Garda

Általános leírás, életmód:

Teste megnyúlt, oldalról igen erősen összenyomott. A hát vonala majdnem teljesen szabályos egyenes. Hasvonala ívelt. Toroktól az ánuszig pikkely nélküli élt alkot. Feje kicsi, oldalról erősen lapított. Szeme nagy. A faj szája felső állású. Szájhasítéka felfelé áll. Mellúszói kihegyesedők, hosszúak és elérik a hasúszóit. Rövid és alacsony hátúszója eléggé hátul, a törzs hátsó részén, kevéssel a farok alatti úszó kezdetének vonala mögött, a végbélnyílással van egyvonalban ered. Farokalatti úszója hosszú. Hát, illetve farok alatti úszójának szegélye homorú. A faj farokúszója mélyen bemetszett. A garda színe a háton barnásszürke, vagy pedig kékeszöld, hasa ezüstös fehér, oldala pedig kékes ezüstös. Apró, könnyen leváló pikkelyei vannak. Oldalvonala mentén 90-115 pikkely található, egyedi módon hullámos lefutású. A farokúszó és a hátúszó színe enyhén szürkés, a többi áttetsző, vörhenyes. Legnagyobb mérete elérheti az 50 cm-t és a 2 kg-os nagyságot. Ritkán a közepes nagyságú csatornákba, folyókba is felúszik, viszont elsősorban nagyobb tavaikban, folyóinkban fordul elő. Jellemzően a márnazónától felfelé eső szakaszokon lelhető fel. Ivarérettségét a garda 3-4 éves kora között éri el. Április-május hónapokban, csoportosan ívik. A tengeri állományokhoz hasonlóan az édesvízi populációk ívása a folyók alsó szakaszának nyíltvízi régiójában történik. Tavasszal csapatokban vonul az ívóhely felé, melyre általában homokos mederfeneket választ. Ikrái pelágikusak, számuk 10.000-130.000 között változhat. Bennük lévő olajcseppeknek köszönhetően kisebb fajsúlyúvá válnak a víznél, melynek következtében lebegnek. Lerakáskor az ikraszemek 1,3-1,5 mm-esek, később négyszeresükre is duzzadhatnak. A fiatal egyedek 2-3 nap elteltével kelnek ki az ikrákból. Táplálékát fiatal korban planktonikus szervezetek, főként zooplanktonok alkotják. Később rovarokat fogyaszt. Az idősebb egyedek részben ragadozók, halivadékot, a kisebb testű halakat is fogyasztják. A balatoni garda növekedése: 0+korúak 87-101 mm, az 1+ korúak 135-151 mm, a 2+ korúak 176-196 mm, a 3+ korúak 215-230 mm, a 4+ korúak 250-260 mm az 5+ korúak 278-285 mm, a 6+ korúak 302-305 mm, a 7+ korúak 320-329 mm, a 8+ korúak 335-353 mm hosszat érték el átlagosan. Legidősebb ismert egyede 11 éves volt és 60 cm hosszú. Legnagyobb, Magyarországon fogott példányát a zalaegerszegi Gébárti-tóból fogták 1997-ben. Az egyed 42 cm széles és 1050 g tömegű volt. Egyenes vonalú háta, valamint kanyargós oldalának köszönhetően más hazai pontyfélékkel nemigen téveszthető össze.

Elterjedés:

A garda Közép és Kelet-Európa közepes, nagyobb folyóiban, nagyobb állóvizeiben található meg. A faj őshonos Magyarország, Lengyelország, Moldova, Oroszország, Fehéroroszország, Szlovénia, Szlovákia, Szerbia, Románia, Ukrajna, Németország, Ausztria, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Horvátország, Kazahsztán. Bulgária, Azerbajdzsán területén. A Duna vízrendszerében is őshonos. Nagyobb tavainkban, valamint folyóinkban él. Előfordul: Berettyó, Bodrog, Duna, Dráva, Hernád, Ipoly, Hortobágy-Berettyó, Körös, Maros, Mosoni-Duna, Sajó, Rába, Rábca, Sió, Sebes-Körös, Tisza, Szamos, Keleti-főcsatorna, Hansági-főcsatorna, valamint Tisza-tó, Víztároló (Nagytevel), Gébárti-tó, Fertő, Csónakázótó (Nagykanizsa), Balaton.

Természetvédelmi helyzet:

A garda populációkra legjelentősebb veszélyeztető tényezők a vízszennyezés és a folyókon épített duzzasztók. Utóbbiak hatására feliszapolódik a meder a felszíni folyószakaszokon, így faj elveszíti optimális ívóhelyeit, illetve a faj útját állják a vonulásban is. Hosszú távon az egyre növekvő horgászati és halászati terhelés is állománycsökkenéshez vezethet.

Védettség:

IUCN besorolás alapján nem veszélyeztetett (LC). Magyarországon nem védett. Mennyiségi korlátozással fogható, a napi kifogható mennyisége 10 kg. Szerepel a Berni egyezmény III. függelékében, azonban Magyarországon ezt nem érvényesítették a halászati hasznosítása miatt. Valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében.

Irodalomjegyzék:

Sallai Zoltán (2014): Garda Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 422-424. o.

http://www.terra.hu/halak/html/pelecus.cultratus.html

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)