Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kamera
Kállósemjéni Mohos-tó TT

Kállósemjéni Mohos-tó TT

1. A terület múltja, helyzete

Noha csak 1954-ben nyilvánították védetté, a szakemberek már jóval korábban ismerték a területet. Neves botanikusunk, Boros Ádám hozta hírét még a '20-as években, a Debrecenben induló Nyírség-kutatás keretében. A konkrét védelmi javaslatot az ugyancsak neves debreceni erdész-természetvédő, Tikos Béla tette meg. A szakmai indoklás szerint a láp akkoriban teljesen más kinézetű volt, mint akár csak a '80-as évek elején is. Ez az eltérő állapot a század első felében folyamatosan jellemző volt a Mohos-tóra, de a területet sajnos felgyorsult, kedvezőtlen változások érték.

A '80-as évekre úszóláp az eredeti helyén sehol sem maradt fenn. A nyírvizek pusztulását okozó, túlzásba vitt nyírségi lecsapolás okozta talajvíz-süllyedés végzetszerűen érintette a Mohost. A század első felében a láp partján még vasas talajvíz-források fakadtak. Először ezek apadhattak el, majd a tó vízszintje csökkent végzetesen. Az úszólápok megfeneklettek, a rajtuk növő rekettyefűz gyökerei véglegesen lehorgonyozták azokat.

 

Fűzláp (Fotó: Lesku Balázs)

 

A XX. század utolsó negyedében a tómeder nagy részét a korábbi úszólápból származó rekettyés fűzláp, nádas és magasásos foltok borították, de ezek gazdagsága már meg sem közelítette az egykori úszólápét. Nyílt víz és úszóláp csak a tó északi, egykor tisztított sarkában maradt, itt élte túl a változásokat néhány hínárnövény és a fehér tündérrózsa is. Az úszóláp már alapvetően keskenylevelű gyékényes volt, tőzegpáfránnyal. Benne eltűnőben volt a vidrafű, míg a gyilkos csomorika "jobban állta a sarat".

 

Gyilkos csomorika (Fotó: Lesku Balázs)

 

A természetvédelem az akkor már évtizedek óta kezelésében levő lápon, a Mohos körbeerdősítésével korábban is végzett beavatkozást. A romló helyzetre tekintettel a tavat korábban lecsapolni szándékozó kis csatorna átalakításával 1981-ben belvizes árasztórendszert építettek ki. Ennek néhány éven át pozitív hatása mutatkozott, újra megjelent például a parti zónában az időközben fokozott védelem alá került szíveslevelű hídőr. A víz minőségével azonban kezdetektől fogva gondok voltak, az egyre erősödő aszályban többnyire a belvizek is elmaradtak, miközben a talajvízszint rohamosan süllyedt. A Mohos az évtized fordulójára tartósan kiszáradt.

A pusztulóban levő lápvilág megmentése érdekében 1992-ben indult meg a rétegvizes ellátó rendszer kiépítése. 1997-ben több lépcsőben készült el, nem csak a Mohos, hanem a délről alig egy dűlőnyire szomszédos Nyárias (vagy Nyárjas) lápjának vízellátása is megoldható vele. Reméljük, hogy az '50-es években 'halottaiból feltámadt' somogyi Baláta-tó és a nyírségi Vajai-tározó úszólápjainak pozitív esete ismétlődik meg itt is, azaz a vízviszonyok rendeződése után a varázslatos úszólápok egyszer újra régi szépségükben borítják a Mohos medrének legalább egyes részeit.

Az imént említett Nyárjast 1981-ben, a Mohos ismételt botanikai felmérésekor fedezte fel Vass Mihály. Itt még megtalálható, bár legtöbb helyen gyékénnyel keverten a Mohosról időközben kipusztult vidrafüves-zsombéksásos társulás. Nagy területeket borítanak a nádasok és a viszonylag fajgazdag magassásosok is. Értékei miatt ez a láp 1988-ban a korábbi védett terület 85 ha-ra való bővítéseként került országos védelem alá. Időközben a Nyárias és a szomszédos agrárterületek, valamint egy kis nyárültetvény ugyancsak természetvédelmi kezelésbe került.

Ha csupán a fajlistát nézzük a '30-as évekből, feltűnik, hogy több értékes, védett mocsári-lápi növényfaj, mint a tiszaparti margitvirág, a széleslevelű gyapjúsás időközben valószínűleg végleg eltűnt a területről. A tó északi része korábban még valódi tó volt, fehéres színű, kemény homok aljzattal és különösen gazdag lebegő hínárnövényzettel, benne olyan különlegességekkel, mint a rovarevő rencefélék egész sokasága. A közönséges rencén kívül a lápokra jellemző lápi rence és kis rence fajok állományai eutróf, de egyébként tiszta vizeket jelző, ritka békaszőlőfélék, mint a hegyeslevelű békaszőlő, és a Balaton hinarasait idéző nagy és kis tüskéshínár. Egy hínárméretű csillárkamoszat-féle, a Lychnothamnus barbatus azóta sem került elő az ország más pontjáról. Sajnálatos módon a felsorolt fajok többsége a láp következő felméréséig, 1981-83-ig eltűnt, akkor már csak a kis rencét találták, igaz jelentősebb mennyiségben. Ezt a nyílt vizes részt fürdőtónak használták, és rendszeresen tisztították is akkoriban.

A tó nagy része a nyílt víztől délre a part felől általában vízgyűrűvel körülvett úszóláp volt. Az úszóláp szövedékét tőzegpáfrány, nád és magassás-fajok alkották, közülük különlegesség a lebegő zsombéksásos volt, amelyre annak pusztulásával az egész Alföldön nem maradt példa. Az úszóláp egy helyen a parttal is érintkezett, itt voltak a legfajgazdagabb magassásrétek. Sok értékes növénye közül a nádi boglárka, a vidrafű, a gyilkos csomorika, a kétporzós sás említendő. A rekettye ritkás ligetekben nőtt, a környező vízgyűrűben fehér tündérrózsa tömege élt. A partok mocsaras, iszapos növényzetének különlegessége volt a szívlevelű hídőr.

A Mohos élőhely-együttese adott otthont egyik legritkább lápi ízeltlábúnknak, az óriás csíkbogárnak, amely 1942-ben került itt elő, sajnos azóta nem látni példányait. Ritkaságát jól jellemzi, hogy a magas hegységek miatt lápokban jóval gazdagabb szomszédos országok többségében sem találják már évtizedek óta.

A rövid távú elképzelések szerint területcserével észak felé a Nagy-Mohosig összefüggő állami tulajdon kerülne kialakításra, ahol őshonos fafajokkal végzett erdősítéssel, esetleg a köztes elhelyezkedésű, de az erdőirtások okozta homokbefúvások előtt a Nagy-Mohossal összefüggő Kis-Mohos vízellátásának javításával nagy kiterjedésű védett terület alakulhatna ki. Ily módon összefüggővé tehetnénk az egykori nyírségi lápvilág e két fennmaradt gyöngyszemét, a kállósemjéni Mohos-tavat és Nyárjast is.

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ