Az öreg tölgy árnyékában hűsöltünk
Augusztus elején tett természetismereti sétánk során a Mikepércs melletti Nyárfáshegyi legelőt (Különleges Természetmegőrzési Terület) és a híres „1000 éves” tölgyet is felkerestük.
Fotó: Koczka András
Beszélgettünk a sétánk különböző élőhelytípusairól, jellegzetes karakterfajairól és a Natura 2000 jelölőfajokról, miközben felkerestük a kis ürgeállomány által lakott területet is. Itt is látványosan mutatkozott a csapadék hiánya, vizes területeknek a nyomát sem találtuk.
A sok kékszárnyú sáska mellett hamar előkerültek a védett sisakos sáskák is, megnyúlt fejükről könnyen felismerhetőek voltak. A fokozottan védett, színpompás gyurgyalagok nagy számban mutatkoztak a legelőn. Vadászgattak, kiültek a bokrokra, fákra, így nagy nagyítású távcsövünk segítségével jól szemügyre vehettük őket. Távolabb négy - ugyancsak impozáns és szintén fokozottan védett - szalakóta tűnt fel.
Sisakos sáska, színjátszólepkezöldes és gyöngyházlepke
Fotó: Simon Andrea
Gyurgyalagok és szalakóta a bokron
Fotó: Simon Andrea
A felszálló meleg levegő hatására a ragadozómadarak is felbukkantak. Vörös vércsék szitálgattak a legelő felett, rétisas körözött az égen, másutt egerészölyvek bukkantak fel.
Fehér gólya és köröző rétisas
Fotó: Simon Andrea
Az erdei útra térve egyre több lepke jelent meg, de feketeszárnyú tőrösdarazsat is találtunk. Közönséges gyöngyházlepkéken, zöldes gyöngyházlepkéken vagy épp a bengeboglárkákon kívül megjelent egy szépen irizáló, védett, füzekhez és nyarakhoz kötődő kis színjátszólepke is.
A legalább 350 éves, 25 méteres öreg tölgyhöz érve megemlékeztünk a régi időkről, amikor még csemete lehetett ez a famatuzsálem, majd elkészítettük fotóinkat. Miután a tölgy hatalmas, hűvös árnyékában megpihentünk, már Mikepércs felé vettük az irányt, hogy figyelmesen sétálva megtegyük utunk hátralévő részét.
Fotó: Koczka András - HNPI
A túrát vezette és a beszámolót készítette:
Koczka András (HNPI)