5. rész - Cikksorozat a hagyományos pásztoroló legeltetésről

A mezsgyézés

A hagyományos pásztoroló legeltetés elképzelhetetlen a legeltetésben segítő, jól képzett terelő pásztorkutyák nélkül. A jól betanított pásztorkutyák figyelik a jószág és a pásztor minden mozdulatát.

Ha a pásztor bármi olyat észlel ami a legeltetés során nem megfelelő, akkor veheti igénybe a pásztorkutyák munkáját. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy állandóan ,,kutyáztatva” van a jószág. Ez annál is inkább elkerülendő, hiszen akkor nem a táplálék felvételével foglalkozna.

A pásztor pásztorbot segítségével, karjelzésekkel, valamint hangos szóval ,,kommunikál” a kutyával. Ez különösen fontos olyan területeken, ahol a gyepek szántókkal határosak. Cél, hogy a legelő állat ne menjen bele a szántón termesztett kultúrnövény állományába, abban ne tegyen kárt. A szántók melletti legeltetés megoldható és kivitelezhető egy sajátos legeltetéstechnológiával. Ez a mezsgyézés. A pásztornak  a szántó-gyep határán, a szántó és a jószág között kell a kutyával lennie. A jószág a maga tempójában legel, ezt kell a pásztornak is követnie, abban a tempóban haladnia.

A jószágok ismerik a pásztort és a pásztorkutyát, azt is tudják, hogy nem véletlenül vannak a szántóterület szélén. A pásztor és kutya egyszerű jelenlétével megakadályozza azt, hogy a jószág átmenjen a szántóterületre. Előfordul azonban az, mikor a pásztorkutyának egyedül nagyobb távolságra kell ezt a munkát elvégeznie. Ekkor szükséges a hang és karjelzések használata. Ezekkel a jelzésekkel tudatja a pásztor kutyájával mit csináljon. Ezt szaknyelven zónázásnak hívják, mely egy megfelelően betanított pásztorkutya alapkészsége.

A jól betanított pásztorkutya a legkisebb mértékben mozgatja meg a jószágot, annak érdekében, hogy azt legkevésbé zavarja meg annak legelésében.

Fotó és szöveg: Hoffmann Károly, Természetvédelmi Őrszolgálat