Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Szezonális/Kiemelt ajánlataink
Madarászverseny
Hortobágy és környéke
HNP LátogatóközpontDarvak VilágaCsárdák útja (kiállítások)Hortobágyi VadasparkHortobágy-halastavi KisvasútHortobágyi Vonuláskutató ÁllomásHortobágyi Csillagoségbolt-parkTanösvények, látogatható területek, látogatási szabályzatVezetett túrákKultúrtörténeti, építészeti értékekMátai Ménes és szekérprogramPusztai ÁllatparkHNP Szállás - Fecskeház Erdei Iskola
Igazgatóság egyéb bemutatóhelyei
Tiszakürti ArborétumTisza-tavi Vízi SétányBátorligeti ŐslápmúzeumKölcsey-Kende Kúria KastélykiállításNagyiváni TájházTanösvények
Egyéb programok, látnivalók
Egyéb látnivalók, programtippek HortobágyonTisza-tóTiszavirágzás
Túrázás a Hortobágyon
LóhátonKerékpárralSzekérenCsónakkalGyalogLátogatási szabályzatNemzeti parki belépőkártya
E-book (PDF)
Hortobágy-halastavi tanösvényMalomházi tanösvénySzálkahalmi tanösvényEgyek-pusztakócsi mocsarak Górési tanösvény
Hírlevél
Általános tájékoztatóHírlevél_2018. június
A Hortobágyi vizek halászata

A Hortobágyi vizek halászata

A Hortobágynak három folyóját tartották számon: a Hortobágy, Árkus és Kadarcs. Negyedikként hozzátehetjük a Tiszát, még akkor is, ha csak 1200 méter hosszan érinti az ohati puszta északnyugati csücskét. Ezeken kívül a vízszabályozás előtt még számos állóvíz, természetes vízfolyás tarkította a tájat, melyek halászóhelyek voltak. Ezek közül nagyságrendben a Herepet, Nagymorotvát és a Völgyest kell említeni az ohati határban.

A Hortobágy folyó volt a legjelentősebb halasvíz, mely a Tisza kiöntéseiből és a vadvizekből táplálkozott. Hajdani fontosságára utal az 1248. évi oklevél, mely a folyón átvezető böszörményi út mellett adományozott halászóhelyet említ. A középkorban a hortobágy folyó felső és középső szakasza Máta és Balmaz falvakhoz tartozott, az alsó szakasza pedig Nádudvarhoz. Hunyadi János 1452-ben adja először Debrecen használatába Mátát és Balmazt a halászati joggal együtt. Majd pedig Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem is megerősíti a folyón Debrecen város halászati jogát. A folyón a város halászata a Paperétől a Sárosérig terjedő szakaszán volt érvényben.

Az Árkus is jó halasvíz a XVIII. században. A Völgyes vizét vezette be a Hortobágyba és a Szántásfokán át az élő Tiszával is kapcsolatban volt. Az összekötő árkot, a víz elvezetésére és a halállomány táplálására a XVIII. század elején Debrecen városa ásatta. Az Árkust a csegeiek úgy emlegették, hogy a Tisza magasabb vízállásakor a máramarosi tutajosok ezen a vízi úton szállították Nádudvarra a sót és az épületnek való fát.

A Kadarcs, melynek neve a népnyelvben kanyargós, lomha folyású vizet jelent, a Hortobágy-pusztát az elepi birtoktól választja el. Az újvárosiak halászták, a XVIII. század elején nagy halásztanyájuk volt ott.

A Tisza rövid szakasza az ohati birtokkal került Debrecen városához. A debreceni halászokat mindig csábította a Tisza, ahová jó halat fogni már a XVIII. században eljártak. Ez azonban még a törökök védelme alatt álló debrecenieknek sem volt veszélytelen. 1638-ban történt, hogy Törösdi János és Szentpéteri, másként Callistus Ferenc "Csege nevű faluba menvén halászás végett, az egri törökök fogságába estek, honnan Csontos Benedek szenátor csak nehezen tudta kiváltani őket."

A három legjobb, "leghalasabb" tavat, a Herepet, Nagymorotvát és Völgyest, a középkor óta adományként gyakran említik az írások. A Völgyes és a Nagymorotva felerészben az Ohati apátságé, a másik felét Csege használta. Így került Debrecen birtokába is.

A Hortobágy számos tavacskái, vízfolyásai közül halasvízként említik az írások a Paperét, Karácsonyfokot, Fényestót, Bodajcs-erét, a Sebesért és a Sárosért. Ezeknek azonban csak a vizes években volt némi szerepük a halászatban. A mellettük legeltető pásztorok azonban számontartották, meg is halászták a "kétközzel". Az egyes helynevekből, mint amilyen Csukásfenék, Compólapos, Halasfarka, Halasrét stb. csak következtetni tudunk, hogy inkább csak a pásztorok szemmel tartott halasvizei lehettek.

A Hortobágy-puszta vizeinek halállománya a természettől függött. Amíg a Tisza szabadon járta a tájat, a hal utánpótlásáról is gondoskodott. A szabályozás után azonban a jó ívóhelyek, tavak, erek vize elapadt, és a Hortobágy vizein a halászat jelentősége is megcsappant.

Debrecennek a középkorban csak a Tócón volt kizárólagos halászati joga, ahol a lakosok a bíró pecsétes írásával évente egy napot szabadon halászhattak. A távoli hortobágyi vizek halászatát azonban tilalmazták, mert bérbeadással hasznosították. A XVIII. század elején azonban, a nagyobb jövedelem reményében, egy időre a bérbeadást felfüggesztették. A város hálókat vásárolt és konvenciós halászokat alkalmazott. A halászok felügyeletét a területileg illetékes tiszttartók látták el, de időnként még őket is ellenőrizték a városi tanácsnokok. A fogott halat a város halasboltjában árusították. A szigorú ellenőrzés ellenére sem volt jövedelmező a halászat, lassan a ráfordított költségek sem térültek meg. Ezért a XVIII. század közepétől ismét bérbeadással próbálják a vizeket hasznosítani. Ekkor azonban a bérleti jogot a város vezetői, tanácsnokai szerzik meg és "subárendában" hasznosítják. Ezen a város tilalma ellenére sem változtattak. Talán ezért következett be, hogy a XIX. század elejétől a halászóhelyek bérleteit a város árveréseken kezdi el értékesíteni. Az 1803-ban kiadott árverési szabályzatban pedig azt is kimondták, hogy azon vidékiek is résztvehetnek, akiket kizárni nem lehet.

A haszonszerzés mellett a haltelepítésre senki sem gondolt. Ha a Tisza nem gondoskodott az utánpótlásról, akkor a halállomány is alaposan megcsappant. A halászat haszna 1841-ben már csak 28 forintot tett ki. A csekély haszon miatt, feladva az eddigi gyakorlatot, a halászóhelyek bérletét a tanács 1846-ban a mátai vendégfogadó (Nagyhortobágyi csárda) árendájához csatolta, mely intézkedés 1945-ig maradt érvényben. A csárda bérlője, utóbb már csak a Hortobágy folyón, kishalászokkal halásztatott.

A szerződést a városi tanács 1945. márciusában visszavonta. Majd Varga Károly és Sipos Sándor, debreceni lakosokkal úgy egyezett meg, hogy a közellátás javításának az érdekében, "a fogott összes halat a lakosság húsellátása céljából Debrecen városában kötelesek forgalomba hozni, mihez képest nem köthetnek senkivel halszállításra szerződést, sem pedig olyan megállapodást, mely szerint csak a város lakosságának egy része juthat halhoz". A szerződés még nem járt le, amikor megjelent a 67/1945. tvr., és az összes vizek halászati joga visszaszállt az államra.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ