Kiemelkedő költési szezont zártak a székicsérek a Nagykunságban

A székicsér (Glareola pratincola) hazánk egyik legritkább fészkelő madárfaja, állománya kipusztulással közvetlenül fenyegetett. A Kárpát-medencén belül már csak Magyarországon fészkel.

Az 1900-as évek elején a hazánkban fészkelő állomány nagysága még elérte az ötszáz párt, a nagyobb fészektelepek zömmel a Hortobágyon és a Kiskunságban voltak. Mára mindösszesen 20-40 pár alkotja a hazai fészkelő állományt, melyek a Nagykunságban, Kiskunságban és Szarvas térségében vannak jelen. A korábban szarvasmarhával, illetve juhokkal kopárrá legeltetett szikespusztákon kialakult kolóniák az 1990-es évek végére teljesen felmorzsolódtak és eltűntek, így a székicsér több, mint húsz éve nem költ a tradicionális fészkelőhelyein.

Jelenleg a hazai állomány gerincét alkotó nagykunsági populáció a Dél-Hortobágyhoz közeli karcagi és kisújszállási rizstelepek környékén maradt fenn.

Repülő öreg egyed (Fotó: Borza Sándor)

Az árasztással kezelt rizstelepek egyfajta másodlagos vizes élőhelynek felelnek meg, melyek vízimadarak ezreit vonzzák a termesztési időszak (április-szeptember) alatt. A székicsérek is ezeket a területeket látogatják, mivel ezek a kisvizes élőhelyek és a hozzájuk kötődő rovarok  meghatározóak a faj jelenléte szempontjából. A fészkeléshez azonban a rizsföldek közelében található kopár, növényzettel gyéren borított szántóföldeket keresik fel, ahol maximum 15 párból álló telepeket alakítanak ki. A telepes fészkelés előnye, hogy a ragadozókat könnyebben észlelik, és együttesen támadják őket, illetve csalják el a fészkek környékéről.

Fészkét féltő tojó napraforgó-táblában (Fotó: Kiss Ádám)

A székicsér fészke egy földbe kapart mélyedés, melyet elszáradt növényi darabokkal, földrögökkel bélel. Ebbe rakja három, alkalmanként kettő tojását. Sikertelen költés esetén pótköltésbe kezd.

Két tojásból álló fészekalj (Fotó: Kiss Ádám)

A tojó és a hím egyed egymást váltva kotlik. A kotlási időszak 17-19 nap, a kikelt fiókák néhány órával a kelés után már kisebb, néhány méteres elmozdulásra is képesek.

Egynapos fiókák a fészekcsészében (Fotó: Kiss Ádám)

A fiókák etetését mindkét szülő végzi. Fészkelését a mezőgazdasági művelés, a hirtelen lezúduló intenzív csapadék és szőrmés, valamint tollas predátorok (főleg vörös róka, borz, dolmányos varjú) veszélyeztetik. Vonuló madár, hozzánk áprilisban érkezik meg és szeptemberig, alkalmanként októberig van jelen Magyarországon. Afrika trópusi területein telel.

Kirepült fiatal  egyed (Fotó: Kiss Ádám)

Mivel a párok minden esetben szántóföldi környezetben költenek, így a tojásos fészekaljak, illetve a frissen kelt fiókák fokozatosan ki vannak téve a mezőgazdálkodáshoz köthető földhasználat veszélyeinek. A kapáskultúrákat érintő gyomirtás, kultivátorozás, az ugarokon végzett tárcsázás közvetlenül veszélyezteti a költőpárokat.

Munkavégzés előtti egyeztetés (Fotó: Széll Antal)

A faj védelmének szervezése kiemelt feladat a Nagykunság Természetvédelmi Tájegység területén, ezért a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai a madarak megérkezésétől kezdve nyomon követik a székicsérek élőhely-választását, illetve folyamatosan szervezik a költőállományok védelmét. A védelem során elengedhetetlen a gazdálkodók folyamatos tájékoztatása, a velük folytatott egyeztetés.

A fészkek körül kijelölt, megfelelő nagyságú védőzóna kihagyásával elkerülhető az egyes fészekaljak pusztulása.

Munkavégzés felügyelete a munkagépen ülve (Fotó: Kiss Ádám)

Az őszi vonulás előtt a madarak júliusban, illetve augusztusban a gyülekezőhelyeken jelennek meg. Ez leggyakrabban pihentetett rizscellákon történik, ahol sarjú, illetve megkésett költés is zajlik. A költő madarak, fiókás családok, valamint a gyülekezések zavartalanságának biztosítása érdekében az ugaroltatott rizskazetták tárcsázását a madarak elvonulásáig késleltetni szükséges.

2016-ban minimum 36 pár fészkelt a Nagykunság térségében, melyre évek óta nem volt példa. A költőpárok esetében a fészkek jelentős részében kikeltek a fiókák és legnagyobb hányaduk elérte a röpképes kort is.

Az országos állomány így 42-44 párra tehető. A kiemelkedő költési siker a védelmi intézkedések mellett a gazdálkodók a faj védelme iránt elkötelezett pozitív hozzáállásán is jelentős mértékben múlt. Tradicionális fészkelő-és táplálkozó területeik intenzív legeltetéssel történő kezelése, a szántóföldi költőállományok megóvása, kutatása mellett a fészkelőhelyeken végzett intenzív dúvadfelmérés és gyérítés szükséges ahhoz, hogy a székicséreket megőrizzük az utókor számára!

Öreg székicsér (Fotó: Borza Sándor)

A székicsér (Glareola pratincola) fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

Kiss Ádám
Természetvédelmi Őrszolgálat