Nagy hőscincéreket kerestünk a Debreceni Nagyerdőn

Nyár közepén megtartottuk immár hagyományosnak tekinthető „Nagy hőscincér fotóstúránkat” az idén 80 éve – hazánkban elsőként – védetté nyilvánított Debreceni Nagyerdőn.

Terepi tájékoztató

Alkonyati gyülekezőnk során átbeszéltük a védett és Natura 2000 jelölő faj nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) életmenetét, jelentőségét az erdő életében, védelmének lehetőségeit, majd elindultunk cincérkereső sétánkra, hallgatva a poszáták, fülemülék esti énekét.

 
Éjszakai cincérles

Először a kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) egy szép példányával találkoztunk, mely szintén védett, korhadó faanyaghoz kötődő, alkonyati bogarunk.

 
Nagy hőscincérek közelebbről 

Módszeresen áttanulmányoztuk az öreg fákat, így hamarosan rátaláltunk az első nagy hőscincérre, melyet azután sorjában követtek a szebbnél szebb példányok. Jól meg lehetett figyelni a nemek közötti különbségeket, a kellemesen meleg éjszakában – zseblámpáink segítségével - gyakran láttuk röpülni, párosodni vagy éppen veszekedni őket.

A nagy hőscincér nősténye

Másik célfajunkat, a nagy szarvasbogarat (Lucanus cervus) sajnos nem sikerült kimutatnunk, az utóbbi évtizedekben nagyon megritkult a területen. Ezzel szemben a védett aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) egy egyede előkerült. Ez a tetszetős futrinkaféle kimondottan a tölgyeseinkre jellemző ragadozó bogár. Többen most látták először ezt a fürge és színpompás ízeltlábút.

 
Az aranyos bábrabló és a kis szarvasbogár

Miután még meglátogattunk jó néhány potenciális fát, készítettünk néhány felvételt és számos alkalommal sikerült testközelből is megismerkedni a nagy hőscincérekkel, hazafelé vettük az utunkat.

A nagy hőscincéreknek és a Debreceni Nagyerdő öreg fáinak hála idén is kellemesen és érdekesen telt a „Nagy hőscincér fotóstúránk”.

Szöveg: Koczka András

Fotók: Vixathepné Ari Pálma, Koczka András