Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Almenü
Védett területek
Nemzeti parkTájvédelmi körzetekTermészetvédelmi területekEx lege védett területekNatura 2000 területekBioszféra rezervátumErdőrezervátumVilágörökségi területRamsari területekNemzeti Ökológiai HálózatMagas Természeti Értékű TerületekVédelemre tervezett területek
Kezelési tervek, fenntartási tervek, fajmegőrzési tervek, látogatási szabályzat
Országos jelentőségű védett területek természetvédelmi kezelési terveiNatura 2000 területek fenntartási terveiVilágörökségi Terület Kezelési TerveFajmegőrzési tervekKezelési terv tervezetekLátogatási szabályzat
Aktív védelmi tevékenység
Fajmegőrzési programokÉlőhelyvédelmi programokPentezugi Vadlórezervátum"FECSKÉINK FÓKUSZBAN" program - 2019
Webkamerák
Rétisas webkameraGólyafészek kamera
Nyíracsádi Gúti-erdő

A Gúthi-erdő

 

Nyíracsádtól északra terül el Alföldünk legnagyobb egybefüggő erdőtömbje: Külső-Gúth erdeje. Noha jelentős részét már akácra cserélték, néhányat láthatunk még a hajdani nyírségi tölgyerdők szép, öreg állományaiból. Ezek az öreg tölgyesek az akácosokénál nagyságrendekkel gazdagabb madárvilágot, és sokszínűbb növényvilágot rejtenek. A természeti értékek mellett egy jelentős kultúrtörténeti emléket is megtekinthetünk: az erdőtömböt átszelő út mentén egy Árpád-kori templom vörös téglás romjai omladoznak. A terület vadállományáról is nevezetes, különösen híres párját ritkítóan erős dámvad-populációja. A védett területrész kiterjedése 345 hektár.

 

  

A Gúthi-erdő     

                     

Jellegzetes gúthi kép dámvaddal

 

Az öreg tölgyesekben két jellemző orchideát figyelhetünk meg. A kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) nyelv alakú, fényes leveleket, és fehér vagy zöldesfehér, laza fürtös, illatos virágot növeszt. A barnás színű, korhadéklakó madárfészek (Neottia nidus-avis) gyökérzetének alakjáról kapta a nevét. Fiatalabb tölgyesekben találkozhatunk egy harmadik orchideával, a zöldessárgás vagy ibolyás virágszínű széleslevelű nőszőfűvel (Epipactis helleborine).

 

   

Kétlevelű sarkvirág
(Platanthera bifolia) 
  Széleslevelű nőszőfű
(Epipactis helleborine)

 

A terület legnagyobb botanikai értékét a kisebb-nagyobb foltokban fellelhető, fokozottan védett magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) jelenti. A száraz homokbuckákon növő, felnyíló állományú, úgynevezett „pusztai tölgyesekhez” kötődik. Élőhelyei az utóbbi évszázadban nagy mértékben megfogyatkoztak, az erdők mélyszántásos talaj-előkészítése sok növény pusztulását okozta. Közelében gyakran figyelhetjük meg az erdei borkórót (Thalyctrum aquilegiifolium). Ez azért érdekes, mert ugyanez a faj a Kárpátok völgyeiben a patakparti magaskórós növényzet tagja.

 

  Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica)   

            

Erdei borkóró (Thalyctrum aquilegiifolium)

 

A terület védett növényeinek fennmaradását veszélyeztetik a robbanásszerűen szaporodó invazív növényfajok (kései meggy, akác, alkörmös) és a nagy létszámú vadállomány, amely táplálkozása és taposása útján negatív hatást gyakorol az értékes növények állományaira és élőhelyeire.

Az elhalt és korhadásnak indult faanyag számos védett ízeltlábú bölcsője és menedéke. A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) lárvája és imágója is a kéreg alatt éli lassú és csöndes életét.

 

 Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) lárva és imágó

 

A különféle holt faanyaghoz kötődő hangyafajok, holyvák, futrinkák, bíborbogarak, pattanóbogarak mellett meg kell említenünk a védett nagy szarvasbogarat (Lucanus cervus), a kis szarvasbogarat (Dorcus parallelipipedus), a ragyás futrinkát (Carabus cancellatus) és a kis hőscincért (Cerambyx scopolii).

A vidék legnagyobb fészkelő madara a fokozottan védett, rejtett életmódú fekete gólya (Ciconia nigra). 3-5 fiókáját évről évre rendszeresen használt fészkében neveli. A leggyakoribb ragadozó madár a barnás színű, jellegzetes hangú egerészölyv (Buteo buteo), a lekerekített szárnyú, kendermagos mintájú héja (Accipiter gentilis) viszont ritka fészeklője a gúthi erdőnek. Kora tavasszal harkályok dobolása visszhangzik a fák között, a fekete harkály (Dryocopus martius) rikkantása egész évben felhívja magára az erdőt járó ember figyelmét. Fészkelési időben szívesen hallatja éles, kissé hamiskásnak tűnő hangját az örvös légykapó (Ficedula albicollis). Jellegzetes kongó hangol szólnak az erdőtömbben kis számban fészkelő hollók (Corvus corax). Bár a holló nem bravúros dalnok, rendszertanilag az énekesmadarak közé tartozik.

 

Holló (Corvus corax)

Fotó: Motkó Béla

 

A Gúthi-erdő megmaradt természeti értékeinek hosszú távú megőrzéséhez és az élőhely összetett rendszerének egészséges működéséhez szükséges az őshonos erdőállomány fenntartása, a megfelelő mennyiségű holt faanyag visszahagyása és a vadkár csökkentése a védett növények termőhelyén.

 

Nyomtatás

Érdekes tartalmak

Szállás - étkezés

Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet

Múzeumok, kiállítások, látnivalók

Szállás, étkezés

Tanösvények, szórakozás, fürdők, programhelyszínek

Fejlesztések, projektek

Turista információ