Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Tourinform

HORTOBÁGYI NEMZETI PARK
LÁTOGATÓKÖZPONT

+36 52 589-000

 

 


Erdők a Felső-Tisza-vidéken

/Erdők Nemzetközi Napja/
 

Hazánk második legnagyobb folyója a Máramarosi-havasokban születik két forráspatakkal. Mai helyét sok kalandozás után foglalta el, miközben árvizeivel a maga képére formálta a tájat. A tiszai Alföld életföldrajzi képe kettős: éppúgy találunk benne erdős vagy erdőssztyepp jellegű vidékeket (a hegyekkel érintkező tájakon), mint sajátos élővilágú mocsaras-szikes réteket (a mélyebb fekvésű részeken).

 



A Tisza Tiszacsécsénél 
Fotó: Habarics Béla

 

A hagyományos ártéri gazdálkodás mindennapos gyakorlata azon alapult, hogy az itt élők ismerték az ősi növény- és állatvilág nyújtotta lehetőségeket, és hasznát vették az árvizeknek is. Ahogy Bellon Tibor1 A Tisza néprajza c. művében ír erről: „A vízjárta táj sohasem volt ellensége az embernek, együtt élt vele, mint életet adó testvérrel. Az emberek a víz szélére telepedtek, birtokba vették, művelésbe vonták a rendelkezésre álló száraz és nedves területeket – azaz élték a tájat, gazdálkodtak benne. A mai eszünkkel fel sem tudjuk fogni, hogy milyen sokszínű megélhetést kínáltak az árterek.”

Az árterek széleskörű haszonvételéről tanúskodik a Csiszár Árpád2 Erdőhasználat a Felső-Tisza mentén a XVIII. században és a XIX. század elején c. tanulmányából kölcsönzött idézet is: „A rendszeres elöntéseknek köszönhetően fára, halra, vadra az itt élőknek nem volt gondja, a széna és a gyümölcs is bőségben megtermett.” 

 



Tiszadobi-ártér
Fotó: Herczeg Ferenc

 

A folyót kísérő galériaerdők a szabályozás előtti Tisza vízi világát idézik. Az árvizek által leggyakrabban elért víz nyaldosta parton a bokorfüzes sávja húzódik. Ezt követik a fává növő fajokból összeálló, vegyes állományú füzesek, illetve a puhafás fűz-nyár ligeterdők. (Mára a termőhelyeik jelentős részére nemes nyarakat vagy nemesített füzeket telepítettek.)

 



Puhafaliget a kisari hullmátérben
Fotó: Habarics Béla

 

A tölgy-kőris-szil keményfaligetek legtöbb állománya eredetileg az Alföld folyóinak magas ártéri szintjén volt, most többnyire a hullámtéren kívül találhatók. Bár a legszebb hazai erdők közé tartoznak, számuk sajnos egyre fogyatkozik. 

 



Jánki erdő Jánkmajtis közelében 
Fotó: Habarics Béla 

 

A tiszai Alföld csapadékosabb peremterületein – a Bereg-Szatmári-síkon és a Nyírségben – a keményfa-ligeterdőkhöz szorosan kapcsolódnak a gyertyános-kocsányos tölgyesek. Ahogy a magasártéri szint átmegy a homok- és löszhátakba, úgy váltják fel a ligeterdőket, melyekkel eredetileg széles sávban érintkeztek. Keményfás ligeterdeink és a síkvidéki gyertyános-tölgyeseink afféle „élő múzeumok”, melyek a földtörténeti közelmúlt hűvös-csapadékos időszakainak emlékét megőrizve a Kárpátok hegyvidéki hatását közvetítik az Alföldre.

Bellon Tibor (1941–2002): a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója, majd a Szegedi Egyetem Néprajzi Tanszékének tanára és vezetője.

Csiszár Árpád (1912‒1988): lelkész, etnográfus, múzeumigazgató, a vásárosnaményi Beregi Múzeum alapítója.

 

Készítették:

Ebesfalvi Sarolta
Barabás Ambrus


 

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
         0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31           
2021. május
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ