Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Szezonális/Kiemelt ajánlataink
Madarászverseny
Hortobágy és környéke
HNP LátogatóközpontDarvak VilágaCsárdák útja (kiállítások)Hortobágyi VadasparkHortobágy-halastavi KisvasútHortobágyi Vonuláskutató ÁllomásHortobágyi Csillagoségbolt-parkTanösvények, látogatható területek, látogatási szabályzatVezetett túrákKultúrtörténeti, építészeti értékekMátai Ménes és szekérprogramPusztai ÁllatparkHNP Szállás - Fecskeház Erdei Iskola
Igazgatóság egyéb bemutatóhelyei
Tiszakürti ArborétumTisza-tavi Vízi SétányBátorligeti ŐslápmúzeumKölcsey-Kende Kúria KastélykiállításNagyiváni TájházTanösvények
Egyéb programok, látnivalók
Egyéb látnivalók, programtippek HortobágyonTisza-tóTiszavirágzás
Túrázás a Hortobágyon
LóhátonKerékpárralSzekérenCsónakkalGyalogLátogatási szabályzatNemzeti parki belépőkártya
E-book (PDF)
Hortobágy-halastavi tanösvényMalomházi tanösvénySzálkahalmi tanösvényEgyek-pusztakócsi mocsarak Górési tanösvény
Hírlevél
Általános tájékoztatóHírlevél_2018. június
Pusztai csárdákról

Pusztai csárdákról

 

Csárda szavunk első írásos említése csak 1755-ből datálható. Elődét, a fogadót, vagy vendégfogadót azonban már a XII: századi oklevelek is említik. Zoltai szerint a csárdák múltja, legalább is az Alföldön, közelebbről pedig a Hortobágyon és Debrecen környékén, nem régebbi a török kiűzetésének éveitől, de még inkább a szatmári békekötést (1711) követő évtizedeknél, amikor már békésebb állapotok köszöntöttek be. "Nagy tévedés volna tehát az útszéli csárdák eredetét török hatással, a keleti karavánszerájok utánzásával összekötni."

A vasutak kora előtt, a távoli pusztákon, vagy a falvak szélén épült csárdák igen fontos tényezői voltak a belföldi forgalomnak. A csárdák a pusztában félnapi járóföldre épültek egymástól.

A régi csárdák szerény, egyszerű építmények voltak. Az alföldi pusztai csárda két egymással szembenéző épületből állott. Az út egyik oldalán a kocsmaház a kármentős ivóval, az innen elérhető borospincével, a szoba-konyha-kamrás csaplárlakással volt teljesnek mondható. Némelyik csárdánál egy-két szoba is épült a vendégek számára. Azonban a többi vendégszobás csárda, mint amilyen a nagyhortobágyi és kadarcsi, ritkaság számba ment. A csárda elmaradhatatlan része az oszlopos tornác, ahol a pénztelen, szegény átutazók éjszakára meghúzhatták magukat. Az út másik oldalán a tágas szekérszínt találjuk, melybe két széles kapun lehetett bejárni. A csárda körül legalább 10 holdnyi rét is rendelkezésre állt, ahol a vendégek lovai legelhettek.

Debrecen város első pusztai csárdája nem igazán szállásadásra volt berendezve. Az utasok étkeztetésével se igen törődtek. A Város még az 1750-es években a lacikonyhák felállításához azért nem járult hozzá, mert a vásárokra járó nép, "régi szokása szerint eledelét magával hordja". A csárdák tulajdonosai elég későn jöttek rá, hogy a vendégszobák megépítése és az étkezés biztosítása jövedelmező beruházás lehet.

A Hortobágy legrégibb, egyúttal leghíresebb csárdája, a mai napig is működő Nagyhortobágyi csárda. Megjelölésére kezdetben az írások a vendégfogadó elnevezést használják. Keletkezésének idejét 1699. június 1-re teszik. E napon történt ugyanis, hogy a városi tanács, Tikos János borinspektorral hordós bort küldetett ki a mátai, másként hortobágyi vámszedő helyhez, az akkor még fából összerótt hídhoz. A vámházzal együtt állhatott ott már az állami jellegű postaállomás valamilyen épülete is. Ezek szomszédságában építették fel a város alápincézett kocsmaházát. A bormérést a vámszedőre bízták, akit Vasvári Istvánnak hívtak. A csárdát a későbbiek során többször is bővítették.

Akik megfordulnak a csárdában, nem mulaszthatják el a Füredi Richárd 1923-ban készítette Petőfi emléktáblájának megtekintését. A tábla annak állít emléket, hogy a költő 1842-ben itt időzvén írta Hortobágyi kocsmárosné című népies dalát. Jó, ha tudjuk, hogy a verset ihlető menyecske ki volt. A csárdát akkor egy fiatal házaspár bérelte. A férj Nemes Héczei Szabó Antal, felesége pedig Nemes Pérchy Viktória. Később, unokái Viktória nagymamát igen szép asszonynak mondták. Csakugyan olyan volt, mint a versben: "kökényszemű szép menyecske". Az üveg bort tehát, amelyet Petőfi nem talált olyan jónak, az igézően szép és kívánatos kocsmárosné, Viktória asszony tette a költő elé.

A csárdának voltak igen híres cigányprímásai is. Nádudvarról gyalog járt át muzsikálni az 1930-as években Rimóczi. Burai Zsigmond híres bandája is emlékezetes, Zsiga bácsi kitűnő énekhangját sem felejtik el.

A Hortobágy pusztán és a környék településeinek határában számos csárda működött. A ma is működők közül már 1752-ben ismert a Puszta nyugati kapujának számító Patkós csárda. Ennek pandaja az 1731-ben már létező, régi nevén Fegyverneki, most pedig Látóképi csárda. Szintén működik ma is a Kadarcsi csárda, melyet 1760-ban Kőudvari csárda néven említenek. Különösen nevezetesek voltak a több megye találkozási pontjánál épült csárdák, melyeket a betyárvilágban a közigazgatás emberei nehezen tudtak ellenőrizni. Ezek egyike a Sósok útja mellet, 1750-ben már álló Meggyes csárda, mely ma az egyetlen csárda-múzeum. A Kishortobágyi csárda a Kisszegi határban 1740 táján épült és a betyárok kedvelt tartózkodási helye volt. A balmazújvárosi-csegei közút itt vezet át a folyón.

A teljesség igénye nélkül soroljuk fel még a következő csárdákat: Balmazújváros határában a Daru (1786), a böszörményi határban Bíkás és Tirimpó (1785), Margita határában híres betyár tanya volt a Koponya, Csege pusztáján Cserepes és Lóger (1774), a Hortobágy nyugati részén Lucskos (1783), déli részén a Zádor és Ágota (1763), a nádudvari határban nyugszom vagy Korpádi (1783) csárdák. Emlegetettek voltak még az Irigyli, Vinnyó, Nagyszálkai, Rózsás, Csillagos, Lebuj, Messzilátó, Macsi és Sas csárdák.

A pusztai csárdákat olykor a pásztorok is meglátogatták. Nekik sem készpénzük, sem idejük nem volt a gyakori mulatozásra. Ünnepszámba ment tehát, ha egy-egy vásár alkalmával bevetődtek valamelyik csárdába. Ilyenkor ki is tett magáért, mert értett a nótázáshoz és a tánchoz is. No, nem a csárdáshoz, mert az a romantika korában megfogalmazott név a népi szóhasználatban csak később rögzült. A hasonló táncot inkább nevezték tempója szerint lassú, csendes, friss, sebes, szapora, rezgős, sétálós, jártatós stb. táncnak. Mint Ecsedi írja 1914-ben: "tánca egyszerű, de méltóságos, olykor botját forgatja s kurjant egyet-kettőt. Legjellegzetesebb a kondástánc, melyet kis baltával a kézben szoktak járni."

A szabadságharc leverése után, a megromlott közbiztonság ürügyén, a hatalom célba vette, a szegénylegényeknek menedéket adó pusztai csárdák lebontását. Ezért 1853-ban összeírták a Hortobágyon található csárdákat is. Debrecen határában 17 csárdát írtak össze, de mindössze csak az Irigyli-, Békás-, és Gólyás csárdákat ítélték lebontásra. Aztán kiderült, hogy egyik sem Debrecené, így ezeket sem bontották le. Amit a hatalmi intézkedésekkel nem tudtak elérni, azt megtette a vasutak megépítése és az országutak kikövezése. A csárdák nagy része feleslegessé vált. Velük egy régi világnak emlékei merültek feledésbe.

Ne feledjük! A XVIII. Század első csárdái előörsei voltak a török hódítással elpusztult falvak vadonná lett területén az újraéledő civilizációnak. Akármilyen szerény a külsejük és kezdetleges a belső berendezésük, mégis a maguk helyén és idejében hírnökei a mindenéből kifosztott magyarság élni akarásának.

 

Szekérállás

A vendégfogadók és csárdák nélkülözhetetlen épülete a szekérállás, mely istállóként is szolgált. A ló száraztakarmánnyal és vízzel való ellátásáról a csárda gazdája gondoskodott. Ez a rossz idő beálltakor, télen volt fontos, mert egyébként nyáron a csárda körüli gyepen legelhetett az utazók lova. A lónak száraz, védett helyen kellett pihennie, hogy a másnapi utazást jól viselje.

A szekérállás nagyméretű, két szemben lévő nagyajtóval ellátott épület, ahová a ló szekerestől beállhatott. A Hortobágyi csárda szekérállása, amikor 1785-ben felújították, 95 cm vastagságú falát 145 ezer téglából készítették el. Ez a fal áll ma is. A második világháború után sokáig nem a rendeltetésének megfelelő célokra használták, ezért csaknem teljesen tönkrement. Az 1960-as években került sor a felújítására és kiállító hellyé történő berendezésére. Ez az első állandó kiállítás a pusztai élet rekvizitumaiból, a Hortobágy növény- és állatvilágáról. Az egykori szekérállást ez alkalommal keresztelték el Hortobágyi Pásztormúzeum névre. Az 1970-es években a kiállítás anyagát felújították és a Hortobágyon használatos járművekkel (ekhós szekér, debreceni taliga, lóvontatású postakocsi stb.) tovább gyarapították. A "Pásztorfiú" szobrot, melyet Somogyi Árpád Munkácsi-díjas művész készített, ekkor leplezték le.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ