Törpétől az óriásig -
gombaérdekességek
a Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegységben
 

Idén ősszel több Natura 2000 besorolású és országos jelentőségű természetvédelmi területen is védett és veszélyeztetett gombák felmérését végeztük el. A bejárások alkalmával természetközeli erdőket és gyepeket néztünk át, amelyek során számos olyan gombafaj került elő, amik kiemelt figyelmet érdemelnek.

Védett gombáink közül az őzlábgalócának (Amanita vittadinii) mintegy 70 termőteste jelent meg több boszorkánykörben is a 14,28 hektáros cégénydányádi kastélypark területén. Legnagyobb állománya hazánkban található, Közép- és Nyugat-Európa területein nagyon ritka. Urbanizált környezetben (kastélyok, parkok), nitrofil, legeltetett gyepeken találkozhatunk vele. 

 Őzlábgalóca 
 

A Nyírség, egykoron széles körben elterjedt tölgyes erdeinek megmaradt állományaiban számos olyan gomba került elő, amik regionális, de akár alföldi viszonylatban is ritkaságnak számítanak. Ilyen például a tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum) első síksági adata, amiről egy korábbi bejegyzésben már beszámoltunk.

Tüskés sörénygomba
 

Kifejezetten hegyvidéki elterjedésű, azon belül is a rezervátum jellegű erdőkben él. Ezen a területen találtunk meg szintén holtfán egy foltos laskapereszkét is, amit a gombászkönyvek még a laskapereszke (Hypsizygus ulmarius) foltos változatának tartanak. Legújabb kutatások alapján azonban már több helyen külön fajként is kezelik. A csoportos csiperkének (Agaricus bohusii) is az első példányait fedeztük fel idén a Nyírségben. Tudományos neve dr. Bohus Gábor, magyar mikológus emlékét őrzi. Magyarországon, Észak- és Nyugat-Európában ritka faj, tőlünk délre gyakoribb. Az első helyezést egy idei közönségszavazáson is elnyerte, ezért 2026-ban az év gombája címet viselheti majd.

  
 Laskapereszke és csoportos csiperke 
 

Az óriás bocskorosgombának (Volvariella bombycina) és ágas taplónak (Grifola frondosa) több példánya is előkerült, a gyökeres álpereszke (Pogonoloma macrorhizum) egyetlen ismert megyei termőhelyén pedig idén gigantikus kalapú egyedei nőttek. Utóbbi két faj tölgyekhez kötődik, azok tövében jelenik meg, gombafonalaikkal a fák gyökérzetéhez kapcsolódva.

  
Óriás bocskorosgomba és gyökeres álpereszke

A védett gombákon kívül a felmérés több olyan veszélyeztetett, vörös könyvbe javasolt fajra is kiterjedt, amik kevés előfordulással rendelkeznek és jó állapotú élőhelyeken jelennek meg. Ilyenek például az idős, holtfában bővelkedő erdőkhöz kötődő piros csengettyűgomba (Pluteus aurantiorugosus), a barnaeres csengettyűgomba (Pluteus thomsonii), a pikkelykés lánggombácska (Flammulaster muricatus), a tüskés galóca (Amanita echinocephala), a bundás tüskéslaskagomba (Donkia pulcherrima). Utóbbinak első magyarországi előfordulásait nem olyan régen, 2014-ben közölték le a Vértesből és az Őrségből.

  
Tűzpiros csengettyűgomba és barnaeres csengettyűgomba

Pikkelykés lánggombácska
 

 
Tüskés galóca és budás tüskéslaskagomba
 

Ettől eltérő közegben, homoki gyepekhez kötődve idén is megjelent több lilabélű pöfeteg (Calvatia lilacina), a védett lemezes pöfeteg (Chlorophyllum agaricoides), valamint a ritka pusztai hegyesgombát (Panaeolus desertorum) is sikerült elsőként megtalálnunk a megyében. Utóbbi faj kipusztulással fenyegetett, felmérését apró termete és a vegetációba beleolvadó színezete is nehezíti. A gyepekhez kötődő fajokat az élőhelyek felszántása, mezőgazdasági művelésbe vonása vagy erdősítése rendkívül veszélyezteti.

Pusztai hegyesgomba

Mindazon kívül, hogy a fentebb felsorolt gombák érdekességek és legtöbbjük nagyon dekoratív is, megjelenésük a termőhely természetességi állapotát is jól jelzi. A holtfákban gazdag őshonos erdők nem csak a ritka és védett gombáknak kedveznek, hanem számos korhadékfogyasztó védett és közösségi jelentőségű rovarnak, rajtuk keresztül pedig az odúlakó emlős- és madárfajoknak is. Jogszabályi védettségük - amellett, hogy gyűjtésüket korlátozza -, lehetővé teszi a fajokon keresztül az élőhely megőrzését is. Ez leginkább az erdőgazdálkodóval együttműködve tud érvényesülni, amikor is a fahasználatok során a helyhez kötött védett gombák termőhelyei hagyásfa-csoportokban megmaradnak.

Szöveg és fotó:
Gilányi Gábor
Természetvédelmi Őrszolgálat