Ünnepeljük együtt a beporzók napját március 10-én!

E jeles napot 2018-ban, magyar kezdeményezésre hívták életre és fontossága mai világunkban vitathatatlan. Hiánypótló, figyelmeztető és szemléletformáló, mert mára természetes világunktól jelentősen elszakadva éljük mindennapjainkat és a valós problémákról csak keveset tudunk.

Mire is figyelmeztet minket ez a nap? Arra, hogy a beporzást végző szervezetek - elsősorban a rovarok, de trópusi országokban madarak és emlősök is – számának drasztikus csökkenése ment végbe az utóbbi évtizedekben az emberi tevékenységek kapcsán és ha nem teszünk ellene, akkor az globális katasztrófát vonhat maga után. Erre kitűnő példa Kína, ahol már több tartományban a gyümölcsösökben a „Szedd magad!” akció előtt, egy tavaszi „Porozd magad!” akciót is kellene hirdetni, ugyanis az emberek - méhek hiányában - már maguk porozzák a fák virágait.

De mi is a beporzás? A Wikipedia alapján: „A megporzás, beporzás vagy idegen szóval pollináció a virágos vagy magvas növények (Spermatophyta) szaporodásának az a mozzanata, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó virágpor (pollen) a nyitvatermők esetében közvetlenül a magkezdeményre (ovulum), a zárvatermők virágaiban pedig először a termő bibe részére kerül (ahonnan a bibeszál sejtközötti járataiba pollentömlőt növesztve ér el a magkezdeményhez).” Történhet víz, szél vagy állatok (elsősorban rovarok) által. 

Az átlagembert megkérdezve arról, hogy mi végzi a beporzást, szinte biztos, hogy a „A méhek!” lesz a válasz, de itt álljunk meg egy röpke pillanatra, mert a kör ettől sokkal bővebb. A kérdezett egyén szinte bizonyos, hogy „méhek” alatt a házi méhet (Apis mellifera) érti, ami bizony önmagában csak egyetlen faj a sokaságban, de szerepe igen fontos, elsősorban gazdasági értelemben. A házi méhek általi beporzás, mint szolgáltatás, Magyarországon még nem ismert, de a világ más tájain a méhészek egy jelentős jövedelme már ebből származik. 

A rovarok szinte minden ága érintett közvetve vagy közvetlenül a beporzásban. Vegyük is sorra közülük a legfontosabbakat:

Talán legjelentősebb a hártyásszárnyúak és ezen belül is a méhalkatúak szerepe, amikből sok száz faj képviselteti magát hazánkban is. Vannak köztük specialisták, amik csak egy-egy növénycsalád fajait keresik fel és generalisták, melyek kevésbé válogatósak. 

1. kép: Méhek, darazsak

A színpompás lepkék ugyancsak a virágok megszállottjai és jelentős beporzók. Itt meg kell említeni az éjszakai lepkék nagy szerepét is, mint a bagolylepkék és a szenderek.

2. kép: Lepkék

Igen fontos a feladatuk a pollinációban a kétszárnyúaknak, közismertebben a legyeknek, akiknek több ezer fajjal szintén nagy szerep jut. Az említetteken túl, még a bogarak világában is nagy számban keresgélhetünk a virágok iránt rajongó fajok népes társaságában.

3. kép: Bogarak, kétszárnyúak 

Ezek után felmerül a kérdés, hogy mit is tehetünk a környezetünkben élő, megporzásért felelős élőlények védelme érdekében? Nagyon is sokat, de előbb meg kell határozni a célokat és fel kell mérnünk mit és mennyit szeretnénk tenni értük!

Természetesen ezt nagyban befolyásolja lakóhelyünk is. Egy belvárosi emeletes házban kevesebb lehetőségünk nyílik, mint vidéken egy kertesházban.

Elsődlegesen, ültessünk olyan növényeket, amik vonzzák a rovarokat! Ezekre igen alkalmasak a különböző fűszernövények, pl. kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, menta, levendula, zsálya stb. Ezek akár erkélyen cserépben is könnyen megélnek. Akinek nagy kertje van és komolyan gondolja a dolgot, annak meg kell változtatni a szemléletét és hagyni kell olyan részeket a kertben, ahol nem vágja a füvet, hagyja felnőni a „gyomokat” és kibírja azt is, hogy elvirágzás után száraz kórók éktelenkednek az udvaron. Utóbbi azért fontos, mert számos magányos méh az ilyen elszáradt üreges növényi szárakba költözik bele és építi fészkét. Kerüljük a gyümölcsfák rovarölőszerekkel való permetezését, különösen virágzáskor és úgy általában is. Nemesített virágok esetén törekedjünk olyan fajták ültetésére, amiknek nektármirigyeik és a porzók szabadon vannak és hozzáférhetőek a méhek számára.

A hazai vadméhek háromnegyede a földben fészkel, így a megtelepítésükre megszületett eszközök, mint pl. méhecske hotel, darázsgarázs, stb. csak a fajok kis részének nyújt élőhelyet, elsősorban a művészméhek (Megachilidae) családjába tartozó faliméheknek (Osmia sp.). Sajnálatos, hogy bár jó szándékkal jöttek létre, sok esetben használhatatlanok. Ezért lássuk, mik a fő szempontok, amit figyelembe kell venni:

• lehetőleg ne tartalmazzon műanyagot, mert előbb-utóbb minden elhasználódik és kidobásra kerül (ezt feltétlenül csak akkor tegyük, amikor már kikeltek belőle tavasszal az állatok!)
• blokkosított legyen, vagy csak magában egy blokk (fahasáb, összekötött nádszálak), a cserélhetőség miatt, amit az idővel felszaporodó paraziták tehetnek szükségessé
• legyen teteje, a víz elleni védelem miatt
• fixen legyen rögzítve, lehetőleg úgy, hogy a nap sokáig érje
• kerüljük a favédőszerrel kezelt faanyag felhasználását
• olyan magasságban rögzítsük, hogy a gyermekek számára is könnyen megfigyelhető legyen (békés állatok, nem támadnak!)
• a puhafák (nyár, fűz, fenyő) nem alkalmasak erre a célra, mert nem lehet beléjük teljesen sima furatot készíteni, könnyen szálkásodnak, ill. nedvesség hatására könnyebben dagadnak
• a furatok vagy üreges szárak (nád, bambusz) belső átmérője 2-10mm között legyen, de legjobb a 3-7mm közötti
• csak teljesen száraz fából szabad készíteni, mert a nedves fába nem lehet teljesen sima falú lyukat fúrni
• a lyuk szája és belső fala sem lehet sorjás, mert ez könnyen felsérti az állatok szárnyait, ill. ezeket kevésbé is foglalják el
• a furatoknak, üreges száraknak a belső végük mindig zártnak kell legyen!
• a furatok, csövek hosszúsága megegyezhet az átlagos fúrószáréval, de 15 cm-nél ne legyen hosszabb, természetesen kisebb átmérőnél rövidebb a mélység is
• fahasáb esetén lehetőleg annak oldalába fúrjuk a lyukakat (a kéreg eltávolítható), mert az évgyűrűk felőli részen, a száradás során keletkező sugár irányú repedések sok járatot nyitottá fognak tenni a paraziták számára és a fiasítás pusztulását okozzák – repedezett fa nem alkalmas
• ha nagyban gondolkozunk (méretileg), akkor felejtsük el az üreges tégla, fenyőtoboz, szalma, ágak, kövek, stb. használatát, mert ezek teljesen fölöslegesek, főleg egy állványon. E helyett inkább csináljunk egy minél változatosabb farakást

Aki belevág és maga készíti el, annak remek szórakozás és program lehet a családdal, barátokkal és egy lépés, hogy jobban megismerje saját környezetét.

Készítette:

Gebei Lóránt - Természetvédelmi Őrszolgálat