Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Szezonális/Kiemelt ajánlataink
Madarászverseny
Hortobágy és környéke
HNP LátogatóközpontHortobágyi KézművesudvarDarvak VilágaCsárdák útja (kiállítások)Hortobágyi VadasparkHortobágy-halastavi KisvasútHortobágyi Vonuláskutató ÁllomásHortobágyi Csillagoségbolt-parkTanösvények, látogatható területek, látogatási szabályzatVezetett túrákKultúrtörténeti, építészeti értékekMátai Ménes és szekérprogramPusztai ÁllatparkHNP Szállás - Fecskeház Erdei Iskola
Igazgatóság egyéb bemutatóhelyei
Tiszakürti ArborétumTisza-tavi Vízi SétányBátorligeti ŐslápmúzeumKölcsey-Kende Kúria KastélykiállításNagyiváni TájházTanösvények
Egyéb programok, látnivalók
Egyéb látnivalók, programtippek HortobágyonTisza-tóTiszavirágzás
Túrázás a Hortobágyon
LóhátonKerékpárralSzekérenCsónakkalGyalogLátogatási szabályzatNemzeti parki belépőkártya
E-book (PDF)
Hortobágy-halastavi tanösvényMalomházi tanösvénySzálkahalmi tanösvényEgyek-pusztakócsi mocsarak Górési tanösvény
Hírlevél
Általános tájékoztatóHírlevél_2018. június
Daru-láp tanösvény

Daru-láp tanösvény

 

Megközelítés: Létavértesről az újlétai úton a Kossuth-szőlőskert után keletnek fordulva rövid műúton, majd homokos földúton. Kokadról a település keleti végén északnak induló úton (stabilizált) járművel, majd gyalogosan néhány száz méter.
Indulási pont GPS: 47°25'30.31" N    21°54'59.76" E
E-mail: delnyirseg@hnp.hu
Tájegységvezető: 30/239-5547

 

A nyírségi táj és a Daru-láp kialakulása

 

A NYÍRSÉGI HOMOKBUCKÁS TÁJ KIALAKULÁSA

Már a földtörténeti pliocén korban, 2,5-3 millió évvel ezelőtt megkezdődött a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó folyóvízi üledékkel történő feltöltése. Az alsó-pleisztocén elejétől pedig a folyók vették át a fő szerepet a felszín alakításában. Ekkor a Tisza-Szamos medrei a Nyírség területén keresztül délnyugati irányban húzódtak. A hegyvidékről lefutó folyók az évszázezredek alatt a medence belsejében nagy kiterjedésű hordalékkúp-síkságokat építettek, a térszín emelkedése után pedig, – mintegy nyolcezer évvel ezelőtt – elhagyták a vidéket. Elhagyott völgyüket nevezzük „nyírvízvölgynek”. A táj ármentessé válása után a hideg-száraz jégkori éghajlaton megindulhatott a folyóvízi eredetű üledék szél általi átformálása. Az átformálást főként az észak-északkeleti irányú munkaképes szelek végezték, és a mozgásba hozott anyagot néhány tíz-száz méteres szállítás után különféle formájú homokbuckákban halmozták fel. A Daru-láp környékén különösen a csonka nyugati szárú parabolabuckák és a szegélybuckák jellemzőek.

 

 

 

 

 

 

 

Jellegzetes csonka nyugati szárú parabolabucka a nyírség egyik legelőjén

A homokban helyenként agyagos, ún. Kovárvány-csíkok is lerakódtak

A DARU-LÁP KIALAKULÁSA

A Daru-láp kialakulását a Debreceni Egyetem természetföldrajzos és biológus kutatói vizsgálták, elsősorban az utóbbi évezredekben a nedves mélyedésekben leülepedett növényi pollenek feltárása segítségével. A láp az Északkeleti Kárpátokból lefutó folyók jégkorszakban kialakult hordalékkúpján kanyargó ún. nyírvíz-völgyek egy maradványa. Az utóbbi 30 ezer évben több, a mainál szárazabb éghajlatú időszakban az erős északi szelek által megmozgatott homok is hozzájárult néhány völgyszakasz elzáródásához. Az egykori nyírvíz-völgyeknek voltak a vízfolyás természetes elhalása, feltöltődése által kevésbé érintett szakaszai, mint pl. az itteni Daru-láp. Az egykori élő vízfolyás itt néhány ezer évig tó formát öltött. Később a feltöltődés és a dús növényzet hatására láppá alakult. Mivel az utóbbi 50-100 évben a terület vízborítása már erősen ingadozó volt, mocsarasodási folyamatok is megindultak. A természetvédelem célja azonban a Daru-láp értékesebb, lápi jellegének fenntartása.

Kilométer hosszan elnyúló, Ék-Dny-I iányú szegélybucka a Daru-láp mellett

 

A kokadi Daru-láp egykoron nyílt vízű tó lehetett, mára már teljes területét növényzet borítja

 

Megfigyelőtorony

 

LÁTKÉP A TORONYBÓL

A megfigyelőtoronyból egy jellegzetes nyírvízvölgy képe tárul a szemünk elé, amelyet az észak-északkeleti Kárpátokból lefutó folyók alakítottak ki. A folyók nyolcezer évvel ezelőtt hagyták itt ezt a vidéket. A völgy folyók általi vízutánpótlása megszűnt, és a táj is átalakulásnak indult. Létrejöttek a jellegzetes nyírségi élőhelyek.

A Daru-láp madártávlatból

 

A megfigyelőtoronnyal szemben lévő szegélybuckát jelenleg akácültetvények uralják. Az akác betelepítését megelőzően azonban homoki sztyeprétes tisztásokkal tarkított pusztai tölgyesek boríthatták. Napjainkban a pusztai tölgyes a Nyírség legveszélyeztetettebb növénytársulása, maroknyi helyen maradt csak fenn. A szegélybuckán túl homoki legelők húzódnak, amelyek erdőirtással jöttek létre.

A Kálló-völgy a nyírség egyik legértékesebb nyírvízvölgye

 

A lápon végigtekintve jól elkülönül a nádas élőhely, ahol a láp medre a legmélyebb. Kevés helyen láthatunk egynemű nádast, a legtöbb helyen rekettyefüzek (Salix cinerea) vegyülnek a sűrű nádrengetegbe. Könnyen felismerhetők a láp szélén lévő puhafaligetek a törékeny füzekkel (Salix fragilis), a meder északi részén pedig a zsombékos tisztásokra láthatunk rá. A Daru-láptól keletre jelenleg szántóföldek húzódnak. Művelésbe vonásuk előtt keményfa-ligetek és láprétek, lápi magaskórósok boríthatták ezt a térszínt.

A pusztai tölgyes társulás a kipusztulás szélére került

 

Nádas

 

A nádasok Eurázsia mérsékelt és szubtrópusi övében előforduló növénytársulások, állóés folyóvizek mentén, lápokon és ártereken fordulnak elő. Jellemzőjük, hogy élőhelyüket legalább ideiglenesen víz önti el. Uralkodó növényük egy nagy termetű fűféle, a nád (Phragmites australis), amely termőhelytől függően akár 4 m magasra is megnő. Levelei szürkészöldek, laposak, 15-30 cm hosszúak. A levelek széle nagyon éles, könnyen elvághatja az óvatlan látogató kezét. Virágai 20-40 cm hosszú, sötétbarna bugában nyílnak. A növény a föld alatt hosszan kúszó gyöktörzset növeszt, a föld felett pedig indákat fejleszt, amelyből az alkalmas élőhelyen új egyedeket hoz létre, vagyis klónokat képez. Éppen ezért egy nádasról nem tudjuk megállapítani, hogy hány egyed hozta létre. A gyöktörzsek, indák alkotta sűrű, víz alatti szövedéken különféle élőlényekből álló, hatalmas felületű élő bevonat alakul ki, amelynek a vizek tisztításában fontos szerepe van.

 

A Daru-láp nádasaiban helyenként szőnyeget alkot a védett tőzegpáfrány (Thelypteris Palustris)

 

Nagyon jellegzetes a nádirigó „kara-kara-ki-ki-ki” recsegése

A nádasok növényvilága meglehetősen fajszegény. A sűrű, mély árnyékot adó állományaiban nem sok más növény él meg. Azok is jobbára a ritkásabb részeken, vagy tisztásokon képesek megtelepedni. Jellemző virágos növényei az élénksárga virágú vízi kányafű (Rorippa amphibia) és a vastag, üreges szárú vízi mételykóró (Oenantha aquatica). Lápi állományokban előfordul a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és a kúszó csalán (Urtica kioviensis) is. A nádasok összekapaszkodó gyöktörzsei alkotta aljzaton sokféle állat él. Különösen jellemzőek a különféle fonálférgek, amelyek igen nagy egyedszámban lehetnek jelen, illetve a piócák is igen kedvelik ezt az élőhelyet.

A Daru-láp nádas-rekettyefüzes részeinek tisztásain él védett hínárnövényünk, a békaliliom

 

Fűz-nyár liget

 

A fűz-nyár ligetek, vagy puhafaligetek a vízpartokat kedvelik. Talajuk évente több hónapon keresztül vízzel itatódik át. Különösen kedvelik a folyópartokat, ahol évente önti el őket az áradás, és 3-4 hónapig vízben állhatnak. A füzek ebben az időszakban törzsük alsó részén is gyökereket fejlesztenek, így alkalmazkodnak a vízborításhoz. A vízszabályozások előtt az elöntések rendszeresek voltak a Daru-láp fűznyárligetei esetében is, manapság azonban már csak a talaj nedvesedik át. Jellegzetes fái a törékeny fűz (Salix fragilis), és a fehér- és szürke nyár (Populus alba, Populus canescens).

A kis tavasziaraszoló hátsó szárnyán feltűnő mintázatot visel  

 

A nyuszt ügyesen mászik fára

 

A nagy fakopáncs hímje tavaszonta hangos „dobolással” jelöli ki területének határait

A puhafaligetek különösen az üde tavaszi időszakban fajgazdagok. Sok madár szeret lombjaikban bujkálni. Jellegzetes énekesük a kerti geze (Hippolais icterina), egy apró, gurgulázó hangú madár. Puha fájukban kis és nagy fakopáncsok (Dendrocopos minor, D. major) kutatnak élelem után, és odúikat is törzsükbe ácsolják. További jellegzetes madaruk a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), amely hangja inkább a kabócákéra hasonlít. Többfelé megtalálható bennük a védett ragadozó kisemlős, a nyuszt (Martes martes). Értékes rovarfajai közé tartozik a védett, Natura 2000-es jelölő skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), amelynek lárvája és maga a kifejlett bogár is kidőlt fák kérge alatt él. Jellemző lepkéje a kis tavasziaraszoló (Archiearis puella), amely az egyik legkorábban, már február végén megjelenő lepkénk. Hernyója fehér nyáron él.

A skarlátbogár lárvája és imágója is lapos testű, a kéreg alatti mozgáshoz alkalmazkodott

 

Zsombékos

 

A zsombékok a láp szintjéből kiemelkedő növényi oszlopok, amelyeket sásfajok hoznak létre. Ezeknek a sásoknak nincs tarackja, vagyis nem kúsznak el távolabbra, hanem leveleiket évről évre egymás mellett hozzák. Kezdetben 20-100 cm átmérőjű, tömött gyepet alkotnak. Leveleik és száraik telente elhalnak, majd az új hajtások a levelek hónaljából erednek, az előző évinél néhány mm-rel magasabbról. Ilyen módon az évek során az elhalt növényi részekből zsombék képződik. A Daru-lápban három zsombékképző sásfaj fordul elő: a zsombéksás (Carex elata), a védett rostostövű sás (Carex appropinquata), és a szintén védett bugás sás (Carex paniculata). Utóbbi magassága a 1,5 métert, szélessége az 1 métert is elérheti idős korában. A zsombékosokat tavasszal, a csapadékos időszakot követően víz borítja. Ekkor csak azsombékok felső része emelkedik ki a vízből. Ebben az időszakban nehéz a közlekedés ezen az élőhelyen, száraz lábbal csak zsombékról zsombékra lépkedve járhatunk. A zsombékok közötti térségeket semlyékeknek nevezzük. Ez a különleges élőhely olyan érdekes növényfajoknak az otthona, mint pl. a vidrafű (Menyanthes trifoliata), vagy a lápi csalán (Urtica kioviensis). A helyi zsombékosok egyik legnagyobb állattani értéke a fokozottan védett elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Előszeretettel napfürdőzik a vízből kiemelkedő zsombékokon, szükség esetén ügyesen úszik. A védett szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) könnyedén közlekedik a víz felszínén, így les zsákmányára. Nőstényeinek testhossza eléri a 2 cm-t, a hímek jóval kisebbek.

 

A bugás sás impozáns méretű zsombékokat alkot

 

A vidrafű már csak tucatnyi helyen fordul elő a dél-nyírségben

  

A szegélyes vidrapók kisebb halakat, békalárvákat is képes zsákmányolni

A lápi csalánt jellegzetes habitusa miatt kúszó csalánnak is nevezik

Jégkorszaki maradványfaj a fokozottan védett elevenszülő gyík

 

 

Fűzláp

 

A fűzlápok a legelterjedtebb láptípusok hazánkban. Kialakulásuk úgy kezdődik, hogy a feltöltődő medrekbe, ahol a víz már elég sekély, betelepülnek a jellegzetes, félgömbös formájú hamvas- más néven rekettyefűz (Salix cinerea) bokrok. Az idő múlásával egyre terebélyesebbé válnak, és évről évre szaporodva benőhetik az egész vizes élőhelyet. A fűzbokrok nap- és szélárnyékolásukkal hűvös, páradús mikroklímát hoznak létre, ezért több jégkori maradványnövénynek adnak otthont. A bokrok között több helyen sűrű szőnyeget alkotnak a védett tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) üde zöld levelei. A tisztásokon és szegélyeken a dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens) magasra növő gyepjeit figyelhetjük meg.

A vörös rókalepke évtizedekre eltűnt magyarországról, mostanában újra terjedőben van

 

A Kálló völgyének egyik legnagyobb rovartani értéke a keleti lápibagoly (Arytrura musculus) nevű lepke. Ez a faj június végén, július elején, az éjszakai órákban repül. A hímek és nőstények ekkor találnak egymásra. A nőstény tojásait a rekettyefűzre rakja, a hernyók a füzet fogyasztják. A nyár közeledtével bebábozódnak, majd a következő év júniusának közepén bújnak ki a bábokból a kifejlett lepkék. Szintén a rekettyefűz leveleit fogyasztja a védett vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas). Petéit víz fölé hajló ágakra rakja.

 

A vörös rókelepke hernyói a rekettyefűz levelét fogyasztják

 

A nyírségi fűzlápok jellegzetes sásfaja a villás sás

  

Fokozottan védett lepkénk a keleti lápibagoly

 

Jégkori maradványnövényünk a babérfűz, már csak néhány helyen él a nyírségben

 

 

Pihenőhely

Tájátalakítás a Nyírségben

A Nyírségnek a honfoglaló magyarok által itt talált utolsó természetes képe a síklápokkal, mocsarakkal, pusztagyepekkel tarkított erdőssztyepp lehetett, melynek uralkodó fafaja a tölgy volt. Ebből alakult ki a középkorban az a mozaikos táj, ahol kis falvak sokasága húzódott meg, lakóik az erdős-lápos-buckás területen rét és legelőgazdálkodást, kis parcellákon szántóföldi művelést folytattak. A XIX. század második felétől felgyorsult a természet átalakítása. Az ún. nyírvízmentesítő társulatok 1892-től kezdve csatornákkal hálózták be a Nyírséget, a korábban lefolyástalan nyírvízlaposok vizét összegyűjtötték, és a Berettyóba vezették, hogy minél több terület váljon művelésre alkalmassá. Ez a tevékenység okozta a legtöbb nyírségi láp pusztulását. A természeti értékek védelme érdekében a tájátalakítás hatásainak mérséklésére van szükség. Az egyik legfontosabb feladat a területek kiszáradásának megakadályozása. Ennek érdekében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság pályázati forrásból vízvisszatartó műtárgyat építtetett a Daru-lápot lecsapoló csatorna medrébe.

A vízvisszatartó műtárgyak a természetvédelem nélkülözhetetlen eszközei

 

Gyakorlati természetvédelem a Daru-lápon

Nagyon fontos az idegenhonos növényfajok elleni védekezés is. A láp szélén, a szárazabb területekre több helyen benyomult az amerikai eredetű akác (Robinia pseudoacacia) és a kései megy (Prunus serotinus). A nedvesebb élőhelyeken terjed az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), a rekettyefüzeket pedig a süntök indái (Echinocystis lobata) futják be. Az idegenhonos növényfajok ellen mechanikus és kémiai módon is védekezünk.

  

Kéreggyűrűzéssel történő Késeimeggy-irtás

  A lecsapoló csatornák gyorsan elszállítják a lápokban összegyűlt vizet  

Erdőkkel, gyepekkel, lápokkal mozaikos nyírségi táj

 

 

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ