Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Turizmus - Hírek 2018-06-10

Asztro-gasztro túrán jártunk Máta pusztán

Igazi pásztoréjszakára invitáltuk a természetbarátokat, és a pásztorélet iránt érdeklődőket. Kellemes pusztai éjszakai élményekkel is gazdagodtunk a hétvégén. Első alkalommal hirdettük meg a pásztoréjszaka hangulatát ígérő túránkat, melyet a nemzeti park munkatársainak ötlete alapján a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai közösen készítettek elő és valósítottak meg.

 

Az első érdeklődők elmúlt hétvégén szombat délután gyülekeztek a Mátai Ménes Nyerges névre hallgató presszójában. 17 órakor egy kis köszöntést és koccintást követően elsőként a Mátai Ménes istállójában tettünk egy rövidke sétát és ismerkerdtünk meg a Nóniusz lóval, és a hortobágyi lótenyésztés mai kihívásaival, útkereséseivel. A szekér, amivel a pusztai kirándulásra indultunk nem sokkal az istálló látogatást követően már a pusztaötös-bemutató helyszínére döcögött velünk, majd felkerestük sorra a pusztai program állomáshelyeit, így találkoztunk és megismertük a legelő rackákat, a szürke gulyát, a bivaly gulyát és pásztoraikat. A sort Pece-kútnál zártuk, ahol már vártak minket a csikósok. Bemutatójukat követően lepakoltuk csomagjainkat, elfoglaltuk fekhelyeinket, hiszen a többség a kellemesnek ígérkező éjszaka pusztában eltöltésére is vállalkoztak.

 

Fotó: HNPI

Fekhelyünk a szalmabálákon kialakított remekbe szabott alkalmi ágy lópokróccal fedve, lenvászon lepedővel még letakarva, mely az ún. vendéghodály félig nyitott menedékében lett kialakítva. A "háló szobánk" közvetlenül érintkezésben állott a külvilággal. Egy légtérben érezhettük magunkat a természet rejtett és szem elé kerülő lényeivel. Késő estig még a helyszínen tartózkodó, ám a nap végén tőlünk elköszönő csikósok lovaikat is ez alá az építmény alá kötötték be.

A kicsomagolás közben már megcsapta orrunkat a hortobágyi pásztorok híres-neves ételének a slambucnak és a Génmegőrző szürkemarhája húsából készült marhapörköltnek az illata. A pusztai ételek csábításának engedve elköltöttük vacsoránkat, amihez a hátteret nemcsak a puszta jellegzetes építményei (vasaló, gémeskút, pásztorszállás, hodály), de a kanca ménes körülöttünk összesereglő egyedei biztosították. Még jó, hogy a karámkerítéssel körbe védett területen voltak asztalaink.

A lovak engedték a simogatást, és szinte meghívást kaptak egy kis vacsorakóstolóra a karámkerítésen átnyújtózva. E kedves jószágoktól aztán esti itatásukat követően elbúcsúztunk. Csikósuk karikásának jelzésére egy kis vágtával elnyargaltak éjszakai szálláshelyükre, de a pásztoroktól nem búcsúztunk még el.

Fotó: HNPI

Még a szekéren velünk utazott ki a pusztába Tóth Imre gulyás számadó, a Hortobágy örökös pásztora is, de a pörköltet készítő csikóshoz és a Hortobágyi csárda szakácsához társult még néhány csikóslegény is. A beszélgetés, lakmározás és iddogálás közben előkerült egyikük brácsája is, és rázendítettek dalaikra. A bátrabbak közülünk csatlakoztak, s együtt énekeltünk - már amikor elcsíptük az ismerős sorokat - a pásztorokkal. Mindeközben meghallgathattunk néhány élettörténetet a velünk poharazó örökös pásztortól és társaitól.

Az este további programot is tartogatott számunkra. Még alkonyat beállta előtt csatlakozott hozzánk a nemzeti park csillagászati bemutatót tartó munkatársa, Gyarmathy István. Előadásából megtudhattuk milyen szoros kapcsolatban éltek, és még élnek mai nap is a pásztorok a természettel, s az éjszakai égbolttal. Hogyan tájékozódnak a csillagok állásából, az égbolt obbjektumainak napi és évszakos váltakozásából. Kisétáltunk a pusztába és megtapasztalhattuk a végtelen látóhatárt, majd előkerült a csillagász távcső is. Ez igazán kitágította a Világot számunkra, hiszen a Naprendszer megfigyelhető bolygóin (Jupiter, Mars, Vénusz), túl közel került hozzánk pár távoli csillag, köztük a Tejút és az állatöv csillagai, csillagképei. Hamarosan megsejthettük, hogy milyen parányi is a mi Földünk az Univerzumhoz képest, amikor megfigyelhettünk egy tőlünk 40 millió (!) fényévnyire lévő Galaxis ködös képét is. A megismert világ ámulatba ejtett mindannyiónkat.

Fotó: HNPI

Mire végére értünk a csillagos égbolt megfigyelésnek, ránk is fért egy kis pihenés. Sokakat nem kellett ágyba ringatni, hiszen a friss levegőn hamar elnyomott minket az álom. Az este nyugodtan telt. Az alkony már zajosra sikeredett, hiszen az éberen alvók a hajnali három órakor szinte óramű pontossággal rázendítő, a puszta közeli, s távoli zugaiban egymással "beszélgető" pacsirtáktól hirtelen megelevenedett. A közelből egy réti fülesbagoly hangját is felénk hozta a szél. Az éjszakai, kora hajnali hangok között jól felismerhető volt a fürj pitypalattyolása, majd már 5 óra tájékán a bölömbika távolból beszűrődő öblös mély hangja, mely egy széltől életre kelt üres üveg hatását kelti valahányszor meghallja az ember.

A pirkadat már többeket a pusztában ért. Mintha a városi ember ide kikerülve átprogramozódna. A fénnyel ébred, a Nappal kel, s nyugszik. A korai napsugarakat ugyan még kevesen figyelték meg, de mire a ménes ismét kikerült 6 óra tájékán a szálláshelyünkre, már mindenki talpon volt, mivel vártuk együtt a lovak érkezését.

Hát még hogyan vártuk őket? Mire kihajtotta őket a pásztorálláshoz az ismerős csikós, az esti alkalmi zenészként is bemutatkozó Ádám, a kétgémű kútból már addigra tele mertük vízzel az itatót számukra, amit ismét barátságos viselkedéssel háláltak meg. A bátrabbak aztán tehettek egy kisebb körtúrát Ádám lova hátán.

A reggeli készülődés közben jutott idő ismét kisebb a szálláshelytől el-el távolodó sétákat tenni, s újra rabul ejthetett minket a pusztában a szabadság érzete.

Az szemfülesek most találtak időt arra is, hogy még csendes magányban meglátogassák a kissé távolabb elhelyezett alkalmi "szükség szobáját". Na, nem a varázslatért, mint a Harry Potterben, hanem, hogy könnyebben induljon el a napunk.

Eközben 7 óra után kisvártatva megpillantottunk a távolban, a felénk közeledő öszvér fogatot, vagyis a kétkerekű taligát. Ez hozta ki nekünk a kosárba készített reggelit.

Fotó: HNPI

A kiadós reggeli után még arra is volt idő, hogy kipróbálhassuk a csergetést, aztán már jött értünk az ismerős szekér. Mindenki nagy fájdalmára rövid pusztai kirándulásunk végére értünk. Visszafelé még megálltunk a juhhodálynál, az ún. seggenülő hodálynál, aminek a nádteteje szinte a földet éri, fala alig látható, 1 m-nél sem magasabb. Majd már az ismerős Nyerges Presszónál szálltunk le és búszúztunk el egymástól.

Az élmény rabul ejtett mindenkit. S máris terveztük, hogy még az idén újra találkozunk. Erre remélhetőleg hamarosan sor is kerülhet, mivel a program első túrájának tanúságai alapján arra a döntésre jutottunk, hogy még a nyár folyamán újabb túrát hirdetünk meg.

Figyeljék programajánlókat, facebook- oldalainkat, vagy iratkozzanak fel turisztikai hírlevelünkre, hogy első kézből értesülhessenek az ilyen és hansonló eseményekről.

Szöveg és képek:
Danyi Zoltán osztályvezető, ötletgazda
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Oktatási és Turisztikai Osztály

További képek

  

  

  

  

  

  

   

  

     

 

Nyomtatás
Események

Aktuális események

HKSzCsPSzV
         0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31           
2018. december
Mondjon véleményt

Mondjon véleményt

Kitöltöm
Tourinform

HORTOBÁGYI NEMZETI PARK
LÁTOGATÓKÖZPONT

+36 52 589-000

 

 

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ