Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Az Alföld „vulkánjai”

Az Alföld „vulkánjai”

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén vulkanitok csak a pannon-pleisztocén üledéktakaró alatt találhatóak meg nagyobb tömegben. A Beregi-síkságon ez alól a tarpai Nagy-hegy és a barabási Kaszonyi- hegy képez ritka kivételt. Ezek olyan, törésvonal mentén elhelyezkedő romvulkánok, amelyek a belső-kárpáti vulkáni övezet részének tekinthetők. A vulkáni működésük fő szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető.

 

Tarpai Nagy-hegy

A Nagy-hegy eredetileg rétegvulkáni kúp lehetett, de az azóta eltelt hosszú idő alatt az erózió erősen lekoptatta, romvulkánná alakította. Puhább kőzetei az idők folyamán letarolódtak, és végül csak a vulkáni kürtő kemény, ellenálló kitöltése maradt meg domború lejtőjű kiemelkedés formájában.

A hegy területén 1860 és 1986 között kőfejtő működött, mely két szinten tárta fel a kőzeteket. A kb. 100 m átmérőjű, és 30-40 méter magas, nagyjából körkerületű kőfejtő fala kissé féloldalasan kibillent óriási lapokból áll, ezek felületét hematitos és limonitos bevonatok színezték vörösre.

A hegy aljzatát (a Kaszonyi-hegyhez hasonlóan) szarmata korú hullott és ártufa képződmények képezik. Kora a radiometrikus korvizsgálatok alapján 10,5 millió év.

A bányaudvaron belül a dácit két fő változata különíthető el. Az udvar középső, bástyaszerűen megmaradt része zöldesszürke agglomerátum jellegű dácitbreccsa anyagból áll. Mátrixa azonos a lekerekített vagy szögletes alakú bombákéval. Ebből a változatból írták le a roedderit, az osumilit-csoportba tartozó szilikátásvány kék színű, 1,5 mm-t is elérő kristályhalmazait. A hegy fő tömegét a kőbányászat számára jobban hasznosítható, litoklázisokkal sűrűn tagolt, oszlopos-pados elválású porfíros szövetű piroxén-dácit alkotja.

Az alsó bányába bevezető út mentén, illetve a bányaudvar bejáratánál jól megfigyelhetők a fiatalabb negyedidőszaki lejtőüledékekkel, löszös képződményekkel és a legömbölyített tömbökkel fedett pannon abráziós sziklateraszok, amelyek a Pannon-beltó hullámverési övezetében alakultak ki.

A területen található kifagyásos aprózódással keletkezett terresztrikus, dácit anyagú kavics azt bizonyítja, hogy a periglaciális jellegű lejtőfolyamatoknak egykor igen jelentős szerepe volt a hegy morfológiai képének kialakításában.

Az ember környezetformáló tevékenységének révén teljesen átalakult a hegy korábbi arculata. Ennek ellenére még ma is számos védett és fokozottan védett állatnak nyújt élőhelyet. Rovarvilágának legnevezetesebb képviselője a beregi futrinka (a faj első magyarországi példányát egy tarpai borospincéből írták le). A kőzetrepedések, sziklaüregek számos kétéltű és hüllőfajnak biztosítanak menedéket a téli hónapokban.

A hegyen évszázados hagyományai vannak a szőlő- és gyümölcstermesztésnek (szilva, cseresznye, meggy, alma, őszibarack). A lankás déli lejtőt szőlőültetvények és gyümölcsösök, apró présházak tarkítják. A lepusztult, romvulkánná alakult hegyet a jégkorszak szelei által szállított por betemette, ebbe a vastag lösztakaróba vágják évszázadok óta a borospincéket.

A hegy és bányaudvar a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet megalakulása (1982) óta országos jelentőségű védett természeti terület részét képezi.

  

 

  

 

 

Fotók: Habarics Béla

 

Barabási Kaszonyi-hegy

A barabási Kaszonyi-hegy folyásos szerkezetű riolit kőzetének a kora 11-12 millió évre tehető. Aljzatát szarmata riolit ártufa alkotja. Erre települt az észak-déli irányú törések mentén felszínre került vulkáni komplexum, amit üveges szövet riolitláva; salakos, majd kihűlve perlitet eredményező láva; illetve a legfiatalabb plagioklász-riolitláva kiömlése építik fel. A hegy felszínközeli vulkanitjainak fő tömegét ez utóbbi kiömlés kőzetei alkotják.

A korábban riolit-lávaként definiált kőzet a morfológia és szerkezeti elemek alapján egy ignimbrit takaró maradványa. Az ignimbritek sajátos vulkáni kőzetcsoportot alkotnak. Az újraolvadásnak köszönhetően a robbanásos kitörés során kialakult elsődleges kőzetjegyeik eltűnnek, és a laminárisan áramló viszkózus olvadék szöveti-szerkezeti elemei felülbélyegzik azokat.

Az olvadék térfoglalása az egyenetlen tufatérszín mélyedéseiben, völgyeiben haladt előre. A megszilárdulást morfológiai inverzió követte: az erózió teljes egészében eltávolította a külső üveges, kevésbé összesült zónákat és annak a hólyagüregekben (litofízákban) gazdag felső szintjéig jutott; míg a korábban a völgyekben mozgó vulkáni anyag összesült, lávaszerű részei radiális gerincek formájában őrződtek meg. E gerincek még ma is mintegy 100-120 méterrel magasodnak a Beregi-síkság ártéri üledékei fölé.

A megdermedés stádiumában képződött jellegzetes szerkezeti-morfológiai eleme az oszloposság; az oszlopok átmérője a peremek felé haladva csökken (1-5 méter). A függőlegest mindinkább eltérő, a folyás irányától kifelé hajló megjelenés a paleomorfológia okozta falhatás következménye. A tufa-zárványok gyakorisága az aljzat közelségére utal. A térfoglalás elején a hidegebb tufa és a forró láva érintkezésén fellépő hőhatás következményeként pár méter vastag üveges szegély képződött, amely az utólagos vízfelvétel eredményeként perlitesedett.

A vulkanitok fedője áthalmozott, vályogosodott lösz, mészkonkréciók nélkül. A tetőn és a felső lejtő szakaszokon csak vékony nyirokrétegként van jelen, a legmeredekebb lejtőkről hiányzik. Kora valószínűleg középső pleisztocén.

A Kaszonyi-hegy szigethegy-jellegének következtében itt olyan élőhelymozaikok és - fragmentumok vannak jelen elszigetelten és kis kiterjedésben, amelyek legközelebb csak a Kárpátok belső vulkáni láncolatához tartozó hegyeken - ill. szintén szigetszerűen -, a Beregi-sík Ukrajnához tartozó részein találhatók meg. A terület biogeográfiailag határhelyzet: természetföldrajzilag és a növényföldrajz területi beosztása szerint a Nagy-Alföld (Eupannonicum) része, de abból szigetszerűen kiemelkedvén, kárpáti és dacikus hatásokat is mutat.

A tervezési terület vegetációját sajátos, mozaikos élőhely-együttesek, mint a dárdáskaréjú tölgyeserdő, és tatárjuharos tölgyesek, továbbá sziklagyep-sztyepprét fragmentumok alkotják. A fauna és flóra különlegességét a védett, fokozottan védett vagy ritka növény- (pl. hosszúfüzér harangvirág, borsóképű lednek) és állatfajok (pl. uhu), ill. dacikus és kárpáti fajok (erdélyi tarsza, beregi futrinka) előfordulásai jelentik.

Az 1991-ben létrehozott Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület rendeltetése a Beregi-síkból kiemelkedő szigetvulkán és a rajta kialakult, fajokban gazdag állatvilágnak otthont adó, változatos növényvilág védelme és tájképi értékeinek megőrzése.

  

Bányató, Kaszonyi-hegy (2013)
Fotó: Hunyadi Tünde
Bányaudvar felülről, Kaszonyi-hegy (2013)
Fotó: Habarics Béla
Kaszonyi-hegy (2008)
Fotó: Ebesfalvi Sarolta

 

Kaszonyi-hegy (2008)
Fotó: Ebesfalvi Sarolta
Kaszonyi-hegy (2008)
Fotó: Ebesfalvi Sarolta

 

Szurdokvölgy, Kaszonyi-hegy
Fotó: Habarics Béla
Szurdokvölgy, Kaszonyi-hegy
Fotó: Habarics Béla


Készült a „Tarpai Nagy-hegy – földtani képződmény részterület természetvédelmi kezelési terve” és a „Kaszonyi-hegy – földtani képződmény természeti emlék természetvédelmi kezelési terve” alapján.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ