Igazgatóságunk területén fészkel Magyarország dokumentáltan legidősebb szalakótája (Coracias garrulus)

Szalakóta
Fotó: Szilágyi Attila 

2023.06.11-én Görbeháza községhatárában Nagy Csaba, Petrilláné Bartha Enikő és Zsiros Sándor odúellenőrzés közben egy akkor közel 11 éves szalakótát fogtak vissza. A madarat a jobb lábán lévő, HA9 feliratú jelölő gyűrű alapján sikerült azonosítani. A gyűrűzési adatbázis szerint ez a hazánkban dokumentáltan legidősebb szalakóta. 2012. július 6-án fiókaként gyűrűzték Berettyóújfalu külterületén, jelenlegi költőhelyétől 78 km-re délre. Ez a példány eléggé ragaszkodik a fészkelőhelyéhez, ugyanis 2021-ben is ugyanebben az odúban költött. Akkor a https://madarles.hu/ oldal élő közvetítésében sikerült leolvasni a madár színes gyűrűjét. 2021-ben négy fiókát nevelt fel a párjával. Idén is négy fióka kelt, amelyekből időközben ismeretlen okból 3 elpusztult. A szalakóta fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

 2021-ben leolvasott tojó madár
Fotó: madarles.hu 

Magyarország területén 2020-ban fogadták el a szalakóta fajmegőrzési tervét. A populációja a gyakorlati természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetően folyamatosan növekszik. A mesterségesen kialakított odúk jelentős részét elfoglalják. A magyarországi szalakóta-állomány 80-90%-a ezen odúkban költ, azonban a mai napig találnak a szakemberek természetes odúkban fészkelő párokat is.

A szalakóta elsősorban monogám faj. Évente egyszer költ május és augusztus között. A költések állapota között jelentős különbségek is lehetnek. Egy azon időben van, ahol már kirepülés előtt állnak a fiókák, míg máshol még tojások vannak. Fészekalja leggyakrabban 4-6 fehér tojásból áll. Hazánkban megfigyeltek már 9 tojásos fészekaljat is. A kotlási időszak 18-20 nap. A kotlás már a végleges tojásszám előtt megkezdődik. Ennek következménye, hogy a fiókák közt jelentős fejlettségi és méretbeli különbségek jelentkeznek.

Elsősorban rovarevő faj, de zsákmányol kétéltűeket, hüllőket és kisebb emlősöket is. Fiókái önvédelmi stratégiája is kiemelendő. A veszélybe kerülő fiókák hányadékkal és ürülékkel próbálják elriasztani a ragadozókat, vagy éppen az őket gyűrűzni szándékozó szakembereket.

Szalakóta fészekalj
Fotó: Utassy Bence

Elsősorban síkvidékekhez kötődő faj. A 20. századig elterjedt volt a dombvidékeken és hegylábi területeken is, azonban mára a populációjának jelentős hányada főleg az Alföldre koncentrálódik. Kedveli a fás legelőket, erdőssztyeppeket. A mai világban a mozaikos gyepeken, extenzív szántókon és a köztük lévő fasorokban-facsoportokban találkozhatunk velük. Természetes fészkeléséhez szükségesek az idősebb, nagytermetű fák. Ezért is fontosak a tipikusan odvasodó őshonos fafajok, melyek hazánkban elsősorban a nyár és tölgy fajok. Ilyen természetes üregek közül leggyakrabban a harkályok és küllők elhagyott odúit használja költésre. A számára megfelelő élőhelyen, akár egymástól pár száz méterre költhet több pár is.

A szalakóta tipikusan vártamadár, azaz egy kiülő pontról vadászik zsákmányára. Ezek főképpen fák, bokrok és elektromos vezetékek.

Vonuló madár, A „Szalakóta védelem a Kárpát-medencében” LIFE+ projekt eredményei alapján a hazai populáció fő telelőterülete Botswana, Namíbia és Angola.

Készítette:
Tihanyi Gábor és Utassy Bence