Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kamera
Kecskeri-puszta TT

Kecskeri-puszta TT

Kimnach Ödön a XX. század elején a következő mondát jegyezte fel Kara Jánosról: “Egy ily nevű vitéz el akarta rabolni Zádor lovag szeretőjét, Ágotát. Éjnek idején lóra ült s csendesen megközelítette az ágotai csárdát. Zádor ezt megtudta s meggátolta szándékában, de megfogni nem tudta. Űzőbe vette tehát s csak nagy fáradtság árán, majd a kisújszállási határnál érte utol. Ekkor megölte, testét pedig egy közeli érbe tapostatta lovával. Innen nyerte ez a hely a Kara János nevet.”

A terület múltja, helyzete

A hajdan nagy kiterjedésű, mocsarakkal tarkított nagykunsági puszták utolsó maradványai és az itt kialakult élővilág védelme érdekében 1993-ban 1.226 ha-on nyilvánították védetté. Karcag külterületének nyugati részén helyezkedik el, a régi 4. sz. főúttól északnyugatra, egészen a város közigazgatási határának nyugati széléig. A védett terület egy nagy tömbből és két kisebb területből áll, tájföldrajzi szempontból a Szolnok-Túri-sík kistájon terül el. Természetvédelmi feladata, hogy extenzív területhasználati módok (legeltetés, kisszerszámos halászat) alkalmazásával tegye lehetővé a régióra jellemző növény- és állatfajok megőrzését.

A terület fő talajtípusa a réti szolonyec, jellemzője a feltalaj nagyfokú kilúgozottsága. A magasabb fekvésű térszíneken sztyeppesedő réti szolonyec foltok jelennek meg, melyek jelentős része rétitalaj-eredetű és kiszáradt. A rétek, mocsarak többsége szolonyeces rétitalajon található. "Valódi" löszhátak, így a tipikus réti csernozjom-foltok a területen nem jellemzőek. Mérsékelten meleg, száraz klímájú terület, átlagos évi hőingása 24,3 oC, a napsütéses órák száma kb 2000. óra.

A védett terület déli nagy tömbje az NK-II. belvízlevezető főcsatorna vízgyűjtőjéhez tartozik. Itt található a védelem alá helyezett 155 ha-os Kecskeri-tározó, melynek eredeti elsődleges rendeltetése a környék (mára jórészt megszűnt) rizstelepeinek vízellátása. A tározótól délre helyezkedik el a 32 ha-os Vajasi (más néven Bócsai) halastó, és tőle nyugatra az újabban, részben természetvédelmi élőhelykialakítás céljából létrehozott 8 ha-os, sekély vizű, ivadéknevelő halastó. A tavak vízellátása észak felől, a NK-III-2. csatornán keresztül történik. A tavaktól keletre és nyugatra elhelyezkedő védett szikes legelőkön, az egykori hírhedt Kara János mocsár utolsó túlélőiként kiterjedt mocsarak húzódnak, melyek máig értékes vízi élőhelyek. E mocsarak gyakorlatilag lefolyástalanok, felszíni vízgyűjtő területüket a környező szikes legelők képezik. A vízi világ idején itt gát vezetett át, ami úgy-ahogy lehetővé tette a közlekedést Szolnok és Debrecen, így Kisújszállás és Karcag között is, de ennek ellenére az év jelentős részében csak csónakkal lehetett átjárni. A mocsár a Nagy-Sárrét északi részét alkotta, vizét a Tisza táplálta a Mirhó-fokon át. A terület legismertebb vízfolyása a Kecske-ere, amely a mocsár legmélyebb része volt. A lecsapolási munkák alkalmával ezt körtöltéssel vették körül és jelenleg víztározóként hasznosítják. A szikes talajon kialakult időszakosan nedves rétek és az év nagy részében vízzel borított mocsarak azonban az árvízszabályozások után is jellegzetes élőhelyek maradtak. Ezek egyik utolsó hírmondója a Konta-mocsár. A védett terület nagy déli tömbjétől északra elhelyezkedő Dudás-fertő neve régi mocsárra utal, korábban ez is körtöltéses belvíztározóként működött. Az előbb felsorolt tavakhoz képest itt a természetvédelmi kezelésben problémát jelent, hogy csak szivattyú segítségével tölthető fel vízzel. A kunhegyesi határnál levő Bige-fertő túlnyomó része már a jelenlegi védett területen kívül, kunhegyesi oldalon fekvő mocsár, melynek különösen szép zsombékosai érdemelnek említést.

A változatos terepfelszínnel mozaikos növénytársulások kialakulása jár együtt. A magasabban fekvő réti szolonyec talajon a száraz szikesek szinte valamennyi jellemzőbb társulása megtalálható. Legjellemzőbb a cickafarkos szikes puszta és az ürmös szikes puszta. Sajátos azonban a vakszik növényzete, mert itt a bárányparéj helyett a sziki libatop, a heverő seprőfű és a seprűparéj jelenik meg viszonylag nagy tömegben. Az utóbbi kettő kontinentális elterjedésű libatopféle, és nem csak szikeseken található. A Kecskeri-pusztán egy-egy vizes területrészen előkerült a rizspalka és a rizsgyékény is. Ezeket hagyományosan kivadult rizsgyomoknak tekintjük, de éppen itt ismert előfordulásuk szikes mocsarakból is. A környező csatornákban tömegesen él a sulyom, a mocsarak mélyebb részein pedig békalencse fajok (Lemna spp.), rucaöröm, vízi harmatkása, keskenylevelű gyékény, széleslevelű gyékény és a nád állományai a jellemző társulásalkotók. Valamivel sekélyebb, és kevésbé tartós vízborítású helyeken kis kiterjedésben zsiókás állományok övezete alakulhat ki. A magasabban fekvő, de még az év jelentős részében üde, nedves részeken az ecsetpázsitos rét jellemző. hernyópázsitos sziki rétek csak foltszerűen találhatók. Legmagasabb terepszínen a löszpusztagyepek fordulnak elő, melyek maradványaira leginkább a Karcag-Kunhegyes határmezsgyén, és az ottani laponyagokon, halmokon akadhatnak. A névadó barázdás csenkeszen kívül jellemző fűféléje a taréjos tarackbúza, míg a zsályák közül itt a ligeti zsálya és osztrák zsálya fordul elő.

A gerinctelen állatfajokra vonatkozó kutatási adatok meglehetősen hiányosak, de kiemelendő a szitakötők és az egyeneszárnyúak fajgazdagsága, a sekély vizekben még megtalálható a korábban rizskártevőként számontartott, ma már ritka nyári pajzsosrák is. A halak közül természetvédelmi szempontból kiemelendő fajok a halványfoltú küllő, a réticsík, a vágócsík és az ezüstkárász. A herpetofauna jellegzetes tagja a tarajos gőte, a pettyes gőte, a barna ásóbéka, a mocsári teknős és a vízisikló. A gerincesek közül legkutatottabb a madárvilág. A terület szerepe az alföldi madárvonulásban jelentős, különösen a récefélék, a daru és lilealkatúak tekintetében. A térségben négy fokozottan védett faj rendszeres költését érdemes megemlíteni: nagy kócsag, túzok, székicsér, ugartyúk. Az emlősök közül a víztározó környéke jó élőhelyet biztosít a vidrának és a laponyagok löszös talaján az ürge kisebb populációi is megtalálhatók.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ