Kardoslepke

Általános leírás, életmód:

A kardoslepke (Iphiclides podalirius) a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozik. Nappali aktivitású faj, nevét a hátsó szárnyain található, kardél alakú farkincáról kapta, melynek funkciója, hogy a ragadozók erre csapjanak le ahelyett, hogy a lepke létfontosságú szerveit érné a támadás.

A lepke szárnyainak alapszíne sárgásfehér, melyet hosszanti fekete „tigriscsíkok” tarkítanak. Megfigyelhető náluk az ivari dimorfizmus: míg a hímek potroha egyszínű fekete, addig a nőstényeké oldalt sárgásfehér. Szárnyfesztávolsága 55-70 mm, repülése vitorlázó.

Az április elején kikelt imágók a párzást követően lerakják egyesével álló petéiket. Az első hernyók májusban jelennek meg, melyeknek tápnövényei a kökény (Prunus spinosa), mandula- (Amygdalus spp.), Prunus- (pl, mirabella szilva, ringló, kajszi), galagonya- (Crataegus spp.), berkenye-fajok (Sorbus spp.). A hernyók fejük felől vaskosak, a test vége felé elvékonyodóak, alapszínük zöld. A fiatal hernyók oldalán egy-egy fehér csík húzódik végig, hátukon sárga, harántirányú csíkok és fehér pöttyök vannak, míg az idősebb hernyókon sárgásbarna foltokat találunk. Ez a színezet a mimikrinek köszönhető: a fiatal hernyók a fiatal leveleket, az idősebbek pedig az idősebb levelek sárgulását utánozzák. Ha veszélyben érzik magukat, a fejük mögül egy villát tolnak ki (osmoterium), amely a szilvafélékhez hasonló illatot áraszt. A báb szintén a tápnövény levelét idézi: egyöntetű barna, elszáradt levélhez hasonló, még az elszáradt levelek halvány erezete is felfedezhető rajta. Évente két nemzedéke fejlődik, a báb telel át.

A kevésbé gyakorlott szem számára könnyen összekeverhető a színezetben nagyon hasonló fecskefarkú lepkével (Papilio machaon). Azonban, ha a lepkék szárnyain lévő fekete mintázatot megnézzük, könnyen felismerhető a különbség: míg a P. machaon fekete mintázata részben az ereket követi és szinte bekeretezi a szárnyakat, addig az I. podalirius mintázata tigriscsíkokra emlékeztet.

Sík- és dombvidéki üde liget- és lomboserdők szegélyein, származékerdőkben, ligetekben, meleg és száraz domboldalakon, cserjésekben, kertvárosokban találkozhatunk vele.

Elterjedés:

Európában Délkelet-Franciaországtól egészen az Urál déli részéig előfordul.

Magyarországon mindenütt előfordul, de csak néhol gyakori.

Védettség:

Nem szerepel az IUCN Vörös Listán.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

Gergely, P., Gór, Á., Hudák, T., Ilonczai, Z., Szombathelyi, E. 2018. Nappali lepkéink – Határozó terepre és természetfotókhoz. Kitaibel Kiadó.

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)