 42-45 nap múlva következik be.
Elterjedés:
Egész Európában elterjedt, de Afrikában, a Közel-Keleten, Dél- és Délkelet-Ázsiában, az indonéz szigetvilágban, valamint Ausztráliában is él.
Földrészünkön a Brit-szigetek, Hollandia, Dánia és Norvégia kivételével valamennyi országban fészkelő madár. Hatalmas elterjedési területe azonban Európán kívül is folytatódik, és Ázsia északi részeinek és a trópusi klímájú területek erdős tájainak kivételével mindenütt fészkel. Az európai fészkelőállomány 64–100 ezer közötti, ez a világállomány kevesebb, mint negyede. Legnagyobb számban Oroszországban (30–50 ezer pár) és Franciaországban (22–26 ezer pár) költ.
Magyarországon rendszeres fészkelő, márciustól októberig tartózkodik itt. Napjainkban lényegesen kisebb területen fészkel, mint az 1950-estől az 1970-es évekig tartó időszakban. Akkor még a hegy- és dombvidékeken általánosan elterjedt madár volt, és például a Börzsönyben az egerészölyvvel közel azonos számban fészkelt. Ebben az időben is elsősorban a vizekhez közelebb eső hegyoldalakon telepedtek meg. Manapság elsősorban a folyóinkat kísérő puha- és keményfás ligeterdőkben fészkel. Csak kisebb számban költ fás legelőkön, alföldi erdőfoltokban, de akkor is vizek közelében telepszik meg. A 2000-es évek második felétől a Gerecsében hegyvidéki erdőben újra megtelepedett két pár.
Természetvédelmi helyzet:
Nincsenek ismereteink arra vonatkozóan, hogy miért omlott össze a 19. század utolsó negyedében a hazai állomány. Feltételezhető azonban, hogy a barna rétihéjához hasonlóan a dúvadirtások során használt mérgeknek lett az áldozata. 1970–1990 között az európai fészkelőterület legnagyobb részén állománycsökkenés következett be, de például Franciaországban, ugyanebben az időben emelkedett, Németországban pedig stabil volt a költőpárok száma.
Védettség:
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.
A faj a Madárvédelmi Irányelv I. mellékletében szerepel.
A hazai állomány fenntartása érdekében legfontosabb lehetséges tennivaló a fészkelések sikerességének biztosítása. Ennek érdekében a fészkelőhelyek közvetlen környeztében az erdőállományok fenntartása, költési időszakban a zavartalanság biztosítása fontos feladat. Kerülni kell a kotlási időszakban a fészkek körüli nyílt területeken az esetleges telepítési, ápolási munkákat is.
Irodalomjegyzék:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-milmig
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
