Aranylile

Általános leírás, életmód:

A bíbicnél valamivel kisebb testű partimadár. Távolról barnás színezetűnek tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva jól látható sötétszürke fejteteje és felsőteste, amelyen aranysárgás és fehér pettyekkel sűrűn mintázott. Nyugalmi ruhában a homlok és a szemsáv szürkésfehér, valamint az arcának, illetve az alsótestének fekete mintázata teljesen hiányzik. A nászruhás egyedek pofája, torka, begye és alsóteste mélyfekete színű, amelyet a homloktól a szemsávon, illetve a nyak két oldalán húzódó változó szélességű fehér sáv határol. A nyári ruhás öreg hímek hasán általában több a fekete, mint a tojókén, de nagy az átfedés. Szárnyán elmosódott, keskeny, fehéres szárnycsíkot visel, hónaljtollai fehérek. Faroktollain aranysárgás alapon sűrűn elhelyezkedő fekete keresztsávok találhatóak.

A fiatal nagyon hasonlít a nyugalmi ruhás öreghez, tollazata azonban frissebb, szabályosabban mintázott és finomabban sávozott.

Rendszerint április folyamán tér vissza a tundra lápos, mocsaras részein található költőhelyeire, ahol érkezés után nyomban elkezdik kialakítani a revíreket. A párok évente egyetlen alkalommal költenek, május-június folyamán. A hím általában több fészekmélyedést készít, melyek közül a tojó kiválaszt egyet, hogy utána növényi szálakkal, mohával szegényesen kibélelve lerakja 3-4 tojásból álló fészekalját. A tojásokon mindkét szülő felváltva kotlik. A fiókák 27-28 napelteltével kelnek ki, ezt követően a szülők továbbra is együtt gondoskodnak róluk. Később a család egyre gyakrabban szétválik, és a hím, illetve a tojó külön vezetik a hozzájuk csapódó egy-két fiókát. A fiatalok 32-33 nap után válnak röpképessé.

Elsősorban bogarakkal, csigákkal, rákokkal és férgekkel táplálkozik, de kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz.

Magyarországon gyakori tavaszi és őszi átvonuló, tavasszal nagyobb mennyiségben figyelhetők meg. Rendszerint az öregek hamarabb kezdik meg a vonulást, mint a fiatalok.

Elterjedés:

Eurázsia északi részén költ, fészkelőterülete Grönland keleti részétől Izlandon keresztül egészen a Tajmir-félszigetig húzódik. Legnagyobb számban Skandináviában és Északnyugat-Szibériában fészkel. A telet elsősorban Nyugat- és Dél-Európa tengerpartjain, a Brit-szigeteken, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten töltik.

Magyarországon a hegyvidékek és városok kivételével szinte mindenhol megfigyelhetőek, főként március-április, illetve augusztus és november között.

Az alacsony növényzetű tundrán, illetve lápokon fészkel. Vonuláskor és telelőhelyein a nagyobb kiterjedésű füves pusztákon, legelőkön, tarlókon, elöntéseken, tengerpartokon, sőt szeméttelepeken és repülőtereken is találkozhatunk velük.

Természetvédelmi helyzet:

Az egész állományt veszélyeztető folyamatok nem ismertek, azonban fészkelőhelyeik beerdősítése, vagy mezőgazdasági célokra történő hasznosítása azok eltűnéséhez vezet.

Ezentúl nagyon érzékeny a kemény telekre, illetve az egyes populációk szempontjából kedvezőtlen, hogy egyes helyeken vadásszák őket.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján nem Natura 2000-es jelölőfaj, azonban az irányelv I., II/B. és III/B. melléklete tartalmazza.

A Berni Egyezmény III. függelékében és az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” szóló dokumentum mellékletében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

http://www.iucnredlist.org/details/22693727/0 letöltés dátuma: 2017.06.28.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Aranylile. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-pluapr Letöltés dátuma: 2017-06-28

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1448#images-1